Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]
Wikipédia

Dózsa György

az 1514-es parasztháború katonai vezetője
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 23.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Dózsa György (egyértelműsítő lap).

Makfalvi Dózsa György (németül: Georg Dózsa, románul: Gheorghe Doja, szlovénül: Juraj Dóža, horvátul: Juraj Doža;[2] Dálnok, 1470 körül – Temesvár, 1514. július 20.) régi székely nemesi család, a háromszéki dálnoki lófőcsalád sarja, végvári vitéz,[3] az 1514. évi magyar parasztfelkelés vezetője.

Dózsa György
(Makfalvi Dózsa György)
„Vitéz Dózsa György, a pórkirály”, Madarász Viktor olajfestménye (1867), Kiscelli Múzeum[1]
„Vitéz Dózsa György, a pórkirály”, Madarász Viktor olajfestménye (1867), Kiscelli Múzeum[1]
Született1470 körül
Dálnok
Elhunyt1514. július 20.
Temesvár
Foglalkozásahadvezér
Halál okakivégzés
A Wikimédia Commons tartalmaz Dózsa György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

X. Leó pápa 1513-ban Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki Bakócz Tamás esztergomi érseket[4] és bíborost, aki 1514. április 9-én pápai legátusi minőségében Budán kihirdette a török elleni keresztes háborúra szólító pápai bullát és a keresztes katonák összegyűjtésével az obszerváns szerzeteseket bízta meg. Az európai keresztes sereg gerincét a magyarok adták volna, amelynek vezetésével a székely katonát, Dózsát bízta meg az érsek. Május 24-én visszavonta a keresztes had szervezését. A keresztes seregbe akkorra már belépett obszerváns ferences szerzetesek és plébánosok prédikációikban feltüzelték a parasztsereget azzal, hogy a nemesek így az önző érdekeik miatt megvonták tőlük a pápai bullában megígért bűnbocsánat lehetőségét.[5] Ennek következtében a székely Dózsa vezérletével, az összegyűlt seregek „az úgynevezett kurucz lázadásban váratlanul felkeltek”,[6] amely később az „urak” és a „parasztok” háborújává szélesedett Magyarországon. Dózsa felszólította a seregét a „hűtlennek nevezett nemesség kiirtására”.[7] A történészek szerint a magyar történelem meghatározó személyisége.[8]

Származása, neve

szerkesztés

Sokáig vita folyt származásáról, mivel tévesen több korabeli forrás „Székely György” vagy „Georgius Zekel” néven tünteti fel.

Ad incolas Comitatuum Pest et Zolnok. Georgius Zekel strenuus miles, benedictae gentis Cruciferorum Princeps et supremus Capitaneus, Regis Hungariae tantummodo subditus et non Dominorum. Universis, et singulis Civitatibus et oppidis, et villis, infra ambitum Regni Hungariae et praesertim in Comitatibus Pest et Zolnok exteriori existentibus constitutis salutem!
– Részlet Dózsa György ceglédi kiáltványából latin nyelven[9]
Székely György, vitéz katona, a keresztesek Istenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarország királyának s nem egyúttal az uraknak alattvalója, a Magyarországban, névszerint pedig Pest- és Külső-Szolnokvármegyében levő városoknak, mezővárosoknak és falvaknak, együtt és egyenként, üdvözletünket!
– Részlet Dózsa György ceglédi kiáltványából magyarul[10]

Ezt a „ceglédi kiáltvány”-t Dózsa nevében a lázadók egyik, Mihály nevű alvezére bocsátotta ki.[11] Bár korábban feltételezték, hogy a kiáltvány egy Cegléden megtartott beszéden alapul, Szűcs Jenő „A parasztháború ideológiája” című írásában (Valóság, 15. évf., 11. sz., 1972, 12–39. o.) bebizonyította, hogy ilyen beszédet Dózsa nem tartott.[12] Azonban minden kétséget kizáróan bizonyítja Dózsa származását az az okirat, amelyet Barlabási Lénárt erdélyi alvajda és székely alispán írt 1507. július 17-én, és amelyben latinul Dózsa Györgyöt Georgius Dosa Siculus de Makfalva in Sede Maros existenteként jelöli meg. Eszerint Dózsa György a makfalvi Dósa család az Örlöcz-nem Szovát ágán levő székely lófő család tagja.[13] A székely Dósa családnév magyaros írásmódja szerint Dózsa György néven került be a köztudatba.

Életútja

szerkesztés
 
Dózsa György dálnoki telke 1900-ból
 
A Dózsa-család nemesi címere, amely a Dósa-levéltárban őrzött 1677. évi homogialis (alattvalói) eskülevélen szerepel

Születésének helye Istvánffy Miklós történetíró krónikája alapján a háromszéki Dálnok, de történészek szerint lehetséges a makfalvi eredet is.[14] Egykorú oklevelek, levelek, krónikák, a költői és történetírói alkotások többsége, az 1514. évi megtorló törvények és Werbőczy István Tripartituma Székely György néven említik.[15] Márki Sándor szerint Székelynek keresztelték el a népről, amelyből eredt. Születése pontos dátuma nem maradt fent, de a korabeli források alapján negyvenéves lehetett halálának idején, ebből visszaszámolva az 1470-es években született. Gyerekkorát Dálnokon töltötte testvéreivel, apja halála után Makfalvára került. Mindig a vitézi pálya vonzotta, apja nyomdokaiba akart lépni, így később katonának állt.

Több végvárban is szolgálhatott, mivel – bár adatok nem maradtak fenn róla – mint lovaskapitány részt vett a Szapolyai János erdélyi vajda által vezetett, török támadásokat megtoroló 1513-as hadjáratában. A hadjárat után nándorfehérvári őrségben maradt. A hagyomány szerint Nándorfehérvár és Szendrő közti mezőn vívott győztes párviadalt 1514. február 28-án a szendrői lovas szpáhik vezérével, az epeirosi Alival, aki már sok vitéz halálát okozta. Ezért a tettéért a király, II. Ulászló kétszeres zsold és aranylánc adományozása mellett lovagrendbe emelte, falut ajándékozott neki, valamint engedélyezte, hogy a családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen. Erről így emlékezett meg Taurinus a korabeli latin nyelvű hőskölteményében.

„Látván Székely a sokszor ohajtott és valahára
Föltetszett napot : elvetemült lelkét a kegyesség
Mázával födi és Budavárba siet veszedelmes
Szárnyain, a mikkel betakarjon mindeneket majd”

Az 1514. március 23-án összeült királyi tanács, nagy vita után hozzájárult a pápa által kívánt keresztes hadjárat elindításához. Bakócz Tamás esztergomi érsek és szentszéki követ 1514. április 9-én hirdette ki a X. Leó pápa 1513. július 15-én kiállított, törökök elleni kereszteshadjáratot elrendelő pápai bulláját.[16] Bakócz 1514. április 24-én Dózsát nevezte ki a keresztes had élére.[17] Április 30-án a bíboros ünnepélyes istentisztelet után átadta Dózsának a pápa által megáldott, vörös kereszttel ékesített fehér zászlót. Nem volt a Magyar Királyságnak olyan része, ahonnan ne indultak volna el a keresztes zászlók alá. A hadba gyülekező parasztok és a rendi fegyelmet áthágó, elöljáróiknak nem engedelmeskedő, „kóbor" szerzetesek tömegét nem nézték jószemmel a birtokos nemesek és a főrendek tagjai, mivel a sok paraszt a tavaszi munkáktól távol maradva, fegyverrel a kézben fenyegetést jelentett számukra.[18] A papság jobbágyszármazású tagjai pedig a felkelők közé állva, a zendülés ideológusaivá váltak.[19] Segítségükkel Dózsa kiközösítéssel fenyegette a serege hívő katonáit, ha elárulják a szent mozgalmukat.[20]

Szerepe az 1514-es parasztháborúban

szerkesztés
 Bővebben: Dózsa György-féle parasztfelkelés

A keresztesek vezetője

szerkesztés

A korabeli történelmi források elfogult túlzásai és ellentmondásai miatt a történészek számára nehéz pontosan rekonstruálni az 1514-es magyarországi parasztfelkelés eseményeit és mozgatórugóit. 1514 elején Európában hadjáratra készültek a török szultán ellen, ez vezetett a keresztes hadjárat meghirdetéséhez. Máig sem tisztázott körülmények között választotta Bakócz Tamás esztergomi érsek[21] Dózsát, a keresztes hadsereg vezérévé. Május közepére az országban mintegy 40 000 fős, kaszával, cséphadaróval felfegyverkezett paraszti had gyűlt össze a keresztes zászlók alá, a gyülekezésre kijelölt pesti táborba. Szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztesháború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen felkelés kirobbanásához vezettek. „Tudjátok, hogy a jó nemesek hitvány pereputtya annak örül most is, hogy az ősei címet oroztak. Csakhogy az ős címer nem tesz senkit se nemessé: virtus kell hozzá, nem gőg a valódi nemesség.” írta a költő Taurinus István, Erdély humanista püspöki helynöke, az 1519-ben megjelent és fennmaradt latin nyelvű Stauromachia id est Cruciatorum Servile Bellum (Paraszti háború) című hőskölteményében.[22] Márki Sándor szerint Dózsa és lázadó társai az egyházat és világot is meg akarták változtatni. Az egész országban egyetlen püspököt hagytak volna meg és minden papot rangjában egymáshoz hasonlónak kívántak, a nemességet meg akarták szüntetni és a földjeiket egyenlően szerették volna felosztani. Elhatározták, hogy csak két rend legyen: a polgároké és a parasztoké valamint céljuk volt a királyság eltörlése is. Dózsa maga a népnek csak vezére és képviselője akart lenni: mindenben alárendelvén magát a nép határozatainak.[23] A jobbágy származású és gazdagságáért irigyelt Bakóczot a főurak azzal vádolták a törökellenes keresztes hadjárat meghirdetésével, hogy ő tudva-akarva okozta a felkelés kirobbantását.[24] Az érsek ezért május 24-én rendeletet adott ki a sereg feloszlatásáról, de már késő volt. A toborzás betiltásának híre teljesen felingerelte a még otthon maradt, de a bűnbocsánatért a kereszteshadhoz csatlakozni kívánó parasztokat is.

A parasztfelkelés vezére

szerkesztés

Amikor Nagytúr mezőváros közelében letáboroztak, Dózsa György megölt egy adószedőt, akitől elvette a nála talált 5 márkányi készpénzt.[25] A felkelés akkor vált parasztháborúvá, amikor május 23-án Apátfalva mellett megtörtént az első komoly összecsapás Dózsa hadai és az úri sereg között.[26] Báthori István temesi ispán és Csáky Miklós csanádi püspök katonái szétverték a parasztsereg előhadát. Mialatt a győztesek ünnepelték győzelmüket, Dózsa elfogatta a csanádi püspököt és számos úri fogollyal együtt karóba húzatott.[27] Végzetes napokat hozott a felkelés Csanád várára, amelyről Borovszky Samu Csongrád megye története című művében így írt: „A vérengző keresztesek nem elégedtek meg azzal, hogy a püspököt és a papokat, kiket elfoghattak, válogatott kínzásokkal kivégezték, hanem rablók módjára törtek be a templomokba s véres kezöket rátették az egyházak kincseire, feldúlták az oltárokat és sírhelyeket. Szétszórták a sz. Gellért ereklyéit is.”[28] A legnagyobb felháborodást Telegdy Istvánnak,[29] a tekintélyes kincstartónak[30] a kivégzése okozta. Ezzel a vérengzéssel a lázadók véglegesen szembefordultak az egész keresztény egyházzal és a feudális magyar államszervezettel is.[31]

Ott a nemeseket és bárókat megfenyítette, s nagy pusztítást vitt véghez, s Keresztszeg[32] várát ostromolta. Azután viszont Pöstyéni Gergely váradi tiszt kelt fel; nemesekkel és nem nemesekkel Lőrinc pap ellen indult. Ezt megtudva Lőrinc pap, nemsokára táborát ellenök fordította, megütközött velük, és egészen Váradig vágta őket a földön sok holttestet számláltak meg. Azután Sólyom várát ostromolta a hitetlenek ellen, mert ezek is sokat megöltek a keresztesek közül. A parasztok sokaságával rohamot intézett Sólyom vára ellen, s bevette.
– Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. Budapest, 1961. (Monumenta Hungarica V.)
 
Madarász Viktor: Dózsa népe (1868)

Dózsa György, katonai hírnevét igazolva sok győzelmet aratott. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvedtek, seregével elfoglalta a Maros folyó menti sókamarákat, pénzverő központokat és a várak többségét. Egészen a temesvári csatáig (1514.[33] július 15.) nem szenvedett vereséget. Szerémi György Szapolyai János udvari káplánja, történetíró kortárs emlékirataiban így írt: „Székely György mondja a kereszteseknek: íme, a vajda úr jön a mi védelmünkre; íme, az ő levele hite alatt írva; semmit se féljünk! – A keresztesek azonban mondták: Nagyságos urunk, semmiképpen se higgyünk neki, mert Katalin ő. – Azaz elasszonyosodott ember.”[34] Azonban Szapolyai János erdélyi vajda seregével beavatkozott és nagy csatában legyőzte a felkelőket. Dózsa György és testvére, Dózsa Gergely és a többi alvezére is fogságba estek.

Dózsa vezértársai közül a nevezetesebbek:

  • Dózsa Gergely, Dózsa György testvére,
  • Mészáros Lőrinc ferences szerzetes, ceglédi plébános, aki kiáltványában, a pápa, II. Ulászló király és a legátus nevében, minden bűn és túlvilági büntetés bocsánatát ígérte azoknak, akik a keresztes hadba mennek, azt segélyezik és betegeit ápolják, de egyházi átokkal fenyegette azokat, akik ezt nem teszik.[35]
  • Barabás pap,
  • Ványai (Túrkevy) Ambrus parókus, teológus pap, ő szerkesztette Dózsának a néphez intézett tüzes kiáltványait,[36][37]
  • Aszalói Kecskés Tamás seregnagy,[38]
  • Bagos Ferenc,
  • Sárközi Nagy Antal, a kalocsai keresztesek vezére, sárközi nemes,[39]
  • Pogány Benedek,
  • Száleresi Ambrus, egy jómódú pesti polgár.[40][41]
 
Dózsa György kivégzése, Robert Townson 1796-ban kiadott Voyage en Hongrie című művének illusztrációja
 
Dózsa György kivégzése, Matthäus Merian metszete
 
Kőkereszt a parasztfelkelés során kivégzett Csáky Miklós püspök és több nemes karóbahúzásának feltevés szerinti helyén, az egykori Belez község dombján[42][43]

Dózsa Györgyöt a csata után testvérével együtt végezték ki, a legtöbb lázadó jobbágyot viszont életben hagyták a nemesek, akiknek nem volt érdekük, hogy tömegesen lemészárolják a nekik hasznot hajtó földműveseiket.

Történészek szerint a megtorlás következtében az Oszmán Birodalom hódító törekvései elleni védekezés hatékonysága meggyengült, hiszen a keresztes hadba hívott jobbágyoknak ettől kezdve kevésbé volt érdekükben a honvédelem.[44]

Egy 16. század elején a Magyar Királyságban járt osztrák utazó így írta le a magyar jobbágy helyzetét: „mert ha bővelkednek terményben, az a nemesek zsákmányává válik. A nemesek elrabolják azt, amiből a parasztnak sok van, ez teszi a parasztot hanyaggá és lustává. Egyébként ez a föld, ha művelik, annyi termést ad, hogy két királyságnak is elég lenne, de a szegények minden tápláléka martalék és préda a nemesek számára, akik halálra kínozzák alattvalóikat, ha látják, hogy élelemben és más szükségesekben bővelkednek.”[44]

A kivégzése és a tüzes trón legendája[45]

szerkesztés

Stephan Stieröchsel (Taurinus István) „Paraszti háború” (Stauromachia, id est, Cruciatorum servile bellum) című latinul írt verses eposza, a felkelés költői leírása. Dózsa György alakja a keresztes hadjáratot meghiúsító, önző parasztvezérként jelenik meg, ugyanakkor a szerző a nemesség embertelen cselekedeteit is elítéli. A mű részletesen bemutatja a háború lefolyását és végkifejletét, valamint Dózsa beszédeit is rekonstruálja.[46]

 
„Georgius Zekel”, avagy Dózsa György kivégzése, Taurinus:Stauromachia, id est, Cruciatorum servile bellum. Servilis belli Pannonici libri V. Edidit Ladislaus, 1519

Stephan Stieröchsel


PARASZTI HÁBORÚ (fordította Geréb László)

…

Búcsúzom, te világ – isten veletek, diadalmak!

Így szólott. Azután sok vér áztatta ruháját
hóhér tépi le és égő botot ád a kezébe
és tüzesült koronát helyezett le királyi fejére;
így ékíti fel és így kente fel őt fejedelmül.

Mostan a jobbágy-had felbujtóját, vezetőjét
így csufolgatták a királysággal, s a bakó még
sárga halántékát izzó vassal sütögette.
Tört koponyájának bőven buggyant ki a nedve,
ontja ki agyvelejét füle, szája s az orr üregén át.
Úgy amiképp az edény nyílásán át az aludttej,
sűrüsödött folyadék, amidőn a fedél leszorítja,
apránként kicsöpög s a lyukacskákon kiszivárog:
úgy ömlött a velő a tüzes koronának alatta,
s förtelmes folyadék mázolta be végig az arcát.

   – (részlet) Stauromachia, id est, Cruciatorum servile bellum. Servilis belli Pannonici libri V. Edidit Ladislaus, 1519[22]

Bár a középkorban mai szemmel különösen kegyetlen kivégzési módszereket alkalmaztak teljes természetességgel, Dózsa György halálát néhány korabeli feljegyzés még a szokásosnál is brutálisabbnak írta le: „Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak […], fogaikkal széttépték és felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel.[47]

„A szeme láttára három darabra vágták öccsét, majd ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették.”[48][49]

A kegyetlen kivégzés egyes elemei utólag keletkezett legendák. A korabeli források alapján kijelenthető, hogy tüzes trónra nem ültették Dózsát: "... megfogták őt, és levetkőztették, és egy magas székre ültették." – írja a szemtanúra hivatkozó korabeli német forrás.[50] A tüzes trónról a kivégzés egyik kortárs forrása – Taurinus, Szerémi György, Verancsics Antal sem ír.[51] Először Istvánffy Miklós történetírónál olvashatunk róla.[52] Ez a legenda Petőfi Sándor: A nép nevében című költeménye után terjedt el széles körben.[53] A valóságban, mint Ulászló leveléből is kiolvasható, egy tüzes koronát raktak a fejére.

Változó megítélése

szerkesztés
 
A Tripartitum első, 1517-es kiadásának címlapja

Míg korábban a kivégzések csak az élet kioltását célozták, a 16–17. századi Magyarországra is átkerültek a külföldi, jobbára német joggyakorlatból átvett minősített halálbüntetési formák, amelyeknél a fájdalom okozása is nagy hangsúlyt kapott és a korszellemnek megfelelően jobban érvényesült a megtorlás eszméje és az elrettentés is.[54]

1. § Határoztuk, hogy az összes kapitányokat, századosokat meg tizedeseket és a többi parasztok felbujtatóit, valamint a nemesek nyilvánvaló gyilkosait, ezenkivül a szüzeken és az asszonyokon erőszakot tevőket, minden kegyelem mellőzésével meg kell ölni és mindenütt ki kell irtani.
– 1514. évi XIV. törvénycikk a keresztesek kapitányainak, századosainak s a többieknek büntetése és a reájok rótt teher[55]
És ámbár mind e népségek (a királyi jászok, kúnok, oroszok és polgárok kivételével) eddigelé a szabadság amaz előjogával éltek, hogy, ha úgy akarták, szabadságukban állott, törvényes földbérük letétele és adósságaik kifizetése után lakóhelyeikről bármikor más, nekik inkább tetsző helyre költözniök, hogy majdan ott lakjanak, minthogy azonban pártot ütöttek és bizonyos Székely György nevű leggonoszabb haramia vezérlete alatt az egész nemesség ellen az úgynevezett kurucz lázadásban váratlanul felkeltek és e miatt örök hűtlenség vétkébe estek: az elmúlt nyáron szabadságukat végkép elvesztvén, földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaságába kerültek.
– Werbőczy István: Tripartitum Hármaskönyv (1514)[56]

Szűcs Jenő történész szerint, Werbőczy fellépésétől kezdve távolodik el az úri, nemesi osztály a jobbágyságtól. A feudális elnyomó nemesség kizárja a nép túlnyomó részét a tevékeny magyar nemzeti közösségből.[57] Dózsáról és a felkelésről a parasztvezér halálát követően az írástudók körében századokon át csak negatív vélemény létezett. Személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált (lásd lentebb Ady Endre és Petőfi Sándor verseit). A Magyar Népköztársaságban a szocialista kultúrpolitika a történelmi szerepét túlhangsúlyozta és a történettudományon és kultúrán kívül is – rengeteg utca, közterület, sportegyesület, társadalmi szervezet kapta nevét. Dózsa a hivatalos marxi történelemszemlélet fő motívumára, a nemesség és parasztság közötti osztályharcra adott szemléletes magyar példát – azonban fontos megjegyezni, hogy maga Dózsa is nemes volt.

A román kommunista vezetés is kedvelte alakját – főleg erdélyi származása miatt –, több román városban található Gheorghe Doja utca, Marosvásárhely közelében település (Lukafalva) is viseli a nevét. A temesvári Mária téren az 1940-es években szobrot állítottak halála helyén és a történt eseményekre emlékeztetve, de bizonyított tény, hogy a mostani katedrális mögött, a Béga partján végezték ki.

 Bővebben: Dózsa György emlékezete Erdélyben

A nemesi szemléletű, gyakorta elfogult történelemírás később alaptalanul hangoztatta, hogy Dózsa György példát szolgáltatott más, a magyar korona területén történt nagy megmozdulásoknak, így Cserni Jován felkelésének, ami alig tizenkét évvel a Dózsa-féle háború után zajlott le, valamint az 1572–1573-ban lezajlott Gubecz Máté vezette horvátországi parasztfelkelésnek. Valójában egyikre sem volt közvetlen hatással.

A mai magyar történetírás egyre kritikusabban foglalkozik Dózsa György szerepével, amelyet egyesek már szinte kártékonynak tartanak, s a mohácsi vészért – a feudális anarchia helyett – már egyenesen a Dózsa-féle parasztfelkelést teszik felelőssé, mondván, hogy miatta nem merték besorozni a parasztságot. E vélemények szerint csak a mindenkori kommunista hatalom csinált hőst belőle Petőfi és Ady „tévedésére” alapozva.[58]

Az időben változó Dózsa-kultuszt és a mítoszokat a magyar történelemben és közgondolkodásban, antifeudális és szocialisztikus törekvések éltették.[59] Kultusza az 1945 utáni évtizedekben tetőpontjára ért, és alakja mélyen beivódott a magyar nemzettudatba.[60]

Emlékezete

szerkesztés

Zsuppán András újságíró szerint a középkori parasztmozgalmak vezérei Nyugat-Európában (Wat Tyler), sehol nem kerültek be a nemzeti panteonba, míg a volt európai szocialista országokban ez másként történt (Thomas Müntzer, Jan Žižka, Romániában Dózsáról három falut is elneveztek).[61] 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt bélyegeket adtak ki Magyar, Tanács, Köztársaság felirattal, a rajtuk szereplő személyek Karl Marx, Petőfi Sándor, Martinovics Ignác, Dózsa György és Friedrich Engels arcképeivel. Mindegyik személynek szinte minden településén megtalálható volt a róla elnevezett közterület, valamint több általános iskola, művelődési ház viselte a nevüket országszerte.[62] Habár a történettudomány nem ismeri, hogy Dózsa György pontosan mikor született, a kommunista pártvezetés kijelölt neki egy születési dátumot, 1472-t, hogy legyen mit ünnepelni.[63] 1950-től Budapesten, az 1956-os forradalom időszakát kivéve, egészen 1990-ig az Újpesti TE viselte Dózsa György nevét, míg Szegeden 1950-től 1994-ig viselte a Szegedi Dózsa nevet a város egyik csapata. Illetve Körmenden a Körmendi Dózsa, Pécsett a Pécsi Dózsa, valamint Egerben az Egri Dózsa is.[64]

Úgy tartják, hogy seregének vagyonát Kiskunhalas környékén ásták el, amit később meg is találtak.[65]

Egy szegedi helyi legenda úgy tartja, hogy Dózsa György fejét ott temették el, mivel a ferences rendi barátok szimpatizáltak a parasztfelkelés eszméivel, és az urak fenyegetésképp küldték el a szegedi szerzeteseknek a parasztvezér fejét.[66] Ezt az eseményt örökítette meg Juhász Gyula a Dózsa feje című versében.[67][68]

Halálának helyszínén Temesvárott, 2021 szeptemberében hagyományőrzők egy történelmi bemutató keretében korabeli öltözékben, valamint korhű fegyverekkel, román nyelven újrajátszották a parasztfelkelés 12 epizódját és Gheorghe Doja kivégzését.[69][70]

Ábrázolása a művészetekben

szerkesztés

Film, televízió

szerkesztés
  • Ítélet (film, 1970)
  • Dózsa György (tévéfilm, 1984)
  • Hungarikum (animációs sorozat, 2005-2006)
  • Szózat - Magyar történelem (2015) (animációs film, 2015)
  • Dózsa György és a kannibál jobbágyok (Tömény történelem sorozat, paródia, 1. évad, 2016)

Dráma

szerkesztés

Regény

szerkesztés

Költészet

szerkesztés
„ Ebadta! hogy mered azt gondolni, hogy én Dózsáról más véleményen vagyok, mint te? Én Dózsát a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom, és szentül hiszem, hogy lesz idő (ha fönnmarad a magyar nemzet), midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette lesz az … enyém is. (…) ”
– Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz[71]

Tanulmány

szerkesztés

Zene

szerkesztés

Táncjáték

szerkesztés

Szobrászat

szerkesztés

Dózsa Györgyről nem maradt fenn hiteles arckép,[74] így a lenti műalkotások Dózsa-ábrázolásai is mind idealizáltak, az alkotók képzeletét tükrözik.

Egyéb képzőművészet

szerkesztés
  • Derkovits Gyula: Dózsa a várfokon 
    Derkovits Gyula: Dózsa a várfokon
  • Dózsa portréja 20-forintos bankjegyen 
    Dózsa portréja 20-forintos bankjegyen
  • Dózsa György út metróállomás 2019 
    Dózsa György út metróállomás 2019
  • Erkel Ferenc Dózsa György című opera ősbemutatójának plakátja 
    Erkel Ferenc Dózsa György című opera ősbemutatójának plakátja

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Kisvelli Múzeum A hónap műtárgya 2021/június-július – Madarász Viktor (1830–1917) „Vitéz Dózsa György, a pórkirály” 1867; vászon, olaj; 123 x 98 cm. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  2. ↑ Filozofski fakultet Zagreb Katedra za hungarologiju Archiválva 2007. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar motívumok Ödön von Horváth drámáiban
  3. ↑ Magyar rebellisek: székely lófők és közszabadok. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  4. ↑ Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: Bakócz Tamás az 1513-as konklávén. konzervatorium.blog.hu, 2013. február 19. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  5. ↑ Konventualizmus és obszervancia: a magyar ferences középkor. archivum.ferencesek.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  6. ↑ Bakócz Tamás kereszteshadjárata, Végvári krónikák. vegvarikronikak.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  7. ↑ Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború. Egy kódex tanúsága. Levéltári Közlemények 43., 1972. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  8. ↑ Ki volt Dózsa György, s miért robbantotta ki a parasztháborút?, 2014. július 11. [2021. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  9. ↑ ifj. Palugyay Imre: Jász-kún kerületek s külső Szolnok vármegye leirása
  10. ↑ Magyar Történeti Életrajzok DÓSA GYÖRGY 1470–1514 XI. «A PARASZTKIRÁLY.»
  11. ↑ Lakatos Bálint: Dózsa György, Jean Hannart és a „ceglédi kiáltvány” Három újabb forrás az 1514. évi parasztháború eseménytörténetéhez*. TÖRTÉNELMI SZEMLE, 58 (2). 277–302. o. ISSN 0040-9634. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  12. ↑ Lakatos Bálint: Dózsa György, Jean Hannart és a „ceglédi kiáltvány” kn TÖRTÉNELMI SZEMLE, 58 (2). 277–302. o. ISSN 0040-9634. real.mtak.hu, 2016. július 17. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  13. ↑ Márki Sándor: Dósa György, 1470–1514
  14. ↑ "Az izzó vastrón a képzelet szüleménye" – Erdélyi Gabriella történész az 1514-es Dózsa-parasztfelkelésről. magyarnarancs.hu, 2014. május 2. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  15. ↑ Oláh-Gál Róbert: Gondolatok Dózsa György származásáról, 2014. augusztus 7. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  16. ↑ Bakócz Tamás nyomtatott búcsúlevele az 1514. évi keresztes hadjárat hirdetéséhez. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  17. ↑ eisz Ágoston: Nemesek nélküli államot akartak Dózsáék. origo.hu, 2014. április 27. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  18. ↑ Pápa akart lenni, parasztlázadás lett a vége. index.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  19. ↑ Dózsa-féle parasztháború, 1514. május–július: a magyar történelem legnagyobb parasztfelkelése.. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  20. ↑ Péter Katalin:: A pap tempomából a gyülekezet templomába vezető út. Egyháztörténeti Szemle, 2001. [2021. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  21. ↑ Horváth Pál: A jobbágysarj, akiből majdnem pápa lett – Bakócz Tamás életútja. Képmás magazin. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  22. ↑ a b Taurinus István Paraszti háború. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  23. ↑ Márki Sándor Dósa György 1470–1514. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  24. ↑ A magyar irodalom története Taurinus István. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  25. ↑ Az 1514. évi parasztháború mezőtűri epizódja. Jászkunság az MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület folyóirata. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  26. ↑ Száz Magyar Falu Apátfalva Egyházi földesurak szolgálatában. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  27. ↑ Dózsa titkát sírba vitte – vagy mégse?. polgarportal.hu, 2014. május 25. [2021. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  28. ↑ Borovszky Samu: Csanád vármegye története, 1897. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  29. ↑ Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 Telegdi István, (? – ? , 1514. jún. elején): kincstartó.. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  30. ↑ C. Tóth Norbert: Vita a keresztes hadjárat kihirdetéséről. Országgyűlés 1514 márciusában, ERDÉLYI MÚZEUM, 77 (1). pp. 14-26. ISSN 1453-0961. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  31. ↑ C. Tóth Norbert: A keresztesek útja Budától Nagylakig,. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  32. ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek K. Keresztszeg. arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  33. ↑ Tarján M. Tamás: Dózsa György vereséget szenved Temesvár alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  34. ↑ Bori Imre: Szerémi György emlékirataiból. adattar.vmmi.org. Forum, 1996. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  35. ↑ Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete V. fejezet Végső évei. mek.oszk.hu, 1889. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  36. ↑ Györffy Lajos: Ki volt Ványai Ambrus?, Jászkunság 1975. március-június. Jászkunság, 1975. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  37. ↑ Ványai Ambrus (Túrkevey Ambrus). new.turkeve.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)[halott link]
  38. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai – Kecskés család.. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  39. ↑ Papp Attila: Főurakat és püspököket húztak karóba. duol.hu, 2014. május 8. [2014. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  40. ↑ Magyar életrajzi lexikon Száleresi Ambrus. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  41. ↑ Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme – Az 1514. évi pórlázadás. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  42. ↑ {{Cite web |url=https://erdelyinaplo.ro/elo-emlekezet/karoba-huzott-magyar-fourak# |title=Karóba húzott magyar főurak |accessdate=2021-09-21 |author=Garda Dezső |date=2018-10-25 |work=erdelyinaplo.ro/}
  43. ↑ A kun kereszt legendája. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  44. ↑ a b Horváth Zita: A parasztfelkelés hatása a paraszti társadalomra – historiográfiai megközelítésben. Acta Academiae Agriensis. Sectio Historiae., 2014. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  45. ↑ Dózsa György izzó vastrónja csak kitaláció. index.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 16.)
  46. ↑ Bíró Béla: Dózsa György mitikus jelenléte. Liget, 2015. március. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  47. ↑ Márki Sándor: Dózsa György – 1470–1514, 535. o („Ulászló király jegyezte fel Miksa császárhoz [1514] július 24-ikén Budán írt levelében.”)
  48. ↑ Zubánics László: A Dózsa-féle parasztháború a Felső-Tisza-vidéken. Együtt, XV. évf. 2. sz. (2013) 80–88. o.
  49. ↑ Márki Sándor: Dózsa György – 1470-1514, 535. o, „Szapolyay először Dósa Gergelyt fejeztette le.”
  50. ↑ Barta Gábor: 1514. Ifjúsági Lapkiadó Váll., 1972. 83. o. 
  51. ↑ Hámori Péter: Dózsa György két halála és két élete. Hitel, XXVII. / 11. (2014. nov.) 6–16. o.
  52. ↑ Barta Gábor: 1514. Ifjúsági Lapkiadó Váll., 1972. 82. o. 
  53. ↑ Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, 2011, ISBN 9789633240298, 65–67. old.
  54. ↑ A hazai büntetőjogi gyakorlat történetének rövid áttekintése. mnl.gov.hu. Magyar Nemzeti Levéltár. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  55. ↑ 1514. évi XIV. törvénycikk a keresztesek kapitányainak, századosainak s a többieknek büntetése és a reájok rótt teher. net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  56. ↑ Tripartitum Hármaskönyv (1514). (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
  57. ↑ Szűcs Jenő: A magyar szellemtörténet nemzet-koncepciójának tipologiájához, Történelmi Szemle 1966/3-4. Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, 1966. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  58. ↑ Sebestyén István: A tüzes trón meséje és a pusztító vörös gróf (Hetek, XVIII/1, 2014. január 3.)
  59. ↑ Dózsa hallgat. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  60. ↑ Faggyas Sándor: Ki volt Dózsa György, s miért robbantotta ki a parasztháborút?. magyarhirlap.hu, 2014. július 11. [2021. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  61. ↑ A túlértékelt Dózsa György. valasz.hu. Válasz, 2014. június 16. [2021. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 24.)
  62. ↑ Történelem és propaganda a XX. századi magyarországi bélyegeken. magyarutca.org. [2022. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 23.)
  63. ↑ Horváth Attila: Werbôczy vagy Dózsa György?. majt.elte.hu. Jogtörténeti szemle, 2015. (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.)
  64. ↑ Szeged, Szegedi Dózsa. magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2017. április 28.)
  65. ↑ „Járt-e Dózsa György Halason?”, Halas helytörténete, 2017. április 7. (Hozzáférés: 2018. szeptember 29.) 
  66. ↑ Test és lélek gyógyítói – a ferencesek Szegeden. magyarkurir.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  67. ↑ Juhász Gyula: Dózsa feje. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  68. ↑ Baróti Dezső: Dzsa feje, Irodalomtörténeti közlemények, 1970. (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
  69. ↑ Nagyszabású előadással tisztelegnek Temesváron Dózsa György emléke előtt. kronikaonline.ro, 2021. szeptember 7. (Hozzáférés: 2021. szeptember 24.)
  70. ↑ Hagyományőrző bemutatón elevenítik fel Dózsa György történetét. magyarnemzet.hu, 2021. szeptember 7. (Hozzáférés: 2021. szeptember 24.)
  71. ↑ Petőfi Sándor –Szöveggyűjtemény LEVELEI ARANY JÁNOSHOZ. (Hozzáférés: 2021. szeptember 19.)
  72. ↑ Nemeskürty István: Önfia vágta sebét. moly.hu. (Hozzáférés: 2017. december 26.)
  73. ↑ Dosza (csak a borítóképről lehet feltételezni, hogy az sz-szel írt cím Dózsát takarja…)
  74. ↑ Hanula Zsolt: Dózsa György izzó vastrónja csak kitaláció (index.hu, 2019. január 4.)
  75. ↑ köztérkép
  76. ↑ MTVA archívum (MTI fotó, 1976)
  77. ↑ Mától más helyen áll Dózsa tüzes trónja (origo.hu, 2016. július 4.)
  78. ↑ köztérkép
  79. ↑ Agroturism – COMUNA DALNIC – JUDETUL COVASNA. scigroup.com
  80. ↑ köztérkép
  81. ↑ köztérkép
  82. ↑ köztérkép
  83. ↑ köztérkép

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
Commons:Category:György Dózsa 
A Wikimédia Commons tartalmaz Dózsa György témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dózsa_György&oldid=27619667”