Corvin Filmgyár

Az első magyar filmet, melynek címe A táncz,^[2] Pekár Gyula író tánctörténeti előadásához Zsitkovszky Béla készítette, Budapesten, 1901-ben. Zsitkovszky, az Uránia-színház^[3] vetítőgépésze, miután átalakított egy vetítőgépet kamerává, avval készítette el a filmet. Ebben a kor kiemelkedő színészei szerepeltek, úgymint Blaha Lujza, Márkus Emília és Hegedűs Gyula.^[4] Az Uránia tetőteraszán három hónapon keresztül forgatott 24 filmetűd, úgynevezett „kinematogram”, akkoriban az egész világon újdonságszámba ment tudományos és művészi igényességével,^[5] ugyanis a filmezéssel, az új, vásári mutatványossággal, másutt nemigen kompromittálták magukat jeles művészek, írók, vagy tudományos szakemberek.^[6] Az elkészült filmszalagok utómunkálatai során egy szétrobbant villanykörte miatt megsemmisült minden addig elkészült munka, a filmekben és az Uránia filmlaboratóriumában megközelítőleg 40 000 korona kár keletkezett. Az első film elkészülte az ezt követő közadakozásnak volt köszönhető. Újraforgathatták a kinematogramokat és a tervezett időpontban, 1901. április 30-án bemutatták a széles társadalmi összefogással elkészült filmet. Ekkortól datálódik a magyar filmtörténet, így lett április 30-a a Magyar Film Napja.^[7] A táncz forgatásával indult világhódító útjára a magyar filmgyártás.

A magyar némafilmgyártás, akkori nevén kinematográfia, kezdete az 1908-ban alapított Projectograph Rt.  tulajdonosai, Neumann József és Ungerleider Mór nevéhez kötődik, akik akkorra már 10 éve foglalkoztak „mozgófénykép bemutató üzletek”, azaz mozik üzemeltetésével.^[8][9]

A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója,^[10] dr. Janovics Jenő – akit méltán neveztek később az erdélyi Hollywood megteremtőjének –^[11] már 1910-ben kísérletezett a filmtechnika és a színházi előadások ötvözésével. Forgatókönyvéből 1913-ban a párizsi Pathé Filmgyárral koprodukcióban megszületett az első erdélyi mozgókép, a Sárga csikó.^[12] A film sikerére jellemző, hogy százharminchét példányban kellett öt kontinens számára másolni, Japánban és Ausztráliában is óriási sikert aratott.^[13]

Az első világháború kitörése miatt a bíztatóan indult együttműködés kényszerűen megszakadt a francia Pathé testvérekkel, így határon belül, a Projectograph Rt. lett Janovics partnere az új mozgóképek elkészítésében. Két éven keresztül a velük közös Proja cégben gyártotta és forgalmazta nagy sikerű némafilmjeit. A közös vállalkozás névét a Projectograph és Janovics kezdőbetűiből Roboz Imre, a Vígszínház későbbi igazgatója alkotta meg.^[13]

Ekkor a némafilmkészítés harmadik legnagyobb európai nagyhatalma Dánia volt, a magyar némafilmgyártásra pedig az amerikai, vagy az angol iskolával szemben elsődlegesen a dán hatott, mely erősen az irodalomra és a színészi játékra koncentrált.^[14][15] Így nem volt véletlen, hogy Kertész Mihály, a későbbi Oscar-díjas filmrendező is Dániát választotta tanulmányútja célpontjául.^[16][17]

1914-ben Kertész, Dániából hazatérve, bizalmat kapott Janovicstól, hogy a Proja-film kolozsvári stúdiójában megrendezhesse a napjainkra a korszak filmalkotásai közül legfontosabbá vált A tolonc című filmet, melyre, mint filmtörténeti ritkaságra tekintünk.^[18] Egyrészt ez Kertész magyarországi  rendezéseiből az egyetlen  fennmaradt némafilm, ugyanígy ez a később Amerikában világhírűvé vált Várkonyi Mihály egyetlen, magyar, épen maradt filmje, végül, Jászai Marit, kora leghíresebb színésznőjét is csak ennek a mozgóképnek a filmkockái őrizték meg számunkra.^[19]

Másfél évtizeddel az első magyar film bemutatását követően, a világon hetedikként létrehozott filmgyár Magyarországon nyitotta meg kapuit.^[20] A filmstúdió a XV. század nagy magyar királyáról, Kolozsvár szülöttjéről, Corvin Mátyásról kapta a nevét. Janovics, aki teljesen önállósodni akart a Projectographtól, 1916. október 16-án alapította meg filmgyárát Kolozsvárott.^[21] Színháza udvarán, annak szabadtéri, "nyári színkörnek" nevezett részében alakította ki első stúdióját, mely négy oszlopos, nagyon egyszerű építmény volt, üvegtetővel. A filmgyárhoz tartozott egy udvarház is a közeli Szászfenesen, amely gyakran szolgált forgatások helyszínéül. A helységet csakhamar el is nevezték a környékbeliek Mozifalvának.^[22][23]

Az alapító művészeti célkitűzése a magyar irodalom legjelesebb alkotásainak filmre vitele volt. Budapest "nemzetköziségre" irányuló törekvéseivel szemben Erdély fővárosában „az igazán nemes, nemzeti nyomdokon való elindulást" jelölte ki célul.^[24] Janovics nem akart a nemzetközi tömegfilmgyártáshoz igazodni, azt akarta, hogy a magyar filmek "másfélék" legyenek, a színészek szerepe ne alacsonyodjon másodrendű fontosságúvá.^[13]

A Corvin Filmgyár idővel Európa egyik legmodernebb, a Pinewood és Cinecitta utáni harmadik legnagyobb, filmstúdiója lett.^[25] Janovics vezetésével sikerült Kolozsvárt a nemzetközi filmipar hangsúlyos tényezőjévé tenni, hosszú időre a magyar némafilmgyártás Budapest melletti legfontosabb színterévé vált.^[23][26]

Janovics főrendezőjéül az akkor 23 éves Korda Sándort választotta.^[27] Kapcsolatuk kezdetére így emlékezett egy 1936-os írásában: "A pesti Newyork–kávéház hideg márványasztalánál álmodozott a fiatal, nyurga Korda valami szerény megélhetést biztosító ujságírói alkalmaztatásról, amikor vonatra ültettem és levittem Kolozsvárra filmrendezőnek évi 18.000 korona fix fizetéssel. (...) S ma? Korda Sándorban az angol nemzeti filmgyártás megteremtőjét ünnepli öt világrész közönsége."^[13]

Janovics 1917 áprilisában eladta a céget Kordának és Pásztory M. Miklósnak, akik – addig ismeretlen módon – kizárólagos joggal szerződtették a filmgyárhoz a kor több kiváló, színészét, többek közt Somlay Artúrt, Beregi Oszkárt és Várkonyi Mihályt.^[21] Korda felesége, Korda Mária is számos filmalkotásban játszott főszerepet.^[28]

Még ugyanebben az évben továbbterjeszkedtek a fővárosba. 1917. október 16-án, egymillió koronás alaptőkével, megalapították "Corvin-filmgyár és filmkereskedelmi r.-t." néven budapesti filmgyártó bázisukat.^[29] Zuglóban, a mai Róna utcánál, vettek egy óriási telket, melyen felépíttették negyven méter hosszú, európai színvonalú, korszerű üvegműtermüket, mely sok történelmi viszontagságot túlélve a mai napig ott áll eredeti helyén.^[21] Korda és Pásztory azért választották az akkor frissen felparcellázott zuglói mezőt a filmgyár helyéül, mert nem volt messze a várostól és a hatalmas ingatlan ideális volt filmforgatás céljaira.^[30]

A magyar gyár, több mint 100 éven keresztül, a magyar filmgyártás emblematikus helyszíne lett, melyet Corvin után hívtak Hunniának, majd Mafilmnek; mára a Magyar Nemzeti Filmalap része. Születésétől kezdve, többször is igen hányatott sorsa ellenére mindig a magyar filmalkotás fellegvára maradt, olykor kilencven film is készült egy évben falai között.^[25] A századik, az egész filmes szakma által közösen ünnepelt, születésnapján leginkább egyszerűen "A Magyar Gyár" néven emlegették.^[30]

Korda jobbára a nemzeti presztízsfilmtől a nemzetközi kommerszig terjedő skálán, a kulturális presztízs fenntartása mellett a középosztály igényeit is kielégítő filmeket készített, készíttetett.^[27]

Az első világháború okozta konjunktúra a Corvin Filmgyár működésére is kedvezően hatott. A filmbehozatali tilalom növelte a magyar filmek iránti hazai keresletet; Kordáék alaptőkéjüket 1918-ban két és fél millió, majd 1919-ben nyolc millió koronára emelték.^[29] A hazai sikerek mellett a Corvin filmjei ekkor már a nemzetközi piacra is kijutottak. A filmstúdióban –a filmgyár igazgatása mellett– Korda rendezett is; ő rendezte az egyik első, külföldön is bemutatott magyar filmet, a Fehér éjszakákat.^[31][32][33]

Korda 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a kommunisták direktóriumának tagjaként a filmgyártás művészeti vezetője volt, ezért a vörösterror leverése után el kellett menekülnie a megtorlás elől Magyarországról.^[34] Ezt követően az amerikai filmek dömpingje miatt a magyar filmek egyre inkább háttérbe szorultak, évről évre kevesebb film forgott a Corvin stúdióiban, míg aztán 1922-ben a filmgyár átmenetileg be is szüntette a játékfilmkészítést.

1923-ban modernizálták és átszervezték a gyárat, mely 18 méteres magasságával és 4x20 méteres alapterületével Közép-Európa harmadik legnagyobb filmstúdiója lett. Ennek ellenére, a gazdasági viszonyok további romlása közepette, 1926-ban már nem tudta elkerülni a csődöt. 1927-ben az állam által létrehozott Filmipari Alap^[35] vásárolta meg.^[36] Végül a rákövetkező évben, 1928. december 19-én alapított Hunnia Filmgyár^[37][38] vette át a stafétabotot a Corvintól, hogy aztán a világhírű magyar hangosfilmgyártás egyik letéteményesévé válhasson.

A Corvin Filmgyár filmjei időrendben^[21][39]

• Lajta Andor. Filmművészeti Évkönyv az 1920. évre. Bp. 1920.
• Dr. Janovics Jenő. A magyar film gyermekévei Erdélyben. Bp. Filmkultura. 1936.
• Nemeskürty István. A mozgóképtől a filmművészetig. A magyar filmesztétika története. (1907 – 1930.) Bp. Magvető Kiadó, 1961.
• Nemeskürty István. A magyar film története. (1912 – 1963.) Bp. Gondolat Kiadó, 1965.
• Kulik, Karol. Alexander Korda: The Man Who Could Work Miracles. Virgin Books, 1990.
• Kőháti Zsolt. Tovamozduló ember tovamozduló világban – a magyar némafilm 1896–1931 között. Bp. Magyar Filmintézet, 1996.
• Cunningham, John. Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex. London. Wallflower Press, 2004.

• Kolozsvári némafilmek listája
• Hunnia Filmgyár
• Mafilm

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Corvin Film című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.