Cellone
hangszer, aminek hangfekvése a cselló és a nagybőgő között helyezkedik el
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A cellone hangfekvése a cselló és a nagybőgő között helyezkedik el, a hegedűnél két oktávval mélyebb a hangolással (G1-D-A-e) rendelkezik. Mérete 77 cm, ami nem sokkal nagyobb, mint egy átlagos cselló, emiatt a csellistáknak nem okoz különösebb gondot a rajta való játék.
Feltalálója ugyanaz az ember (Alfred Stelzner), aki a violottát is feltalálta (aminél csak egy oktávval mélyebb). 1890 körül készült az első.
|
Ez a hangszerről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
