Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Alexander Bach

osztrák politikus, ügyvéd
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 25.

Báró Alexander von Bach (Loosdorf, 1813. január 4.Unterwaldersdorf, 1893. november 12.) osztrák politikus, ügyvéd. 1850-től 1859-ig osztrák belügyminiszter.

Alexander Bach
Josef Kriehuber litográfiája Alexander Bachról, 1849
Josef Kriehuber litográfiája Alexander Bachról, 1849
Született1813. január 4.[1][2][3][4][5]
Loosdorf, Osztrák Császárság
Elhunyt

Schöngrabern, Osztrák–Magyar Monarchia
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségeosztrák birodalmi gyűlés tagja
IskoláiBécsi Egyetem
Kitüntetései
  • Ferenc József-rend nagykeresztje
  • Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztje
  • Prága díszpolgára
  • Budapest díszpolgára (1853)[14][15]
  • Zágráb díszpolgára (1853)
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
Az Osztrák Császárság birodalmi belügyminisztere
Hivatali idő
1849. július 28. 1859. augusztus 22.
UralkodóI. Ferenc József
ElődFranz Stadion
UtódAgenor Gołuchowski
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Bach témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A von Bach csolád címére 1854

Életpályája

szerkesztés

Apja, Michael Bach polgári származású jogász volt. Testvérei August Bach, Otto Bach és Eduard Bach, politikus. Szülei révén magántanárnál tanulhatott. Az érettségi vizsga után Bécsben tanult az egyetem jogtudomány szakán. Felsőfokú tanulmányairól, hogy példát adjon, a családi kastélyban írta meg jogi dolgozatát.

Jó kapcsolatai révén a császári kamarában kapott állást. Apja 1842-ben elhunyt. Átvette tőle az irodáját és bővítette üzleti kapcsolatait. 1847-ben egy keleti expedícióra vállalkozott, ahová testvérével, Augusttal ment el.

Karl Ludwig von Ficquelmont miniszterelnök lemondása után a helyére ideiglenesen Franz von Pillersdorf báró került, 1848. április 25-én. Bach tagja akart lenni a Pillersdorf-kormánynak, de csak az azt követő Doblhoff-kormányba került be, ők azonban nem léptek túl semmilyen határt.

Ugyanezen év július 19-én I. Ferdinánd császár uralkodása idején Anton von Doblhoff-Dier báró lett a miniszterelnök. A császár engedélyével nevezte ki Bachot igazságügyi miniszternek. Kinevezéséről cikket közölt egy bécsi hírlap is, amelyben Bach a következő bölcsességet mondta: „A jog embere – egy igaz ember!” (Ein Mann des Rechts – ein rechter Mann!)

Úgy tűnt, hogy az új liberális kormány 1848 októberére összeomlik, 1848. október 21-én pedig megbukott. Von Doblhoff-Dier miniszterelnök utóda Johann von Wessenberg lett. A gyors váltás következménye az volt, hogy a két kormányt gyakran Wessenberg–Doblhoff-kormánynak is nevezték.

Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc leverésekor és az ezt követően hivatalban levő osztrák kormányok belügyminisztere báró Alexander Bach volt. A bécsi forradalom juttatta a kormányba, de a nagyburzsoázia képviselőjeként a Habsburgok legmegbízhatóbb eszközévé vált, neve és kezdeményezései „fémjelzik” az 1850-es években az abszolutizmus belpolitikáját. Magyarország függetlenségének és viszonylagos önállóságának teljes felszámolására törekedve, az egyre nagyobb létszámmal működő hivatalokat jórészt idegen származású tisztviselőkkel („Bach-huszárok”) töltötte meg, és ő honosította meg a zsandárok (később csendőrök) intézményét. Rendszerének egyik talpköve a titkosrendőrség volt. Bukását Ausztriának a piemonti francia koalíciótól 1859-ben elszenvedett veresége idézte elő, mert ez a Habsburgokat a Bach-rendszernél hajlékonyabb politikára késztette.

A harmadik bécsi forradalom következtében Wessenberg is megbukott. Az új miniszterelnök Felix zu Schwarzenberg lett, akit Windisch-Grätz juttatott posztjára. A Schwarzenberg-kormány új tagja Franz Seraph Stadion lett, aki a belügyminiszteri posztot töltötte be, így Bach újra igazságügyi miniszter lett. Stadion viszont megbetegedett, így Bach visszaállt a helyére 1849. július 28-án. Anton von Schmerling báró lett az új igazságügyi miniszter, Stadion pedig üzleti pályára lépett.

1855-ben a IX. Piusz pápával megkötött konkordátumot is ő írta alá.

1859-ben a szárd–francia–osztrák háborúban Ausztria alulmaradt a solferinói csata során, ezért Bachot hibáztatták és kénytelen volt lemondani.

Ezek után Vatikánba küldték nagykövetnek, 1867-ben Rómában szolgált.

Kitüntetései

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. Bach, Alexander Freiherr von (BLKÖ)
  6. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  7. Geni.com (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  8. Wien Geschichte Wiki (német nyelven), 2014. szeptember 11. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  9. Generální heslář Biografického slovníku českých zemí (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  10. Salzburgwiki (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  11. Prabook (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  12. People of Modernity Base. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  13. Österreichisches Musiklexikon Online. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  14. Sztálint és Haynaut törölték a budapesti díszpolgárok közül, 2011. március 23. (Hozzáférés: 2022. december 6.)
  15. Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819-1947), 1996. (Hozzáférés: 2022. december 6.)
  • Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 791. o. ISBN 963-05-6800-4  
  • Hermann Róbert: Haza és Haladás
  • Constantin von Wurzbach: Bach, Alexander Freiherr von. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 1. Theil. Universitäts-Buchdruckerei L. C. Zamarski (vormals J. P. Sollinger), Wien 1856, 105–108. oldal (Digitalisat).
  • Ilwof, Franz: Bach, Alexander Freiherr von. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  46. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1902,  158–172. oldal (németül)
  • Erich Angermann: Bach, Alexander Freiherr von. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 1. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1953, ISBN 3-428-00182-6, 489–490. oldal (Digitalisat).
  • Bach Alexander Frh. von. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). 1. kötet, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 1957, 40. oldal
  • Hugo Hantsch (Hrsg.): Gestalter der Geschicke Österreichs. Tyrolia-Verlag, Innsbruck 1962.
  • Macho, Eva, Alexander Freiherr von Bach. Stationen einer umstrittenen Karriere (Frankfurt am Main u. a., Peter Lang, 2009) (Beiträge zur Neueren Geschichte Österreichs, 24).

További információk

szerkesztés