Akkád nyelv

Az akkád több változatba is besorolható a köztük fönnálló tér- és időbeli különbségek alapján:

• óakkád – i. e. 2600–1950 (a nyelv maga jóval korábbi, már i. e. 3000 körül jelen van, csak írásos emléke nincs)
• mári nyelv – i. e. 2800–1700, a Középső-Eufrátesz vidéke
• óbabiloni – i. e. 2000–1400
• óasszír – i. e. 2000–1500
• középasszír – 1500–1000
• középbabiloni – i. e. 1400–1000 (ezek nyelvemlékei óakkádul íródtak, a nyelvekről konkrét ismeret nincs, csak az ó és új változatuk közti átmenet alapján)
• újasszír – i. e. 1000–612
• újbabiloni – i. e. 1000–600
• későbabiloni – i. e. 600 – i. sz. 75.

Az asszír és babiloni nyelvek is akkád nyelvjárások, amelyek valószínűleg két sémi népcsoport különböző irányú és idejű bevándorlására vezethetők vissza. Az asszír nyelvjárás a Tigris középső és felső szakaszán terjedt el, a babiloni pedig eredetileg az Eufrátesz alsó folyásának egy rövid szakaszára korlátozódott. Az újbabiloni és újasszír nyelvek erős arámi hatásokat mutatnak.

Bővebben: ékírás

Az akkád írástudók a nyelvet az ékírás módosított változatával írták, amit eredetileg a sumerek használtak. Az akkád rendszerben egy jel jelenthetett (a) egy sumer szójelet, (b) egy sumer szótagot, (c) egy akkád szótagot, valamint (d) egy hangot is. Ennek következtében az olvasás, de maga az írás is meglehetősen nehézkes feladat volt. Másrészt, a sémi nyelvek jellegzetességeiből fakadóan az ékírással a lejegyzés még tökéletlen is volt: a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak, továbbá a szótagírás jelleg alkalmatlan az akkádhoz hasonló nyelvek leírására, mivel azokban a szó egy hárommássalhangzós gyökből és a hozzáadott jelentéstöbblet-hordozó magánhangzókból áll. Azonban, még mindezek tudatában is, az akkád írott mivolta kiemelt szereppel bírt a történelem során.

Az ékírásos akkád szövegek alapján számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből, például a glottális zárhangok, valamint a *h, *ḥ, *ġ frikatívák. Helyük pótlására létrejött az e magánhangzó, amely a többi sémi nyelvben ismeretlen. Az interdentális és zöngétlen frikatívák (*ś, *ṣ́) egybeolvadtak a szibliánsokkal, hogy végül csupán 19 mássalhangzó maradjon:

b p d t ṭ š z s ṣ l g k q ḫ m n r w y.

Négy magánhangzó volt, mindegyik rövid és hosszú változattal:

a, e, i, u, ā, ē, ī, ū

 

Különbséget tett a nemek között (nőnem és hímnem); e tekintetben különböztek a személyes névmások és az igeragozások is. Három nyelvtani eset létezett a névszók számára (alanyeset, birtokoseset, tárgyeset), valamint minden személynek megvolt a maga igeragozása.

Az akkád névszókat nem, szám és eset szerint deklinálták. Két nemük volt, hím- és nőnem. A mellékneveket a főnevekkel egyformán ragozták.

Az igéknek volt egyes, kettes és többes számuk is.

rövidítések: hn = hímnem, nn = nőnem

rövidítések: E1 = egyes szám első személy, E2 = egyes szám második személy, E3 = egyes szám harmadik személy, T1 = többes szám első személy, T2 = többes szám második személy, T3 = többes szám harmadik személy, hn = hímnem, nn = nőnem

Az akkád nyelv az ősi ragozó nyelvek többségéhez (és a magyarhoz) hasonlóan nem ismeri a jövő idejű igeragozást, a jövő idejűséget összetett szerkezetekkel fejezte ki.

• (angolul) Bussmann, Hadumod (1996). Routledge Dictionary of Language and Linguistics. New York: Routledge. ISBN 0-415-20319-8
• (angolul) Caplice, Richard (1980). Introduction to Akkadian. Rome: Biblical Institute Press. (1983: ISBN 88-7653-440-7; 1988, 2002: ISBN 88-7653-566-7) (Az 1980-as kiadás elérhető a világhálón.)
• (angolul) Huehnergard, John (2005). A Grammar of Akkadian (Second Edition). Eisenbrauns. ISBN 1-57506-922-9
• (angolul) Marcus, David (1978). A Manual of Akkadian. University Press of America. ISBN 0-8191-0608-9
• (angolul) Mercer, Samuel A B (1961). Introductory Assyrian Grammar. New York: F Ungar. ISBN 0-486-42815-X
• (németül) Soden, Wolfram von (1952). Grundriss der akkadischen Grammatik. Analecta Orientalia 33. Roma: Pontificium Institutum Biblicum. (3. kiad.: ISBN 88-7653-258-7)
• (magyarul) Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 65-94.

• Példa az akkád nyelvre
• Részletes bevezető az akkádhoz
• Akkád-angol-francia élő szótár