Északi delfin
Az északi delfin (Lissodelphis borealis) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: fekete felemásdelfin vagy északi felemásdelfin.
Előfordulása
szerkesztésSzéles elterjedésű. Előfordul az északi Csendes-óceán nyugati részén Kamcsatkától Japánig, a keleti részen a kanadai Brit-Columbiától a mexikói Kaliforniai-öböl északi részéig. A japán tenger déli részén szintén él. Télen néha ellátogat délebbre is. Elterjedési területén, az Aleunt-szigetektől délre, Alaszkánál nagyon kis egyedszámban fordul elő, ezért valószínűleg a keleti és a nyugati populáció elkülönül. Főként a kontinentális küszöbök körül és mögötti mély vizekben található. Néha előfordul a partközelben is, ahol mély tengeri árok húzódik. Egyes területeken telente dél felé vagy a partok felé vándorolhat, nyaranta pedig északra és a nyílt vizek irányában.
Megjelenése
szerkesztésAz egyetlen, hátúszó nélküli delfin az északi féltekén, tehát nemigen téveszthető össze más cetekkel. feltűnően fekete-fehér mintázata szintén jellegzetes, bár a vízben teste gyakran teljesen feketének tűnik. Talán a legfényesebb testű cet, és mivel gyakran halad sima, lapos ugrásokkal, összetéveszthető a fókákkal és a rozmárokkal. Déli féltekén élő megfelelője, a déli delfin kinézetre nagyon hasonló, de teste annál valamivel hosszabb, és a fehér felületek kisebbek rajta, elterjedési területük közt nincs átfedés. Kissé eltérő színváltozatú állatok élnek Japán környékén, ezek talán önálló alfajt alkotnak. A borjak szürkésbarnák vagy sárgásfehérek, a felnőttekre jellemző színezet az első életév végén alakul ki. Az északi delfin gyakran társul Risso-delfinnel, a csendes-óceáni fehérsávos delfinnel és a rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfinnel, valamint még sok más fajjal is.
Hátúszó: Nincs.
Felnőtt tömeg: Kb. 60–100 kg.
Újszülött tömege: Ismeretlen.
Újszülött mérete: Kb. 80 cm.
Felnőtt mérete: 2–3 m.
Életmódja
szerkesztésA gyorsan, ugrálva haladó csoport vidám benyomást kelt, az ugrások hossza elérheti a 7 m-t is. Könnyen megriadnak. Menekülés közben a csoport jellegzetes szoros alakulatba tömörül, a sok állat ugrásaitól gyakran habzik a tenger. Lassan is úszhatnak, olyankor csak kicsit zavarják fel a vizet, és alig látható a felszínről. A függőleges ugrások, hasra és oldalra esések, és a farkcsapkodás eléggé gyakori. úszhatnak hajók orrvizében, de általában elkerülik a csónakokat. Átlagos csoportméret 5-200 egyedből áll, de ritkább esetekben 3000 példányt is láttak együtt. Tápláléka halakból, polipokból vagy kalmárokból áll.
Delfinúszás
szerkesztésAmikor az északi delfin csoportja megriad vagy egyszerűen csak gyorsan úszik, az állatok hosszú, lapos ugrásokat végeznek. Általában kecsesen érkeznek vissza a vízbe, de néha hasukra vagy az oldalukra is eshetnek, ha menekülnek.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
- Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
- Mark, Carwardine. Bálnák és Delfinek, Határozó Kézikönyvek sorozat 11. Panem-Grafo (1995). ISBN 963-545-052-4