Pesthidegkút

Pesthidegkút
A település német telepesek általi 1711-es újraalapításának 300 éves évfordulójára emelt emlékkő
Közigazgatás
Település	Budapest II. kerülete
Kerület	Budapest II. kerülete
Városrészek	Budaliget, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Gercse, Hársakalja, Kővár, Máriaremete, Ófalu, Remetekertváros és Széphalom
Alapítás ideje	1255 (első említés)
Városhoz csatolás	1950. január 1.
Korábbi rangja	nagyközség
Irányítószám	102X
Testvérvárosok	Lista Mosbach
Népesség
Teljes népesség	9087 fő (1949)[1] +/-
Elhelyezkedése
Pesthidegkút Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 33′ 24″, k. h. 18° 57′ 07″47.556666666667, 18.95194444444447.556667°N 18.951944°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 24″, k. h. 18° 57′ 07″47.556666666667, 18.95194444444447.556667°N 18.951944°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Pesthidegkút témájú médiaállományokat.

Pesthidegkút egyike az 1950. január 1-jén Budapesttel egyesített 23 településnek, a fővároshoz csatolása előtt önálló nagyközség volt. Ma Budapest 10 városrésze osztozik egykori területén, amelyek összefoglaló, nem hivatalos neve továbbra is Pesthidegkút.

Neve korábban Hidegkút volt, a Budapest közelségére és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozásra utaló előtagot a 20. század elején, a helynevek hivatalos megállapításakor kapta.

Nevét 1255-ben IV. Béla király oklevele említette először Hidegkút néven, amikor Solymárral együtt a margitszigeti apácáknak adta a Mecse nevű birtokért cserébe.

Az 1580–81-ben a török kincstári adólajstromok szerint a budai szandzsákhoz tartozott. Ekkor már puszta birtokként szerepelt az adólajstromokban.

1690-ben az elpusztult helyek között írták össze.

1711-ben alapították újra. 1715-ben 11, 1720-ban 12 adóköteles háztartását vették fel, lakosai ekkor mind németek voltak.

1770-ben a báró Péterffy és a Nádasdi Tersztyánszky, 1848 előtt a Steinbach, a Szunyogh és a Jankovich családok birtoka, de 1860-ig a Tahy család is birtokos volt itt, majd a 20. század elejétől a Steinbach, a Szunyogh és a Vári Szabó családoknak voltak itt a nagyobb birtokosok.

A római katolikus plébániáját 1736-ban alapították. Ebben az évben épült a plébánia-templom is. A határrendezés 1867-ben és a szőlődézsma-válság 1870-ben történt.

A településhez a 20. század elején három mészégető-kemence is tartozott. A határban pedig egy 17. századbeli templom romjai ekkor még láthatóak voltak.

Hidegkút északnyugati csücskében helyezkedik el Mária-Remete, nevezetes búcsújáróhely, amely a hegyek között, vadregényes vidéken fekszik. Szentkút és az 1899-ben épült Máriaremetei templom fogadja az erre zarándoklókat.

Ide tartoztak: Malomcsárda, Lusztcsárda, Parschkőbánya, Szunyoghkőbánya, Steinbachkőbánya és Újtelep is.

A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Pomázi járásához tartozott.

1910-ben 2130 lakosából 440 magyar, 1643 német, 27 szlovák nemzetiségű, ebből 2063 római katolikus, 43 református volt.

Pesthidegkút 1950 óta Budapest II. kerületének része. A 20. század második felében alkalmanként II/A kerületként hivatkoztak rá informálisan, de néha hivatalosan is, megkülönböztetve ezzel a kerületnek a kibővítés előtt is Budapesthez illetve Budához tartozó részeitől.

2008-ban újjáalakult a település önkéntes tűzoltó egyesülete Készenléti Szolgálatok Pesthidegkúti Egyesülete néven.

A Pesthidegkúti-medencében elhelyezkedő egykori község területén ma Budapest tíz városrésze található: Budaliget, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Gercse, Hársakalja, Kővár, Máriaremete, Pesthidegkút-Ófalu, Remetekertváros és Széphalom. Az ősi településmag az Ófalu területén található, Gercse szintén középkori eredetű település volt, mely azonban elpusztult és pusztaként lett Hidegkút része. Kővár területe döntő részt erdő, a többi városrész pedig a 20. század során épült be, jellegzetes elővárosi településsé téve Pesthidegkutat.

• Ófalui templom: középkori alapokra épült, az 1730-as években, átadása 1736-ban történt, ugyanakkor lett független a község egyházjogilag Solymártól; egyes leletek arra utalnak, hogy a területen már a római korban is volt élet. A templom külső kialakítása inkább a román stílust idézi, belső jellege barokk, főoltárát és szószékét 1760-ban állították.
• Kegyoszlop az ófalui templom előtt: 1749-ben állították, a helyi hagyomány szerint az első mariazelli zarándoklatok egyikének emlékére.
• Máriaremetei bazilika: egy csodatévő szentkép tiszteletére emelt kápolna helyén létesült, 1898–99-ben, Hauszmann Alajos tervei alapján. A templomkertben Krasznai Lajos szobrászművész szobrait helyezték el.

• Klebelsberg-kastély: egyes feljegyzések szerint már a török hódoltság idején itt állt Hidegkút gazdasági központja, a földbirtokos udvarháza. Klebelsberg Kunó az 1920-as években vásárolta meg a telket, kastéllyá varázsolva a régi épületegyüttest. A második világháború után az épületegyüttes állaga nagyon leromlott. 2014 és 2017 között a Magyar Állam felújította, visszaállította az eredeti formáját. Jelenleg szálloda, rendezvényközpont és Klebelsberg emlékházként üzemel. Kultúrtörténetileg Magyarországon az 5 legfontosabb épületegyüttes között tartják számon.
• Forgách-kúria (Váry köz): valószínűleg az 1830-as években épült, kiemelkedően szép, klasszicista stílusú épületként. Számos alkalommal cserélt gazdát, állapota 1945 óta leromlott, de újjáépítették és ma modern épületekkel kiegészítve, a Klebelsberg Kultúrkúriának ad helyet.^[2]
• Váry–Szabó kúria (Váry köz 1.): valószínűleg 1830-ban épült, klasszicista stílusú, középrizalitos, többlépcsős feljáróval ellátott épület; eredetileg vadasi és jeszenicei Jankovich Miklós birtoka volt, aki az alapításkor rendkívül nagy mennyiségű értékes adománnyal segítette a Magyar Nemzeti Múzeum indulását. Évtizedek óta műemléki védettség alatt áll, de ez nemigen látszik meg rajta.
• Steinbach-villa (Nóra u.): a házat a 19. és 20. század fordulóján építtette a hidegkúti Steinbach család, az akkori építési színvonalhoz mérten rendkívül korszerű műszaki megoldásokkal (légfűtés, vízvezeték, fürdőszoba, telefon). A Steinbach család után a Lázár-család vette birtokba az épületet; az államosítás után 5 lakást alakítottak ki az épületben.

• Csák Ibolya – a hidegkúti sportolók legkiemelkedőbb alakja volt, itteni versenyzőként lett az első magyar olimpiai bajnoknő.
• Rotter Lajos – az 1936-os berlini repülőverseny győztese, aki saját tervezésű vitorlázó repülőgépével világrekordot is felállított.
• Klebelsberg Kuno – a vallás- és közoktatásügyi miniszternek az 1920-as évek elejétől volt rezidenciája Pesthidegkúton.

• Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
• Toperczer Oszkár: Pesthidegkút – Helytörténeti barangolások