Pekingi Nemzeti Stadion

Pekingi Nemzeti Stadion (Madárfészek)
Adatok
Elhelyezkedés	Peking, Kína
Építés éve	2003–2008
Megnyitás ideje	2008. június 28.
Felület	füves
Befogadóképesség	91 000 (az olimpia alatt) 80 000 (olimpia után)
Tulajdoni viszonyok
Tulajdonos	Kínai állami tulajdon
Kezelő	PRC
Az építkezés adatai
Építész	Herzog & de Meuron ArupSport Ai Weiwei CAG
Költség	~4 milliárd jüan
Elhelyezkedése
Pekingi Nemzeti Stadion Pozíció Kína térképén
é. sz. 39° 59′ 30″, k. h. 116° 23′ 26″39.991544, 116.39047839.991544°N 116.390478°EKoordináták: é. sz. 39° 59′ 30″, k. h. 116° 23′ 26″39.991544, 116.39047839.991544°N 116.390478°E
A Pekingi Nemzeti Stadion weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pekingi Nemzeti Stadion témájú médiaállományokat.

A Pekingi Nemzeti Stadion (kínaiul: 北京国家体育场, illetve 北京國家體育場), vagy rövidített nevén Nemzeti Stadion^[1] a pekingi olimpiai játékok alkalmából épült. A külseje alapján Madárfészeknek becézett épület az olimpiai események központja volt, helyet adott a nyitó-, és záróünnepségnek, valamint számos versenyszám bonyolódott le itt. A 2008. júniusában megnyitott^[2] épület a pekingi olimpiai helyszínek középpontjában helyezkedik el, keletre a pekingi olimpiai sportcsarnokok másik kiemelkedő építészeti alkotásától, a Nemzeti Vízi Központtól.

A 2015-ös atlétikai világbajnokság helyszíne.

2002-ben, a kínai kormányzat nemzetközi építészeti tervpályázatot hirdetett ki a központi olimpiai stadion terveinek elkészítésére. Korábbi elképzelések a 2001-ben átadott, kantoni Guangdong Olimpiai Stadionnal számoltak több olimpiai esemény lebonyolításánál. A tervpályázaton győztes építészcsoportot a Pritzker-díjas Herzog & de Meuron építésiroda vezette, az ArupSport és China Architecture Design & Research Group közreműködésével. A végső dizájn elkészítésében, művészeti konzulensként a munkában részt vett Ai Weiwei is.

Az épület alapkövét 2003 decemberében helyezték el, az építési munkák 2004 márciusában kezdődtek meg. Az építkezést 2004 márciusában leállították, mivel a párizsi Charles de Gaulle reptér új, az olimpiai stadionhoz hasonló jellegű szerkezeti megoldással rendelkező 2E terminálja részben összeomlott. Az építkezés csak a tervek részbeni módosítása után folyt tovább.

AZ építkezés folyamán politikai okok miatt kiszállt a művészeti konzulens is, és Daniel Libeskind ismert építész is politikai oldalról bírálta a terv készítőit. Álláspontja szerint a demokratikus országokból érkezett építészek szerepvállalása Kínában morális kiállás Kína politikája mellett. Jacques Herzog, a tervező építésziroda vezetője azzal vágott vissza, hogy „Jó irányba azonban csak úgy változnak a dolgok, ha teszünk is érte valamit".^[3] Egyes vélemények a stadiont az ideológiai ellenállás terepének tekintik.^[4]

A stadionhoz kapcsolódó politikai viták ellenére az építmény világszínvonalon épült meg, kategóriája legjobbjai közé tartozik ^[5] Az aréna betonfalát kívülről ágas-bogas, hálószerűen kialakított acélszerkezet veszi körbe. A természet által ihletett, valóban madárfészekszerű építmény ezáltal biztosítja a levegő keresztirányú mozgását, ugyanakkor védelmet biztosít a nézők, és sportolók számára az időjárás viszontagságaitól.

A stadion ábrája az olimpia ideje alatt a 10 jüanos bankjegyre is felkerült. A normál esetben Mao Ce-tung arcképét viselő papírpénzből 6 millió példányt nyomtattak, a túloldalán egy ókori görög diszkoszvető látható.^[6]

A stadion az olimpia ideje alatt 91 000 néző befogadására volt alkalmas. A játékok befejeztével a férőhelyek számát 80 000-re fogják csökkenteni. Az építmény 330 méter hosszú, 220 méter széles, a magassága 69,2 méter. A használható terület nagysága 204 000 m². Az építmény acélszerkezetének összhossza nagyjából 36 km, súlya 45 000 tonna.