Szövetes növények

Szövetes növények
Vadgesztenyefák
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták Ország: Növények (Plantae) Alország: Embriós növények (Embryophyta) Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Törzsek
Korpafüvek (Lycopodiophyta) Harasztok (Pteridophyta)[1] –- Páfrányfenyők (Ginkgophyta) Leplesmagvúak (Gnetophyta) Cikászok (Cycadophyta) Toboztermők (Pinophyta) Zárvatermők (Magnoliophyta)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szövetes növények témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szövetes növények témájú kategóriát.

A szövetes növények, edényes növények vagy magasabb rendű növények (Tracheophyta vagy Tracheobionta, illetve Cormophyta vagy Cormobionta) a növények országának (Plantae) egyik csoportja. Rokonértelmű fogalom még a hajtásos növények is, mert csak a valódi hajtás tartalmaz szöveteket, így a mohák (Bryophyta) még nem tartoznak a szövetes növények közé. A szövetes növényeknek egyedfejlődésük során kialakulnak a szöveteik, melyek között munkamegosztás van, ezáltal sokkal hatékonyabb és gyorsabb anyagcseréjük, növekedésük, fejlődésük, tehát fontos élettani (fiziológiai) szerepük van.

A szövetes növényeket a legújabb filogenetikus osztályozás 7 törzsre, míg a hagyományos rendszertan 3 törzsre és 17 osztályra osztja.

A szövetes növény egyetlen sejtből, a zigótából (megtermékenyített petesejt) fejlődik tovább (mint minden soksejtű növény). Az osztódás képességével eleinte minden sejt rendelkezik, később azonban az embrió bizonyos helyeire korlátozódik, ezek a sejtek azonban életük végéig megőrzik osztódóképességüket. Ez az ún. „ős-osztódószövet” (merisztéma). Ez a szövet a gyökér- és hajtáscsúcsokon látja el feladatát. A merisztéma hozza létre az elsődleges osztódószövetet, amely ezután kialakítja a tovább osztódni képtelen állandósult szöveteket: a bőrszövetrendszert (epidermis, periderma, rhytodoma), szállítószövet-rendszert (xilém, azaz fatest és floém, azaz háncstest) és az alapszövetrendszert (kiválasztó, mechanikai, víztartó, asszimiláló, átszellőztető alapszövet). Ha az állandósult szövetek újra osztódóképessé válnak, másodlagos osztódószövetről beszélünk (például kambium).

A szövetes növények másik közös sajátossága az edényrendszer kialakulása. Az edénynyalábok szállítószövetekből épülnek fel, melyek az evolúció folyamán elsőként az ősharasztokban (Psilopsida) jelennek meg tipikus formában. Már a mohákban (Bryophyta) is találhatunk valamiféle edénynyalábokat, de ezeket még nem valódi szállítószövet-rendszer építi fel.

Egyszerű edénynyalábról beszélünk, ha az csak fa-, vagy csak háncselemeket tartalmaz. Ez lehet sugaras (radiális) és lemezes szerkezetű edénynyaláb. Az előbbi esetben a háncs- és fanyalábok sugarasan, felváltva állnak. A szövetes növények gyökerére jellemző. A lemezes edénynyalábok a korpafüvekre (Lycopsida) jellemzőek. A szárban lemez alakú fa- és háncsrészek váltakozva állnak.

Az összetett edénynyalábok esetén egy nyaláb háncs- és faelemeket is tartalmaz. Két fajtája a szórt elrendeződésű (kollateriális) és a körkörös (koncentrikus) edénynyaláb. Ezeknek több altípusa ismeretes. A szórt elrendeződés (kollaterialitás) esetén a háncs a kerület felé, a fa befelé esik. Nyílt a kollateriális nyaláb, ha a háncs- és a fanyaláb között van kambium (nyitvatermőknél, kétszikűeknél), ha nincs akkor zárt (egyszikűeknél). A kettős szórt elrendeződés (bikollaterialitás) mindig nyílt. Ekkor a fatestet a kerület felől és a bél felől is háncstestek fogják közre.

Az összetett edénynyalábok másik fő típusa a körkörös edényrendszer. Ebben az esetben vagy a henger alakú háncsrész veszi teljesen körül a farészt (amfikribális edénynyaláb: például egyes páfrányok), vagy fordítva, a farész a háncsot (amfivazális nyaláb: például az egyszikűek rizómája. Zárt típus, kambium a koncentrikus edényrendszernél nincs.

A szövetes növényeket a filogenetikus osztályozás a következő törzsekre osztja (a törzsek vastagbetűs kiemeléssel):

• Korpafüvek (Lycopodiophyta)
• Csoport: Valódi levelűek (Euphyllophytina)
  • Harasztok (Pteridophyta)^[1]
  • Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
    • Páfrányfenyők (Ginkgophyta)
    • Leplesmagvúak (Gnetophyta)
    • Cikászok (Cycadophyta)
    • Toboztermők (Pinophyta)
      (A fenti 4 törzs a hagyományos osztályozásban a nyitvatermők (Gymnospermatophyta) törzsét alkotja.)
    • Zárvatermők (Magnoliophyta)

• Harasztok törzse (Pteridophyta)
  Az első szövetes növények, de szaporodásuk még az egyszerűbb, fejletlenebb spórás szaporodás, virágjuk, magvuk még nincs. Szaporodásukhoz víz szükséges.
  • Osztály: Ősharasztok (Psilopsida)
  • Osztály: Tmesipterisek (Tmesipteropsida)
  • Osztály: Korpafüvek (Lycopsida)
  • Osztály: Zsurlók (Sphenopsida)
  • Osztály: Páfrányok (Pteridopsida)
• Nyitvatermők törzse (Gymnospermatophyta)
  Magvas szövetes növények. Kialakul virágzatuk és magvuk, de a nucellusz (magkezdemény) termőlevelek tövében szabadon nyitottan fejlődik. Nincs zárt magházuk, így termésük sem alakul.
  • Altörzs: Szárnyaslevelű nyitvatermők (Pteridospermatophytina)
    • Osztály: Magvaspáfrányok (Pteridospermatopsida)
    • Osztály: Cikászok (Cycasopsida)
  • Altörzs: Leplesmagvú nyitvatermők (Chlamydospermatophytina)
    • Osztály: Bennettitopsida
    • Osztály: Gnetopsida
    • Osztály: Wellwitschopsida
    • Osztály: Csikófarkvirágúak (Ephedropsida) (néhol Coniferophytina)
  • Altörzs: Tobozvirágzatú nyitvatermők (Coniferophytina)
    • Osztály: Nyitvatermő ősfák (Cordaitopsida)
    • Osztály: Páfrányfenyők (Ginkgopsida)
    • Osztály: Fenyők (Coniferopsida)
    • Osztály: Tiszafák (Taxopsida)
• Zárvatermők törzse (Magnoliophyta vagy Angiospermatophyta)
  Kialakul a termőlevelek összenövéséből egy zárt magház, mely nagyobb védelmet biztosít a nucellusznak. A magházból pedig kialakul a magot éréséig védő termés.
  • Osztály: Kétszikű zárvatermők (Dicotyledonopsida)
  • Osztály: Egyszikű zárvatermők (Monocotyledonopsida)

• Haraszty Árpád: Növényszervezettan és növényélettan
• Kárpáti Zoltán-Görgényi Lászlóné-Terpó András: Kertészeti növénytan I. – Növényszervezettan
• Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
• Andreánszky Gábor: Ősnövénytan