Spock’s Beard

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Spock’s Beard
A Spock's Beard tagjai 2007-ben
Információk
Eredet	Los Angeles, USA
Alapítva	1992
Aktív évek	1992 – napjainkig
Műfaj	Progresszív rock
Kiadó	InsideOut
Tagok
Alan Morse Ryo Okumoto Nick D'Virgilio Dave Meros
Korábbi tagok
Neal Morse
A Spock’s Beard weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Spock’s Beard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Spock’s Beard egy amerikai progresszív rock-együttes.

1992-ben, Los Angelesben alapította meg a Morse testvérpár, Neal és Alan. Alan elektromos gitáron játszott, míg Neal énekes-billentyűs volt. Hozzájuk csatlakozott még Nick D'Virgilio dobos és David Meros basszusgitáros. Ezzel a felállással adták ki 1995-ben debütáló albumukat The Light címmel. Később csatlakozott hozzájuk a japán billentyűs, Ryo Okumoto. Neal Morse a 2002-es Snow után szólókarrierbe fogott, azóta D'Virgilio az énekes.

A név magyar jelentése Spock szakálla (Spock a Star Trek egyik főszereplője). Egy különösen vad koncert után Alan odament Nealhez, és így szólt: "Ez olyan, mintha Spocknak szakálla lenne. Nem lenne jó név egy együttesnek? Spock's Beard." Ezután készített egy 100 ötletből álló névlistát, a végére ezt is odabiggyesztette, viccből . A többi tag ezt választotta.

A Spock's Beard progresszív rockot játszik, melyen főleg Genesis-hatások vehetőek észre. Gyakran említik együtt a The Flower Kings-szel, melynek a hard rock-megfelelőjének tartják a Spock's-ot, illetve a Dream Theater-rel, mely ugyanazt a zenei érzést viszi, csak éppen progresszív metalban.

• The Light (1995)
• Beware of Darkness (1996)
• The Kindness of Strangers (1998)
• Day for Night (1999)
• V (2000)
• Snow (2002)
• Feel Euphoria (2003)
• Octane (2005)
• Spock’s Beard (2006)
• X (2010)
• Brief Nocturnes and Dreamless Sleep (2013)