Somlay Artúr
Somlay Artúr | |
1942-ben Szegeden | |
Született | Schneider Arthur Jakab Zsigmond 1883. február 28.[1][2] Budapest[3] |
Elhunyt | 1951. november 10. (68 évesen) Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Somlay Júlia |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | öngyilkosság |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (33-1-50/a) |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1900 – 1951 |
Híres szerepei | Simon Péter (karmester) - Valahol Európában |
Tevékenység | színész |
Díjai | |
Kossuth-díjak | |
1948, 1951 | |
Kiváló művész-díj | |
1950 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Somlay Artúr témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Somlay Artúr (született Schneider Arthur Jakab Zsigmond; Budapest, 1883. február 28. – Budapest, 1951. november 10.)[4] kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, színészpedagógus.
Élete
[szerkesztés]Édesapja Schneider Artúr monarchiai katonatiszt, édesanyja Obkracsil (Apkracil) Emília volt, akik öt gyermeket neveltek. A későbbi színészfejedelem többször ellógott hazulról, hogy mindenféle társulatokban felléphessen. Apja egy ideig járt utána, hazavitte, de egy idő után belenyugodott abba, hogy fiából „komédiás” lesz. Vezetéknevét 1937-ben hivatalosan is Somlayra változtatta.
A Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott, Debrecenben. 1905-ben vendégként fellépett a Vígszínházban, 1906-ban pedig a Városligeti Színkörben.
1906–1907-ben Győrött, 1907-ben a Thália Társaságnál és a Fővárosi Kabaréban, utána pedig Miskolcon, illetve a Magyar Színházban lépett fel. 1908–1921 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1921-ben Berlinben forgatott mozifilmet.
1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott, és fellépett a rádióban és pódiumon is. Regény- és drámaírással is próbálkozott. Ezt követően 1922–23-ban, 1925-ben, 1929–30-ban a Belvárosi Színházban, 1923-ban, 1926-ban, 1929-ben, 1933-ban a Magyar Színházban, 1924–26-ban pedig a Renaissance Színházban lépett színpadra. 1927-től 17 éven át a Vígszínházban szerepelt.
1935–36-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1929-ben meghívták az Új-, 1923-ban, 1928-ban, 1930–31-ben és 1939-ben az Andrássy úti-, 1942-ben a Nemzeti-, 1944-ben az Új Magyar Színház egy-egy bemutató előadására.
1925 júliusában a bécsi Kammerspiele színpadán, 1931-ben magyarországi és erdélyi városokban lépett fel alkalmi társulatával. 1945-ben a Víg- és a Márkus Parkszínház foglalkoztatta. 1946–1951 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1948-tól 1950-ig tanított a Színművészeti Főiskolán.
A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József eleinte még hallgatott a szavára, egy idő után azonban már kiüzent az előszobába: nem ér rá.
Somlay hazament Nagyboldogasszony út 71. szám alatti lakására, fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éjszaka folyamán mindkettőt elfogyasztotta; 1951. november 10-én hajnali 3 órakor így érte a halál, amelyet szívbénulás, koszorúérgörcs okozott, szívkoszorúér-elmeszesedéses háttérrel.
Főként hősszerelmes szerepekben voltak kiemelkedő eredményei, de társadalmi kérdéseket feldolgozó, dialógusos színművekben és népi drámákban is jelentőset alkotott. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította.
Magánélete
[szerkesztés]1905. május 7-én vette feleségül Laszlovszky Júliát, 1945-ben elváltak. Leányuk Somlay Júlia (Miskolc, 1906. január 18. – Bp. 1955. május 9.) színésznő, Hajmássy Miklós színész első felesége volt.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Kossuth-díj (1948, 1951)
- Kiváló művész (1950)
- A Nemzeti Színház örökös tagja (1948)
Főbb szerepei
[szerkesztés]Színház
[szerkesztés]- Theseus (Shakespeare: Szentivánéji álom)
- Sári bíró (Móricz Zsigmond)
- Tiborc, Petur bán (Katona József: Bánk bán)
- Edgár (Strindberg: Haláltánc)
- Oswald (Ibsen: Kísértetek)
- Hamlet (Shakespeare)
- Lala Kalil (Herczeg Ferenc: Bizánc)
- Rendező (Wilder: A mi kis városunk)
- János mester (Márai Sándor: A kassai polgárok)
- Jegor Bulicsov (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek)
- Lear király (Shakespeare)
Film
[szerkesztés]- Ma és holnap (1912)
- Simon Judit (1915)
- Faun (1917)
- Ilona (1921)
- Az orvos titka (Párizs, 1929–30)
- Az új földesúr (1935)
- Budai cukrászda (1935)
- Rozmaring (1938)
- A falu rossza (1938)
- A piros bugyelláris (1938)
- Halálos tavasz (1939)
- Fűszer és csemege (1940)
- Zárt tárgyalás (1940)
- Semmelweis (1940)
- Hazajáró lélek (1940)
- Gyurkovics fiúk (1940)
- Erzsébet királyné (1940)
- A kegyelmes úr rokona (1941)
- Életre ítéltek (1941)
- Európa nem válaszol (1941)
- Végre (1941)
- Haláltánc (1941)
- Édes ellenfél (1941)
- Szerető fia, Péter (1942)
- Egy asszony visszanéz (1942)
- Magdolna (1942)
- Intéző úr (1942)
- Lelki klinika (1942)
- Keresztúton (1942)
- A harmincadik (1942)
- Halálos csók (1942)
- Alkalom (1942)
- Szováthy Éva (1943)
- Szerelmi láz (1943)
- Féltékenység (1943)
- Aranypáva (1943)
- Benedek-ház (1943)
- Madách (1944)
- A két Bajthay (1944)
- Gyanú (1944)
- Kétszer kettő (1944)
- Hazugság nélkül (1945)
- Valahol Európában (1947)
- Ludas Matyi (1949)
- Különös házasság (1951)
- Nyugati övezet (1951)
Művei
[szerkesztés]- Veszedelem (dráma) (1908)
Emlékezete
[szerkesztés]- Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében: amikor a főhős bűnügyi újságíró először szemtől szemben találkozik a könyv negatív főszereplőjével, az a legelső gondolata, mintha személyesen Somlay Artúrral találta volna szembe magát.
Irodalom
[szerkesztés]- Benedek András: Somlay Artúr (Nagy magyar színészek, Bp., 1957),
- Ribi Sándorné: Somlay Artúr (adattár, 1957)
- Demeter Imre: Somlay Artúr (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 658/1951. folyószáma alatt.
Források
[szerkesztés]- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar életrajzi lexikon
- STOP.hu
- Fűszer és csemege 1939
- Hangosfilm
- https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS64-CXRR?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6NSV-TYD3&action=view
- https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS64-CX3L?view=index&action=view
- https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-62K3-RT?i=233&wc=92QL-3TR%3A40678301%2C64896001%2C1077266702&cc=1452460
- https://adt.arcanum.com/hu/view/NemzetiUjsag_1937_10/?query=%22Schneider+Art%C3%BAr%22&pg=456&layout=s
További információk
[szerkesztés]- Somlay Artúr a PORT.hu-n (magyarul)
- Somlay Artúr az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Somlay Artúr a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Magyar színészek
- Kossuth-díjasok
- Öngyilkos színészek, színésznők
- Családi nevüket magyarosított személyek
- 1883-ban született személyek
- 1951-ben elhunyt személyek
- A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjasok
- A Nemzeti Színház örökös tagjai
- Magyar egyetemi, főiskolai oktatók
- Budapesten született személyek
- Magyar némafilmszínészek
- A Fiumei Úti Sírkertben eltemetett személyek