Somogysárd

Ez a szócikk Somogysárd községről szól. Hasonló címmel lásd még: Sárd (egyértelműsítő lap).

Somogysárd
Szentháromság római katolikus templom
Somogysárd címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	község
Polgármester	Fentős Zoltán (független)[1]
Irányítószám	7435
Körzethívószám	82
Népesség
Teljes népesség	1154 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	32,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	36,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 24′ 49″, k. h. 17° 35′ 49″46.413638888889, 17.59683055555646.413639°N 17.596831°EKoordináták: é. sz. 46° 24′ 49″, k. h. 17° 35′ 49″46.413638888889, 17.59683055555646.413639°N 17.596831°E
Somogysárd Pozíció Somogy vármegye térképén
Somogysárd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogysárd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Somogysárd község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Kaposvártól nyugat-északnyugati irányban, a vármegye középső részén található. Központján a 61-es főútból Kiskorpádnál kiágazó 6702-es út vezet keresztül, Mezőcsokonya felől a 6705-ös út húzódik idáig. Sörnyepuszta településrészén a 6703-as út halad végig.

A szomszédos települések közül Kiskorpádtól 6 kilométerre északra, Mezőcsokonyától 4 kilométerre nyugatra fekszik; harmadik szomszédjától, a tőle nyugatra fekvő Újvárfalvától ugyancsak mintegy 4 kilométer választja el, oda a 67 117-es út indul innen.

A kis települést, mint a Győr nemzetség ősi birtokát az oklevelek először 1364-ben Saard módon írva említik, 1454-től már Sárd írásmóddal szerepel.

Első is ismert birtokosai, a Győr nemzetség szerdahelyi ágából való Szerdahelyi család tagjai voltak. Sárd a nemzetség tagjainak 1346 évi osztozkodásakor Szerdahelyi Dersfi Miklósnak jutott. Az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1408-ban Szerdahelyi Korom János birtoka volt. 1454-ben pedig Szerdahelyi Dancs Pál birtoka volt, aki itteni birtokrészeit Somi Mihálynak és Demeternek vetette zálogba. 1536-ban Szánthai János özvegye, Chokna-Sárdnak pedig Dersffy Miklós özvegye és Sibrik Osvát volt a földesura. 1563-ban a török kincstári fejadódefterben mindössze 1 házzal van felvéve, 1573-1574-ben 5, 1580-ban is csak 3 házból állt. 1660-ban Könczöl Mihály és Somogyi István, 1700-1702 körül a Doby család, 1710 előtt a Simaházyak voltak birtokosai. 1715-ben 14 háztartást írtak benne össze s ekkor Guary Gábor és Doby Mihály, míg 1726-ban Guary Gábor és Póka Miklós birtokában volt.

A valamikor mezővárosi rangban álló település 1752-ben királyi adományként Somssich Antal tulajdonába került. Sárd a 19. század elejétől jogot kapott országos vásárok tartására is. A Somssich család nevéhez fűződik a betyárcsárda megépítése, amely később a somogyi szegénylegények találkozóhelye lett; az 1755-1758 között felépített római katolikus Szentháromság-templom; a copf-barokk stílusú kastély a héthektáros parkkal, ahol méntelep létesült.

• 1990–1994: Vancsura Miklós (független)^[3]
• 1994–1998: Vancsura Miklós (független)^[4]
• 1998–2002: Vancsura Miklós (független)^[5]
• 2002–2006: Csikós Nagy Márton (független)^[6]
• 2006–2010: Csikós Nagy Márton (független)^[7]
• 2010–2014: Fentős Zoltán (független)^[8]
• 2014–2019: Fentős Zoltán (független)^[9]
• 2019–2024: Fentős Zoltán (független)^[10]
• 2024– : Fentős Zoltán (független)^[1]

• Itt született Somssich Pál, gróf (1811-1888), Deák-párti politikus. 1869-1872 között a képviselőház elnöke volt, valamint a kaposvári reálgimnáziumot (ma Táncsics Gimnázium) is megalapította. A gimnázium sokáig az ő nevét viselte.
• Somssich János, gróf (1824-1855), aki alezredesi rangban részt vett az 1848–49-es szabadságharcban.
• Itt temették el 1917-es halála után Kautz Gyula közgazdász, politikus, akadémikus, egyetemi tanár özvegyét, Zechmeister Emíliát (nyilván nem függetlenül attól, hogy egyetlen élő unokája a saárdi Sommsich családba házasodott be).

A kastély parkjában levő méntelepen 2007 előtt az ORFK lovasbázisa keretében lovas rendőrök képzése, illetve úgynevezett „szolgálati kerethátas” félvér lovak tenyésztése folyt. A rendőrségi méntelepet 2007 nyarán bezárták, ezzen a település lakóinak jelentős része munkanélkülivé vált.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,6%-a magyarnak, 6,9% cigánynak, 0,6% németnek, 0,2% románnak mondta magát (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,8%, református 2,1%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 17,6% (11,5% nem nyilatkozott).^[11]

2022-ben a lakosság 90%-a vallotta magát magyarnak, 2,4% cigánynak, 0,9% németnek, 0,2% horvátnak, 0,1-0,1% lengyelnek, bolgárnak és ukránnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,7% volt római katolikus, 2,6% református, 0,3% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,1% izraelita, 1% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 14,3% felekezeten kívüli (36,9% nem válaszolt).^[12]

Az 1752-ben Somssich Antal által építtetett Betyár Csárda a somogyi szegénylegények találkozóhelye lett. Az egykori csárdát jelentősen átépítették, majd vendéglőként hasznosították, manapság az épület egyre rosszabb állapotban van, egyáltalán nincs hasznosítva.

Somogysárd templomát Somssich Antal építtette 1755 és 1758 között, barokk stílusban. A földesúri magántemplom a katolikus sárdi jobbágyok hitéletének is a színtere lett, Somssich nem kívánta felújíttatni a régi kis templomot(Amely helyén jelenleg kegyeleti park van kialakítva). Építője valószínűleg ugyanaz az olasz mester volt, aki a kastélyt is tervezte.^[13]

A Somssich-kastély a 18. század közepén épült barokk stílusban, később átépítették neobarokk stílusban. Kertje természetvédelmi terület. Az 1953-ban létrehozott méntelep és a kastély 1993-ban a Belügyminisztérium tulajdonába került. Itt folyt a lovas rendőrök kiképzése 2007-ig, amikor a rendőrség felhagyott a ménteleppel. A kastély azóta szigorúan védett, nem látogatható. A kastély és az istállók állapota a rendőrség időszakában erősen leromlott, egyes gazdasági épületek állapota életveszélyes. A kastélyépület állaga is fokozatosan romlik.

A kastélyhoz tartozó héthektáros parkot téglakerítés határolja, ma természetvédelmi terület. Első fáit 1876-ban ültették.

A bejárat közelében találjuk a hatalmas, négy métert is megközelítő kerületű páfrányfenyőt. Ekkora termetű példányok nagyon ritkák Magyarországon. Szép a kettős lucfenyő fasor, és nem kerülhetik el a figyelmet az évszázados ezüst hársak sem. A fiatalabb fák főként fenyőfélék; található itt jegenyefenyő, négy formázott hatalmas tiszafa, simafenyő és hamis ciprus is.

A kis, sárga kápolna a falu délkeleti részén áll, mellette egy kőkereszt látható.

1993 óta minden év szilveszterén megrendezik az idők során országos hírnévre szert tett nyúlfuttatást, amelynek lényege, hogy a benevezők nyulainak a helyi focipályán kell végigfutniuk, és az nyer, akié először teljesíti a távot. A verseny nehézsége, hogy a nyulak legtöbbször nem akarnak maguktól futni, ezért valahogyan ösztönözni kell őket, de fizikailag segíteni tilos őket.^[14][15]

• 
  A kastély
• 
  A Szent Rókus-kápolna

• Borovszky Samu: Somogy vármegye

• https://www.somogysard.hu/
• Somogysárd az utazom.com honlapján
• Dóber Viktor: Somogysárd és Nagybajom egyházi és világi története a középkortól 1920-ig, 1-2.; magánkiadás, Somogysárd, 1997
• Szántó László: Somogysárd; szerk. Bősze Sándor; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)