SStB Bavaria

SStB Bavaria
SStB Bavaria
Pályaszám
SB 897
Általános adatok
Gyártó	Maffei
Gyártásban	1851
Darabszám	1 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 067 mm
Mereven ágyazott tengelyek távolsága	= 2 970 mm
Teljes tengelytávolság	10 964 mm
Gőzvontatás
Jelleg	B'B'+Ct n2
Szolgálati tömeg szerkocsival	73,0
Hengerek
Száma	2
Átmérője	508 mm
Dugattyú lökethossza	764 mm
Gőznyomás	8,5 at
Tűzcsövek
Száma	229
Hossza	4424 mm
Rostélyfelület	2,3 m²
Csőfűtőfelület	175,0 m² (lángjárta)
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SStB BAVARIA egy tehervonati gőzmozdony volt a Südliche Staatsbahnnál (SStB). A mozdony az 1851 évi Semmering-versenyre^[1] épült. További három mozdony vett még részt a Semmeringbahn versenyen, a SERAING, a NEUSTADT és a VINDOBONA.

A BAVARIA négy tengelye közül az első kettő egy forgóvázban helyezkedett el. A forgóváz kerekei és a háromtengelyes szerkocsi kerekei is csatlórúddal voltak összekötve. A szerkocsitengelyek a kereten belül lánckerékkel és lánccal voltak hajtva a tűzszekrény mögötti hajtótengelyről éppúgy, mint a forgóváz tengelyei a tűzszekrény előtti csatolt tengelyről. Így a mozdony és a szerkocsi teljes súlyát tapadási súlyként lehetett használni.

Mivel a futási próbák során a mozdony teljesítménye meghaladta azu előírt teljesítményparamétereket, a mozdony első helyezést ért el. Az állam a járművet 20000 dukátért megvásárolta.

A további próbafutások során (1852. január 12 és április 28 között) kiderült, hogy a lánchajtás csak néhány napig bírja az igénybevételt. Enélkül a lánchajtás nélkül azonban a BAVARIA teljesítménye egy hagyományos kétcsatlós mozdonyénak felel csak meg, így a Semmeringbahnra nem használható.^[2]

A fenti hiányosságok miatt a mozdonyt hamarosan leállították, majd leselejtezték. A nagy teljesítményű kazánt még az 1860-as évek közepéig használták stabil fűtőkazánként a Déli Vasút grazi üzemében.

• Ad. Schmid: Eisenbahn über den Semmering. (Teil I). In: Georg Winiwarter (Red.): Zeitschrift des österreichischen Ingenieur-Vereines. Heft 17.1851 (III. Jahrgang), ZDB-ID 2534635-0. Seidel, Wien 1851, S. 131–136, Streckenprofil (zwei Pläne). — Text online (PDF; 7,0 MB),
  • —. (Teil II). Heft 18.1851, S. 137–144. — Text online (PDF; 1,1 MB),
  • —. (Teil III). Heft 19.1851, S. 145–152. — Text online (PDF; 2,3 MB),
  • —. (Teil IV). Heft 20.1851, S. 153–159. — Text online (PDF; 1,0 MB),
  • —. (Teil V). Heft 21.1851, S. 162–168, zwei Konstruktionspläne (Loks Bavaria, Wr Neustadt). — Text online (PDF; 4,4 MB),
  • —. (Teil VI). Heft 22.1851, S. 169–176, zwei Konstruktionspläne (Loks Seraing, Vindobona). — Text online (PDF; 3,0 MB),
  • —. (Teil VII, Schluss). Heft 23.1851, S. 177–184. — Text online (PDF; 3,0 MB).
• Rudolf Sanzin: Der Einfluß des Baues der Semmeringbahn auf die Entwicklung der Gebirgslokomotive. In: Conrad Matschoss (Hrsg.): Beiträge zur Geschichte der Technik und Industrie. Band 4. Springer, Berlin 1912, ZDB-ID 2238668-3, S. 333–357. – Volltext online.
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Internationales Archiv für Lokomotivgeschichte, Band 26, ZDB-ID 256348-4. Verlag Slezak, Wien 1978, ISBN 3-900134-40-5.
• Herbert Dietrich (Hrsg.), Hermann Heless (Beiträge): Die Südbahn und ihre Vorläufer. Bohmann-Verlag, Wien 1994, ISBN 3-7002-0871-5.

1. ↑ 6,26 km hosszú próbapálya: Payerbach – Eichberg között. 20 próbamenet minden részt vevő mozdonynak 1851. augusztus 20. és 1851. szeptember 16. között. – Lásd: Sanzin: Der Einfluß des Baues der Semmeringbahn, S. 336 f.
2. ↑ Sanzin: Der Einfluß des Baues der Semmeringbahn, S. 341.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Bavaria című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. - Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

A típus története számokban (német nyelven)