Nevermore (Queen-dal)

Ez a szócikk egy dalról szól. Hasonló címmel lásd még: Nevermore (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Queen Nevermore
dal a(z) Queen II albumról
Megjelent	1974. március 8. (Anglia) 1974. április 9. (Amerika)
Felvételek	1973. augusztus Trident stúdió, London
Stílus	Progresszív rock
Hossz	1:14
Kiadó	EMI, Parlophone (Európa) Elektra, Hollywood (Amerika)
Szerző	Freddie Mercury
Producer	Queen, Robin Cable
A Queen II album dalai
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Első oldal Procession Father to Son White Queen Some Day One Day The Loser in the End Második oldal Ogre Battle The Fairy Feller’s Master-Stroke Nevermore The March of the Black Queen Funny How Love Is Seven Seas of Rhye
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nevermore a nyolcadik dal a brit Queen együttes 1974-es Queen II albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt, mint ahogy a Fekete oldalon helyet kapó összes dalnak. Alig 1 perc 17 másodperces hosszával a legrövidebb Queen művek egyike.

A szerelem elmúlásáról szól. Reménytelen szövegvilága hűen illik a Fekete oldal sötét tónusához, bár ezenkívül nincs sok kapcsolata az album misztikus hangulatához.

Sem elektromos gitár, sem dob nem hallható a felvételen. A zongorán Freddie játszott. Bizonyos zongoraszólamokat egyesek szintetizátornak hittek furcsa hangzásuk miatt, annak ellenére, hogy a borítón kifejezetten jelezték: „no synths”. Az ilyen effektusokat úgy hozták létre, hogy valaki leszorította a zongorahúrokat miközben Mercury játszott (ezt a technikát már Brian Wilson is alkalmazta 1966-os You Still Believe in Me című dalában). Egyike az album néhány olyan dalának, amelynek nincs határozott kezdése, hanem egybefolyik a előző dallal, a The Fairy Feller’s Master-Stroke-val, bár a következővel, a The March of the Black Queennel már nem.

• Bekerült a Concrete Blonde alternatív rock együttes koncertjeibe, és 1995-ös Acoustic Humiliation című koncertalbumukon is megjelent.
• Yano Akiko japán jazz/pop zenész 1979-es Queen Songs albumán ezt a dalt is feldolgozta.

• Ének: Freddie Mercury
• Háttérvokál: Freddie Mercury, Brian May, Roger Taylor

Hangszerek:

• John Deacon: Fender Precision Bass
• Freddie Mercury: Bechstein zongora
• Robin Cable: Bechstein zongora

• Dalszöveg