Nagyenyedi börtön

Nagyenyedi börtön
Település	Nagyenyed
Cím	Aiud, Str. Morii, nr 7-9.
Építési adatok
Építés éve	1857–1860
Tervező	Wágner Gyula[1]
Építési költség	224 800 Ft
Hasznosítása
Felhasználási terület	börtön
Kezelő	National Administration of Penitentiaries (RO)
Elhelyezkedése
Nagyenyedi börtön Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 18′ 49″, k. h. 23° 43′ 38″46.313473, 23.72726246.313473°N 23.727262°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 49″, k. h. 23° 43′ 38″46.313473, 23.72726246.313473°N 23.727262°E
Nagyenyedi börtön weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyenyedi börtön témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A nagyenyedi börtön büntetés-végrehajtási intézet Romániában, a Fehér megyei Nagyenyeden. Hírhedtté az itt tartott politikai foglyok miatt vált, különösen a második világháború idején Ion Antonescu alatt, valamint a kommunista rendszerben.

A börtön első említése 1786-ból származik. 1839 és 1849 a nagyenyedi törvényszék börtöne volt. Miután 1849. januárban tűz károsította, 1857-ben új épület építését kezdték el, amelyet 1860-ban fejeztek be. Az épület a város északkeleti részén helyezkedett el, helyén korábban katonai laktanya és katonai kórház volt. Az építkezés költsége a környező telkek kisajátítását is beleértve 224 800 forintot tett ki. 1857-ben női fegyintézetet létesítettek; 1857-ben 72, 1858-ban 88, 1859-ben 103, 1860-ban 102, 1861-ben 90, 1862-ben 58, 1863-ban 55 női rabot őriztek itt. 1872. végén a női fegyintézet anyagi okok miatt megszűnt, és a női foglyokat Márianosztrára szállították át. Az épületet 1872-től járásbírósági fogháznak, majd fiókbörtönnek használták. Az 1878-as Csemegi-kódex előírásainak megfelelően munkatermeket létesítettek, 1880-tól kerületi börtönként működött. Az elkülönítésre szolgáló magánzárkát 1881–1882-ben toldották hozzá. Végül 1889 és 1892 között egy T alakú egységet építettek 312 cellával.^[2][3][4]

1896-as adatok szerint a nagyenyedi létesítmény 43 hálóteremmel és 28 munkateremmel rendelkezett, és elméletileg (16m³/fővel számolva) 276 fő befogadására volt alkalmas, de 1896. december 31-én a fogvatartottak létszáma 675 fő volt. 1903-ban az elméleti befogadóképesség még mindig 276 fő volt, ekkor az év végi létszám 641 fő volt.^[5]

• 
  A börtön alaprajza
• 
  A magánzárkák épülete
• 
  Munkaterem a börtönben

1926–1943 között 143 kommunista aktivistát tartottak fogva a nagyenyedi börtönben. 1941-ben a legionárius felkelés(wd) leverése után a Vasgárda tagjait is ide zárták be. A legtöbb politikai fogoly a börtönben a második világháború alatt 1944-ben volt, amikor 851 politikai elítéltet és 6 gyanúsítottat tarttottak fogva.^[6]

A máramarosszigeti, szamosújvári és Râmnicu Sărat-i börtönök mellett a nagyenyedi volt a legfontosabb és legkeményebb intézmény, amelyben politikai foglyokat őriztek a kommunista Romániában.^[7] Politikai foglyok 1945-től kezdve az 1989-es romániai forradalomig voltak itt. 1945-ben csupán 164 rab maradt Nagyenyeden; 1946 végére már 345 politikai foglyot és 93 gyanúsítottat tartottak fogva. Ez a létszám 1947-ben 256-ra és 346-ra nőtt, 1948-ban pedig 889-re illetve 1269. A háború utáni első négy évben összesen 2405 rabot és 1683 gyanúsítottat őriztek.^[8][7]

1945-ben a Román Kommunista Párt főtitkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej egyik beszéde nyomán a börtönben átnevelési programot indítottak a legionáriusok számára: a munka mellett marxista műveket kellett olvasniuk; az átnevelést visszautasítókra magánzárka várt.^[9] Az önkritikát gyakorlók közül egyeseket 1963-ban szabadon bocsátottak; ők szabadulásuk után cikkeket írtak a Glasul patriei című, a nyugaton élő románoknak szánt folyóiratba.^[10]

1948. október és 1949. november között több mint 4000 politikai foglyot hoztak a nagyenyedi börtönbe, az 1950-es évek elején pedig évente több mint 2000-et.^[6] A Centrul Internaţional de Studii asupra Comunismului [Nemzetközi Központ a Kommunizmus Tanulmányozására] tanulmánya szerint a a kommunista rendszer idején a romániai politikai foglyok 16,2%-a töltött valamennyi időt Nagyenyeden.^[11] 1945 és 1965 között 563 halálesetet jegyeztek fel a börtönben, a legtöbbet (110) 1947-ben. A halál oka többnyire tífusz, a hideg, a megfelelő orvosi ellátás hiánya, alultápláltság és a magánzárka volt.^[6] 1945 és 1989 között összesen 782 rab halt meg Nagyenyeden.^[12]

Egy 1954-es CIA-jelentés szerint: "A nagyenyedi börtön az egyik legnagyobb és legkeményebb Romániában. A politikai foglyok nem kaphatnak levelet vagy csomagot otthonról, leszámítva, hogy időnként megengedik nekik, hogy levélben téli ruhát kérjenek az otthoniaktól. […] Büntetési formák a „tartalékba”, azaz egy levegőt alig tartalmazó ládába zárás, kényszermunka, vagy a híres Duna–Fekete-tenger-csatornánál történő munka."^[13] Ion Ioanid(wd) A mi mindennapi börtönünk című emlékiratában a tizenkét évnyi, börtönökben és munkatáborokban eltöltött időről emlékezve megjegyzi, hogy Nagyenyed elszigetelése a külvilágtól a legszigorúbb volt, és így folytatja: „Hírneve jól megalapozott volt. A legbörtönebb börtön. Jelképpé vált. A szentek szentje.”^[14]

Az 1950-es és 1960-as években a börtön műhelyébe szállították a román királyi hadsereg tisztjeitől elkobzott díszkardokat megsemmisítés illetve újrahasznosítás céljából.^[15]

A nagyenyedi börtön igazgatói a kommunista időszakban az alábbiak voltak:^{[16][17][18][12]}

• Alexandru Guțan őrnagy, 1945–1948
• Alexandru Farcaș őrnagy, 1948–1950
• Nicolae Dorobanțu százados, 1950–1953
• Ștefan Koller ezredes, 1953–1958
• Gheorghe Crăciun(wd) ezredes, 1958 november–1964. december 31.
• Iorgu Volcescu ezredes, 1965–1973
• Traian Moldovan ezredes, 1973–1978
• Mihai Damian alezredes, 1978–1981
• Vasile Rus ezredes, 1981. december 1. – 1987. április 1.
• Vasile Țârtan ezredes, 1987. április 1. – 1991. április 26.

A börtönben elhunytakat a börtön saját temetőjében, jeltelen sírokban, a rokonok értesítését mellőzve hantolták el. 1957-ben fény derült arra, hogy az egyik börtönőr azonosította a sírokat, értesítette a rokonokat, és egy megfelelő összeg fejében gondozta a sírt vagy segített a holttest exhumálásában.^[19]

1992-ben a volt politikai foglyok szövetsége kezdeményezte egy emlékmű állítását a temetőben; ennek munkálatai 1999-ben fejeződtek be.^[20]

A börtön napjainkban (2024. március) maximális biztonsági fokozatú fegyházként működik.^[21] 2009-ben átlagosan 1198 elítéltet őriztek benne.^[22] 2017-ben 759 férőhelye volt, de ennél hetvennel több rabot tartottak fogva.^[23] 2018. július 2-án a törvényes férőhelyek száma 518, a fogvatartottak száma 566 volt.^[24] A börtön honlapján 2024. március 23-án olvasható adatok szerint a törvényes befogadóképesség 723 fő, és mintegy ezer rabot tartanak fogva.^[21]

A börtönben általános orvosi rendelő, fogorvosi rendelő, gyógyszertári fiók, ortodox templom, könyvtár és tornaterem található.^[24]

2017 óta a börtön egyik terme a kommunista időszakban itt raboskodó politikai elítélt, Petre Țuțea(wd) nevét viseli; a terem oktatási és pszichoszociális segítségnyújtási célokat szolgál.^[25] Szintén 2017-ben fejezték be a látogatók fogadására szolgáló helyiség kialakítását.^[24]

2022-ben elindult a börtön modernizálása és bővítése, amelynek során a hasznos alapterületet 920 négyzetméterről 1555-re tervezik növelni. A munkálatok várhatóan 24 hónapot tartanak, a projekt összes költsége 2,5 millió euró lesz.^[26]

Ez a nem teljes lista a nagyenyedi börtön nevezetes foglyait tartalmazza. A néve előtti † jel a börtönben elhunytakat jelzi.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Aiud Prison című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Hadnagy Imre: Egy látványos szökés – és ami hozzá tartozik. Erdélyi Figyelő, II. évf. 15. sz. (1990)