Ludwig von Erlichshausen

Ludwig von Erlichshausen
Az 1859-ből való fametszet egy részlete, amikor a nagymester átadja a rend székhelyét Marienburgot a zsoldosvezéreknek, mert nem tudja őket pénzzel fizetni.
Német Lovagrend nagymestere
Uralkodási ideje
1450 – 1467
Elődje	Konrad von Erlichshausen(wd)
Utódja	Heinrich Reuss von Plauen(wd)
Született	1410[1] Svábföld
Elhunyt	1467. április 4. (56-57 évesen) Königsberg Kalinyingrád[2]
Nyughelye	königsbergi dóm
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig von Erlichshausen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ludwig von Erlichshausen (Satteldorf ? 1410 k. – Königsberg 1467. április 4.) a teuton lovagrend 31. nagymestere 1450-től 1467-ig. Svábföldi nemesi családból származott, talán Satteldorfból. Paul Belenzer von Rusdorf nagymester alatt szolgált Poroszországban, majd Schönsee (Wąbrzeźno), valamint Thorn (Toruń) komtura volt 1442-47-ben, ezután 1446-tól 1450-ig Mewéé (Gniew).

Elődje a nagybátyja, Konrad volt, akinek 1449-ben bekövetkezett halála után 1450-ben választották nagymesterré. Nagyon nehéz feladat elé nézett. A Német Lovagrend már évtizedek óta vereségei súlyos terhét nyögte, s teljes csődközelben volt. Reformkísérletei kudarcba fulladtak, s ráadásul 1440-ben megkötötték az ún. Porosz Szövetséget uralmának megszüntetésére. Erlichshausen minden igyekezetével azon volt, hogy megőrizze a Német lovagrend államát. Különösen nagy veszélyt délről jelentett számára a terjeszkedő Lengyelország, amely vissza akarta szerezni az 1309-ben elhódított Pomerellent, mely kijárat volt a Balti-tenger felé.

1453-ban követelte a Szövetség feloszlatását, ami fegyveres lázadáshoz vezetett, egy évvel később ezt a lengyel király hadüzenete követte. A lovagrend nagyszámú zsoldossereget állított ki, élére Bernard von Zinnenberget(wd) helyezte.
A Szövetség a kezdeti fiaskó ellenére kitartott IV. Kázmér lengyel király mellett, pénzösszegeket folyósított a háború folytatásához, míg a lovagrend pénzügyi válságba került. Zsoldosai fizetésére a nagymester várakat, földeket, városokat, sőt már egész országrészeket kellett, hogy elzálogosítson, mely zálogokat a zsoldosvezérek eladtak, legtöbb esetben a lengyeleknek. Ugyan Dánia volt az egyetlen ami segítséget ígért, de hajóit Bornholmnál a pomerán hajók megállították.

1457-ben már Máriavárt is át kellett adnia, amit nem sokkal később a lengyel sereg be is vett. Erlichshausen áttette a rendi székhelyt Königsbergbe, de a zsoldosok adásvételei nyomán sokszor harc nélkül cseréltek gazdát egyes területek. A háború végére az ország legnagyobb részt már lengyel kézben volt, s Erlichshausen 1466. október 10-én aláírta a toruńi békét, amiben lemondott Királyi Poroszországról, a történeti Poroszország középső és nyugati részéről, az ermalandi és a kulmi püspökségről, rengeteg városról, várról és uradalomról egyetembe. Ezen felül hűbéri kötelezettséget vállalt a maradék kelet-porosz területen. Lemondott az önálló külpolitikáról és egyéb kiváltságairól (pl. gabonaszállítás). Kevesebb mint hat hónappal a béke aláírása után 57 éves korában meghalt.

• Lohmeyer: Ludwig von Erlichshausen (im Artikel Konrad von Erlichshausen). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  6. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1877,  225 f. oldal (németül)
• Friedrich Borchert: Die Hochmeister des Deutschen Ordens in Preußen. In: "Preußische Allgemeine Zeitung" vom 1. März 2003.
• Bernhart Jähnig: Ludwig von Erlichshausen. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 15, Duncker & Humblot, Berlin 1987, ISBN 3-428-00196-6, S. 407 f. (Digitalisat). (németül)
• Bernhart Jähnig: Ludwig von Erlichshausen. In: Udo Arnold (Hrsg.): Die Hochmeister des Deutschen Ordens 1190–2012 (= Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens Bd. 40), 2. Auflage, Weimar 2014, S. 134–142.

• Vajda Tamás: A Német Lovagrend a Baltikumban

Előző uralkodó: Konrad von Erlichshausen

A Német Lovagrend nagymestere 1450 – 1467

Következő uralkodó: Heinrich Reuss von Plauen