Jódetán

Jódetán
IUPAC-név	Jódetán
Más nevek	etil-jodid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	75-03-6
RTECS szám	KI4750000
SMILES CCI
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C2H5I
Moláris tömeg	155,98 g/mol
Megjelenés	színtelen folyadék
Sűrűség	1,94 g/cm³[1]
Olvadáspont	-108 °C[1]
Forráspont	71 °C[1]
Oldhatóság (vízben)	lassú bomlás[1]
Oldhatóság (etanol)	korlátlanul elegyedik
Oldhatóság (dietil-éter)	korlátlanul elegyedik
Törésmutató (nD)	1.513–1.514
Viszkozitás	7,269 cP 0 °C-on 5,925 cP 20 °C-on
Gőznyomás	145 mbar (20 °C) 223 mbar (30 °C) 333 mbar (40 °C) 482 mbar (50 °C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás	Irritatív (Xi)[1]
NFPA 704	1 2 1
R mondatok	R10, R36/37/38[1]
S mondatok	S23, S26[1]
Rokon vegyületek
Rokon alkil-halogenidek	etil-klorid etil-bromid n-propil-jodid izopropil-jodid metil-jodid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A jódetán (vagy etil-jodid) egy halogénezett szénhidrogén, az etán jódtartalmú származéka. Színtelen, jellegzetes szagú folyadék. Vízben csak kis mértékben oldódik, de jól oldja az alkohol és az éter.

Állás közben lassan bomlik, megbarnul. A bomlás fény hatására gyorsabban megy végbe. A barna színt a kiváló jód okozza. Ha meggyújtják, elég. Gyúlékony vegyület.

Etanolból állítható elő vörösfoszforral és jóddal, illetve az ezekből képződő foszfor-trijodiddal.

${\displaystyle \mathrm {3\ C_{2}H_{5}OH+PI_{3}\rightarrow 3\ C_{2}H_{5}I+H_{3}PO_{3}} }$

Az etanolhoz először kevés vörösfoszfort adnak, majd kisebb részletekben porrá zúzott jódot. A képződő oldatot másnap ledesztillálják. Ekkor egy sárga színű folyadék képződik, amit nátrium-hidrogén-szulfit oldattal mosnak. A folyadék ettől színtelenné válik. A keletkezett színtelen folyadékot kalcium-kloriddal szárítják, majd ismét desztillálják.

A jódetánt etilezőszerként alkalmazzák szintézisekkor. Erre a célra azért alkalmas, mert a forráspontja nem nagyon alacsony és a reakciókészsége nagy.

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
• Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai