Dezericzky Ince

Dezericzky Ince
Binder János Fülöp metszete Horányi Elek versével, Buda, 1762.
Született	1702. március 25. Felsődiós
Elhunyt	1763. november 16. (61 évesen) Vác
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szerzetes, történetíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Dezericzky (Desericzky, ejtése: 'dezsericki', Desericius) Ince (keresztneve: József, Innocentius a S. Thoma Aquinate) (Felsődiós, 1702. március 25. – Vác, 1763. november 16.) piarista szerzetes, történetíró.

Nemes nemzetségből származott, melynek ősi lakóhelye Deseric (Nyitra megye) volt. A nyitrai piarista gimnáziumból 1717-ben Privigyén a piarista rendbe lépett. 1719-től gimnáziumi tanár volt Nyitrán és Vácott, 1722-tól filozófiát és teológiát tanult Nyitrán. 1727-ben pappá szentelték. 1727/1728-ban Pesten tanította a poétikai és retorikai osztályt. 1729-től 1731-ig Vácott filozófiát tanított, 1731/1732-ben a novíciusok promagisztere volt Privigyén, majd és 1732–1735 között volt a rendi növendékek teológiatanára Nyitrán és Vácott. 1735-től 1738-ig a győri püspöki szemináriumban (papnevelőben) tanított. 1739-1742 között privigyei rektor (házfőnök) és novíciusmester volt, majd 1742. május 3-án a piarista rend Rómában tartott generális káptalanján a generális mellé asszisztensnek (kormánysegéd) választották.

1746 tavaszán arra vállalkozott, hogy XIV. Benedek pápa és a Hitterjesztési Kongregáció megbízásából Bukarestbe utazzon, ahol a katolikus hittel rokonszenvező fejedelem, Mavrokordat Konstantin nevelőket kért a pápától fia tanítására. Június elején egy addig Rómában tanuló magyarországi piarista növendékkel, Conradi Norberttel (Norbertus a Passione Domini) együtt meg is érkezett Bécsbe, majd Szentgyörgyre, de június 15-én kérte a generálistól, hogy betegsége miatt maga helyett Conradit és a románul beszélő Cósa Jakabot (Jacobus a S. Margarita) küldhesse. A generális utasítására azonban mégis mindhárman útra keltek, és 1746. szeptember 11-én megérkeztek Bukarestbe. Mikor azonban látta, hogy missziójuk sikerére kevés remény van, november 7-én elhagyta Bukarestet és visszatért Magyarországra. (Társai még a következő év elejéig maradtak.)

Ezután mint a váci rendház rektora és püspöki tanácsos élt. Ekkor készültek a magyarok eredetéről irt dolgozatai, amelyhez a római könyvtárakban, különösen a vatikániban végzett kutatásait is fölhasználta. Ő fedezte föl és közölte például Julianus barát jelentését (1748). E tárgyban tudományos vitája volt Pray György jezsuitával, melyet halála után tanítványa és rendtársa, Cetto Benedek folytatott. Nagy képzettségű pap volt és a legtudósabb férfiak közé tartozott. Rómában a Sapientia egyetemen és az Árkádia Akadémiában a neki föladott tételek fölött rögtönözte az elegiákat. Mint szónok is híres volt, különösen kitűntek Althan Mihály Frigyes váci és Erdődy László Ádám nyitrai püspökök fölött mondott gyászbeszédei.

• Tractatus at probandam flammarum piacularium existentiam, Jaurini, 1736
• Lapis angularis, sive praemotio physica Thomistica primum ac. potissimum scholae D. Thomae fundamentum, dilucide exposita, Tyrnaviae, 1741
• Pro cultu litterarum in Hungaria ac speciatim civitate dioecesique Nitriensi vindicatio, Romae, 1743
• De initiis et majoribus Hungarorum commentaria, tomus I-V, Budae, 1748–1753, Pestini, 1760, öt kötet
• Dissertatio II. apologetica; Parergon, in Pray, Georgius, Supplementum ad annales veteres hunnorum, Tyrnaviae, 1764. cz. munkájában
• Desericius, Jos. Innoc. et Georgii Pray dissertationes ita collectae ut argumenta argumentis excipiantur, I-II, Colocae, 1768, III, Pestini, 1771
• Historia episcopatus dioecesis et civitatis Vaciensis, [Pest, 1770]

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum / A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666–1997, Bp., 1998 (METEM Könyvek, 21), 89.
• Juhász Vince, Desericzky Ince élete és művei, Bp, 1915
• Balanyi György, A magyar piarista rendtartomány története, Bp., 1943, 64-66.
• Sántha Georgius, Iosephus Oliva ab Angelo Custode Ordinis Scholarum Piarum praepositus generalis XVI (1686–1743), in Ephemerides Calasanctianae 38(1968), 205-206.