Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Gerbeaud Emil

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gerbeaud Emil
Gerbeaud Emil
Gerbeaud Emil
Született1854. február 22.[1][2]
Carouge (GE)
Elhunyt1919. november 8. (65 évesen)[3]
Budapest
Állampolgárságasvájci
Foglalkozásacsokoládé-készítő
KitüntetéseiFrancia Becsületrend
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerbeaud Emil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gerbeaud Emil (eredeti neve Émile Gerbeaud); (Carouge, 1854. február 22. – Budapest, 1919. november 8.)[4] svájci származású budapesti cukrász, chocolatier, azaz csokoládé-készítő mester, csokoládégyáros. Mint csokoládékészítő mester, ő honosította meg Magyarországon a macskanyelvet és a konyakos meggyet.

Életpályája

[szerkesztés]

A Genffel mára egybeépült Carouge[5] városkában született, Simon Jean François Gerbeaud francia katolikus cukrász és Maria Gros gyermekeként. (Egyes források leegyszerűsítve Genfet jelölik szülőhelyként.) Felesége, Esther Ramseyer, egy Saint-Imier-i csokoládégyáros leánya volt. Kezdetben Németországban, Franciaországban és Angliában dolgozott több nagy cukrászüzletben. 1879-ben Franciaországban, St. Étienne-ben nyitott üzletet. 1884-ben költözött Magyarországra és Kugler Henrik cukrászüzletéhez társult a budapesti Gizella téren (ma Vörösmarty tér). A Városligetben épült Király Pavilon az esemény után Royal Gerbeaud Pavilon néven évtizedekig a budapesti korzó közönségének elegáns találkozóhelye volt.[6] 1886-ban az vállalkozását kisebb csokoládégyárral bővítette. Az első macskanyelv néven forgalomba került csokoládét ő készítette és árusította a cukrászdájában. 150 alkalmazottal dolgozott, sokan csak azért vállaltak munkát a Gerbaudban, hogy a mesternél képezzék tovább magukat. Hírneve az 1896. évi millenniumi kiállításon az egész világot bejárta, ahol bemutatta korszerű csokoládégyártási eljárását is. Zsűritag volt az 1900-as párizsi világkiállításon, ekkor megkapta a francia Becsületrendet.

Az Országos Iparegyesület cukorkagyártási szakosztálya 1903-ban választotta elnökévé. 1904-ben a csokoládégyárat a Duna utcába telepítette át. 1907-ben a nemzetközi sütő- és cukrászipari kiállítás elnöke lett. 1909-ben megvásárolta és korszerűsítette a fiumei csokoládégyárat. A fiumei gyár lehetővé tette a kakaó vámmentes beszerzését és azonnali feldolgozását. 1919-ben pesti és fiumei üzemét a Dohány utcai gyártelepen egyesítette. A Gerbaud név, amivel összekapcsolódott az ott készült konyakos meggy és a macskanyelv híre, fogalommá vált nemcsak Budapesten és az országban, de Európa szerte is.[7]

…amikor még azzal fenyegették a gyereket: »iparosnak adlak, ha nem tanulsz!«, Gerbeaud nyitotta ki a szememet az emberi értékeket illetőleg. Szakácsföveggel a fején, fehér köténnyel fogadott bennünket, ő szolgált ki, és büszkén emlegette, hogy minden ételt ő készített. Büszke volt fehér mezére, akárcsak a tábornok az egyenruhájára, nagyszabású fejedelme az iparnak, nyugat-európai értelemben munkása az országnak villogó szemű francia világfi, az életöröm igenlő művésze aki őserővel tudta élvezni a szépet: falatban, kortyban, virágban és női bájban egyaránt.
– Gergely István (1924)[8]

A Tanácsköztársaság után bekövetkezett halála után a cukrászdát felesége vezette haláláig, 1940-ig.

Emlékezete

[szerkesztés]
Állítólag[9] a Gerbeaud-házban 1948-tól működő Vörösmarty Cukrászda találmánya volt a híressé vált dió és lekvár kompozíció, tetején csokimázzal, azaz a »zserbó-szelet«, ezt a véleményt azonban nem minden forrás osztja, mindenesetre a klasszikus karácsonyi süteménynek a régi Gerbaud mintakönyvekben valóban nem lelik nyomát.[10][11]
A Macskanyelv csokoládé 1892-től kezdve ismert volt számos európai országban
A mai Cafe Gerbeaud őrzi a hagyományokat, a Zserbó-szelettel, az Esterházy- és a Dobos-tortával
A mai Cafe Gerbeaud ábrás védjegye. Gerbeaud Emil a világszerte elterjedt konyakos meggyet, a csokoládédrazsét és a bonbonjait a maga tervezte, díszes védjegyével ellátott fadobozokban árusította[12]
A Gerbeaud család síremléke a Fiumei Úti Sírkertben. 26/4-1-4[13]
  • A második világháborút követően a Vörösmarty téri cukrászdát 1948-ban államosították és csak 1984-ben vette vissza a Gerbeaud nevet. Ekkor került fel újra régi helyére a »Gerbeaud« felirat a Gerbeaud-ház homlokzatára. A Vörösmarty is ápolta a hagyományokat és a cukrászmesterek generációról generációra adták át a szakmai tudást, így a népszerű „Zserbó” cukrászda megtartotta a világhírnevét.[14] és az alapítás éve óta senki nem vonta kétségbe szakmai elsőségét.[15]
  • A cukrászda a Gerbeaud-házzal együtt – a privatizációt követően – 1995 óta magántulajdonban van.[16] A Hungar Hotels kezelésében lévő cukrászdát, a teljes ingatlant és a védjegyet is Erwin Müller német üzletember vásárolta meg, aki 1997-ben egy éven át tartó rekonstrukció során a legújabb technikai igényeknek megfelelően modernizálta és az egész épületet felújíttatta.[17][18][19] Folytatódhat a tradíció és az új cukrászati alkotások mellett a hagyományos Dobos-torta, Esterházy-torta és a Gerbeaud-szelet készítése és árusítása.[20]
  • Napjainkban a Gerbeaud Cukrászda és Irodaház a Gerbaud cukrászdának és kávéháznak és a Gerbeaud-ház 3 emeletén exkluzív irodaterületnek ad helyet, amely az Immo-Müller Kft. tulajdonában van.[21]
  • Sírja a Fiumei Úti Sírkertben áll. (26-1-4) A Krisztus-szobor Horvay János alkotása.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Neményi Endre: Harminc év a magyar csokoládé- és cukoripar történetéből, Magyar Csokoládé- és Cukorgyárak Szövetsége, Budapest, 1934
  • Ipari öntudatunk ébresztői és munkálói, Országos Iparegyesület, Budapest, 1943

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05131.htm, Gerbeaud Emil, 2017. október 9.
  2. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ halotti anyakönyvi bizonyítvány
  4. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 594/1919. folyószáma alatt.
  5. ↑ Carouge, mapper.acme.com
  6. ↑ Múzsák randevúja a patinás cukrászdában, nemzetisegek.hu
  7. ↑ Gerbeaud- A leghíresebb európai cukrász halála, huszadikszazad.hu
  8. ↑ Száznegyvenöt év a Zserbó-bo-bo-bóban, nol.hu
  9. ↑ Evett-e zserbót Gerbeaud? Archiválva 2016. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben, valasz.hu
  10. ↑ Sütimesék: A zserbó, mindmegette.hu
  11. ↑ Gerbeaud szelet, azaz zserbó- az igazi, culinartz.com
  12. ↑ Bonbon fadobozban Archiválva 2016. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu
  13. ↑ Fiumei úti sírkert - Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. Archiválva 2015. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, btirt.hu
  14. ↑ Hungarian Desserts - Chocolate Poppyseed Cake a la Kugler, hubpages.com
  15. ↑ Gerbeaud cukrászda nyílik Tókióban
  16. ↑ Városépítők: Pintér Katalin, pestimusor.hu
  17. ↑ Magyar márkák története Gerbeaud, hvg.hu
  18. ↑ A Gerbeaud prémium csokoládéval jelenne meg a piacon, hvg.hu
  19. ↑ Gerbeaud történet Archiválva 2016. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, gerbeaud.org
  20. ↑ „A Gerbeaud mindig ünnep volt” - Gerbeaud Kolonics Zoltán főcukrász a Gerbeaud megújulásáról Archiválva 2016. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, vaciutcanegyed.hu
  21. ↑ Immo-Müller Kft. honlapja Archiválva 2012. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, immomueller.hu

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Gerbeaud család magyarországi története Archiválva 2021. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Gerbeaud-legenda.
  • A sóhivataltól az irodaházig. A Gerbeaud-palota története a kezdetektől napjainkig; szerk. Viola György, Kárpáti Zsuzsanna; Állami Vagyonügynökség, Budapest, 1992
  • Niszkács Miklós: A Gerbeaud. 150; fotó Csigó László; Gerbeaud Gasztronómia Kft., Budapest, 2008
  • Hulej Emese: Unoka a Gerbeaud-házból. Edith története; Jaffa, Budapest, 2023
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gerbeaud_Emil&oldid=27257032”