Georges Ohnet

Georges Ohnet
Georges Ohnet fényképes portréja, Paul Boyer.
Született	1848. április 3.[1][2][3][4][5] rue de Seine[6][7][8]
Elhunyt	1918. május 5. (70 évesen)[1][5][9][10][11] Avenue Trudaine[12][7][13]
Álneve	Georges Hénot
Állampolgársága	francia[14]
Szülei	Claire Ohnet Léon Ohnet
Foglalkozása	író regényíró forgatókönyvíró újságíró színműíró prózaíró librettista
Tisztsége	elnökhelyettes (SACD)
Iskolái	Lycée Condorcet
Kitüntetései	Jouy Prize (1881)[15] a francia Becsületrend lovagja (1885. július 11.)[16]
Sírhelye	Montmartre-i temető
Georges Ohnet aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Ohnet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Georges Ohnet [ejtsd: 'oné'], régies magyarítással Ohnet György (Párizs, 1848. április 3. – Párizs, 1918. május 5.) francia regény- és drámaíró.

Ohnet a Collège Sainte-Barbe-ben és a Lycée Napoléonban jogot tanult.^[17] Később ügyvéd lett, de ezt hamarosan abbahagyta. A francia-porosz háború után a Pays majd a Constitutionnel című folyóiratok szerkesztője lett. A mérnök és drámaíró Louis Denayrouze-zal együttműködve készítette el a Regina Sarpi című darabot, majd 1877 folyamán a Marthe címűt.

Ohnet Georges Sand csodálója volt, ellenezte a realista modern regényeket. Egyszerű és idealista karakterű regénysorozatot kezdett el, Les Batailles de la vie címmel, melyet a kritikusok ugyan irreálisnak és közhelyesnek csúfoltak, de nagy népszerűek voltak. A sorozathoz tartoztak a Serge Panine című regények (1881), amelyet az akadémia díjazott; Le Maître de forges (1882), La Grande Marnière (1885), Volonté (1888) és a Dernier Amour (1891). Számos regényét nagy sikerrel vitték színpadra, a Le Maître de forges-t, amelyet 1883-ban a Gymnase-ban adtak elő, egy egész éven át játszották. Később megjelent művei: Le Crépuscule (1902), Le Marchand de Poison (1903), La Conquérante (1905), La dixième muse (1906). 1902-ben a Société des Auteurs et Compositeurs Dramatiques elnökévé választották.^[17]

Ohnet olvasóközönségének megértése segített neki kidolgozni azt a szenvedélyes stílust, amelyről híressé vált. Megvetette a romantikus melodráma motívumát, ehelyett az összetett szenvedély ábrázolását választotta. Irodalmi zsenialitása abban rejlett, hogy képes volt eredetiséget vinni egy olyan archetipikus műfajba, mint a romantikus melodráma. Ez a tulajdonsága tette őt korának egyik legolvasottabb szerzőjévé.^[18]

Ohnet főműve a Le Maître de forges című regény volt. (A kovácsmester, 1882). A könyv azonnal sikert aratott, és nemcsak a francia olvasók, hanem Európa más részein is széleskörű fogadtatásra talált. Megjelenése után nem sokkal Codorníu Julia filippínó író spanyolra is lefordította.^[18] A regényt már az 1910-es években is (A vasgyáros) és később is többször megfilmesítették.

Ohnet más műveivel is sikert aratott. Sarah grófnő (1882), Lise Fleuron (1884), A Croix-Mort-i hölgyek (1886), Will (1888), Dr. Rameau (1889), Serge Panine' (1890) és A mélység fenekén (1899), mely utóbbit általában az egyik legjobb művének tartják.^[18]

• Serge Panin (Az élet harcai c. fordította Fái Béla, Budapest 1882
• Maître des orges (1882, magyarra Vasgyáros címen ford. Fái Béla, Budapest 1885).
• La comtesse Sarah (1883, ford. Sziklay János, Budapest 1890);
• Lise Fleuron (1884);
• La grande marniére (1885);
• Les dames de la Croix-Mort (1886, magyarra fordította Sasváry Ármin, Budapest 1890);
• Noir et rose (elbeszélések 1887);
• Volonté (1888);
• Lâme de Pierre és Dette de haine (1891, az előbbit fordította Fái B., az utóbbit Tóth B., Budapest 1890-91);
• Nemrod et Comp. (1891)
• Droit de l'enfant (mind a kettőt fordította Tóth Béla, Budapest 1892 és 1894).
• L'inutile richesse (Páris 1896).

Mint drámaíró, aránylag kisebb sikerrel működött és kisebb tevékenységet is fejtett ki. Dramatizált regényein kívül említendő:

• Marthe (vígjáték, 1877);
• Regina Sarpi (dráma).

Művei több kiadó kiadásában jelentek meg az 1880-as évektől.

Számos műve az Egyetemes Regénytár-sorozatban jelent meg:

• A bánya. Regény. Francziából ford. Fái J. Béla. 2 köt. (173, 167 l.)
• Lise Fleuron. Regény. 2 rész. (159, 159 l.) 1886.
• A Croix-Mort grófnők. Regény. 2 kötet. – A hattyú-dal. Elbeszélés. (160, 158 l.) 1886.
• Sarah grófnő. regény. Fordította Sziklay János. 2 kötet. (160, 160 l.) 1887.
• Akarat. Regény. Fordította Tóth Béla. 2 kötet. (170, 149 l.) 1888.
• Rameau orvos. Regény. 2 rész. (160, 150 l.) 1889.
• Utolsó szerelem. Franciából fordította Tóth Béla. 2. kötet. (151, 140 l.) 1889.
• A Pierre lelke. Regény. Fordította Fái Béla. 2 kötet. (152, 150 l.) 1890.
• A vasgyáros. Fordította Fái J. Béla. 2 kötet. (164, 154 l.) 1891.
• A gyűlöltség adója. Regény. Franciából fordította Tóth Béla. 2 kötet. (138, 168 l.) 1891.
• Nimród és társai. Regény. Franciából fordította Tóth Béla. 2 köt. (156, 167 l.) 1892.
• A gyermek joga. Regény. Franciából fordította Tóth Béla. I. kötet. (167 l.) 1894.
• Régi harag. Regény. Fordította Fái J. Béla. 2 kötet. (162, 149 l.) 1895.
• Hiábavaló gazdaság. Regény. Fordította Fái J. Béla. 2 kötet. (150, 153 l.) 1896.
• A képviselő leánya. Regény. (181 l.) 1897.
• A faviéresi lelkész. Regény. 2 kötet. (156, 154 l.) 1897.
• Páris királya. Fordította Lyka Károly. 3 kötet. (166, 144, 115 l.) 1898.
• Az örvény fenekén. Regény. 3 kötetben. Fordította özv. Csepreghy Ferencné. (151, 176, 160 l.) 1899.
• A szirén. Regény. Fordította Zigány Árpád. 2 kötet. (155, 216 l.)
• A könnyűvérüek. Regény. Fordította Zempléni P. Gyula. 3 kötet. (143, 150, 123 l.) 1901.
• Alkony. Regény. Fordította Novelly Riza. (144 l.) 1902.
• Út a szerelemhez. Regény 3 kötetben. Fordította Novelly R. (156, 141, 159 l.) 1902.
• A méregvásár. Regény 3 kötetben. Fordította Zadányi Henrik. (160, 143, 157 l.) 1903.
• A dicsőség útja. Regény. 3 kötet. (156, 140, 152 l.) 1904. 3
• Halál Bonapartera! Ford.: Sebestyén Károlyné. 1912. 2 köt.
• A sas karmai. Ford.: Sebestyén Károlyné. 1913. 2 köt.
• Panin Szergiusz. Ford.: Fái J. Béla. 1914. 3 köt.

• Az élet harczai. (Panin Szergius.) Regény. Ford. Fái J. Béla. 2 kötet. A franczia Akadémia által dijkoszorúzott regény. K. 8° (II, 152; II, 169 l.) Budapest, 1882. Révai testv.
• Az élet harczai. A hámoros. Regény. 2 kötet. 8° (224, 222 l.) Budapest, 1885. Révai testv.
• Sarah grófnő. Regény. Fordította Sziklay János. (k. 8a-r. 160 l.) Bpest, 1890. Singer és Wolfner
• A Pierre lelke. Regény. Fordította Fái J. Béla. (k. 8-r. 152, 150 l.) Bpest, 1890. Singer és Wolfner
• A Croix-Mort grófnők. Regény. A hattyúdal. Elbeszélés. Fordította Sasvári Á. (8-r. 160,158 l.) Bpest, 1890. Singer és Wolfner
• Serge Panin. Fordította Zempléni P. Gyula. (k. 8-r. 305 l.) Bpest, 1891. Rozsnyai Károly
• A vasgyáros. Franciából fordította Liptai Kornél. (k. 8-r. 139 l.) Bpest, 1891. Gerő és Kostyál
• A vasgyáros. Regény. Fordította Zempléni P. Gyula. (k. 8-r. 301 l.) Bpest, 1891. A »Regényvilág« kiadóhivatala
• A bánya. Regény két kötetben. Fordította Kató. 2 kötet. (k. 8-r. 87, 86 l.) Bpest, 1897. Vass József kiadása
• A szerelem mámorában. Regény. Franciából fordította Liptai Károly (k. 8-r. 398 l.) Szeged, 1896. Endrényi Imre
• A szerelem mámora. Fordította Endrei Zalán. (n. 8-r.) Bpest, 1903. Markovits és Garai kvny.
• A szürkeruhás hölgy. Regény 2 kötetben. Fordította Orior. 5. kiadás. 152, 144 l.) 1904. (Legjobb Könyvek)
• A császár ezredese. Színmű 6 képben. Fordította Fáil Béla. (88 l.) [é. n., 1905 k.]
• A vasgyáros. Regény. Ford. Kató. (k. 8-r. 232 l.) Bpest, (é. n. [1905 k.]) Markovits és Garai kvny.
• Az alkony. Regény. [Ford.: Novelly Riza.] [1916.] 32 l.
• Alkony. Regény. Ford.: Novelly Riza. uo., [1919]. 144 l.
• Akarat. Regény. Ford.: Tóth Béla. Bp., [1919]. Singer–Wolfner. 293 l.
• Utolsó szerelem. Regény. Ford.: Tóth Béla. Bp., [1919]. Singer–Wolfner. 285 l.

1. ↑ ^{a b} Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
3. ↑ [LH//2012/44 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. ↑ ^{a b} ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
7. ↑ ^{a b} Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
8. ↑ párizsi városháza: Vital records of Paris
9. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
10. ↑ The Fine Art Archive
11. ↑ Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
12. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
13. ↑ párizsi városháza: Vital records of Paris
14. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2013. január 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
15. ↑ https://books.google.com/books?id=xrf13yiRTwwC&pg=PA82
16. ↑ [LH//2012/44 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
17. ↑ ^{a b} OHNET, Georges [archivált változat], 1327. o. (1907). Hozzáférés ideje: 2022. május 4. [archiválás ideje: 2013. július 31.] 
18. ↑ ^{a b c} Georges Ohnet. Biographies & Lives. (Hozzáférés: 2014. január 29.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Georges Ohnet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Petrik Géza Könyvészete
• Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Ohnet, Georges". Encyclopædia Britannica (11th ed.). Cambridge University Press