Bethlen Gábor Kollégium

Ez a szócikk a nagyenyedi intézményről szól. Hasonló címmel lásd még: Református kollégium (egyértelműsítő lap).

Bethlen Gábor Kollégium ( Bethlen Gábor Kollégium Nagyenyedi Református Kollégium )
Hely	Románia, Nagyenyed
Típus	iskola
Műemlékvédelmi besorolás	műemlék
Elhelyezkedése
Bethlen Gábor Kollégium Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 18′ 38″, k. h. 23° 43′ 01″46.31055, 23.7169446.310550°N 23.716940°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 38″, k. h. 23° 43′ 01″46.31055, 23.7169446.310550°N 23.716940°E
A Bethlen Gábor Kollégium weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlen Gábor Kollégium témájú médiaállományokat.

A Bethlen Gábor Kollégium, gyakran Nagyenyedi Református Kollégium Nagyenyeden található, a város főtere és a polgármesteri hivatal közelében, a vártemplommal szemben. Főbejárata a Bethlen Gábor utcából nyílik. Az épület a romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-m-A-00171 sorszámon szerepel.

1622 májusában a kolozsvári országgyűlés elfogadta az Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre alapítását. A kezdeményező Bethlen Gábor fejedelem célja az volt, hogy a költséges külföldi egyetemek helyett az országban neveljen értelmiségieket. Bethlen a Gyulafehérváron létesített intézményt egyetemmé kívánta fejleszteni, de végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg. A fejedelem a kollégium használatába adta saját nagy értékű könyvtárát. 1629-ben, kevéssel halála előtt, Bethlen fejedelem jelentős birtokadománnyal biztosította a kollégium számára az anyagi alapot, amelynek segítségével az elkövetkezendő három és fél évszázadon át lehetővé tette az akadémia működését.

Kollégiumi típusú intézmény volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola mellett közép- és alsó fokú tagozata is volt. Tekintélyének megerősítése végett a fejedelem Németországból is hívott neves tanárokat. Martin Opitz és Philipp Ludwig Piscator ugyan csak rövid ideig maradt, de Johann Heinrich Bisterfeld és Johann Heinrich Alstedt haláláig itt tanított, valóban főiskolai szintre emelve az intézményt. A tatárok Gyulafehérvárt 1658-ban elpusztították, áldozatul esett az akadémia épülete is. I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben Nagyenyedre áthelyezte az iskolát, s a helyreállított épületben adott helyet 1672-ben az elűzött Sárospataki Református Kollégiumnak. Az uralkodó 1716-ban a császári katonaság számára elvette az épületet, melyet kaszárnyává alakítottak. Az iskola Marosvásárhelyre távozott.

1653-tól a kollégium egykori diákja, a később híressé vált Apáczai Csere János rövid ideig tanított is az intézményben.

1662 októberében, Bethlen János kancellár javaslatára, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendeletet adott ki a gyulafehérvári akadémiának Nagyenyedre való áthelyezésére. Az áthelyezést először csak ideiglenesnek szánták, de 1682-ben a nagyenyedi zsinat elfogadta, hogy a kollégium véglegesen Nagyenyeden működjék. Az intézmény kilenc osztályos elemi tagozatból és a felsőbb képzést lehetővé tevő hat osztályú gimnáziumból állott. Aki a gimnáziumban tanult, s aláírta törvényeit, deák lett.

A deákok két csoportból álltak: a bentlakó deákok voltak a tógátusok (akik magas süveget és violaszínű hosszú tógát viseltek), a kintlakó deákok voltak a publikusok (ők polgári ruhát viseltek). Az akadémián tanító tanárok nagy része külföldi egyetemeken tanult, s hazatérve, oktatói munkával gyarapították a kollégium tekintélyét. Ilyen tanárok voltak: Pápai Páriz Ferenc, Enyedi Sámuel, Csernátoni Pál, Dézsi Márton, Kolozsvári István és Vásárhelyi Péter.

A kollégium fejlődését, az 1704-ben bekövetkezendő események szakították meg. Az év virágvasárnapján, Rabutin tábornok parancsára Tiege ezredes elpusztította Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is. A polgárság nagy része, beleértve a diákokat, az Őrhegyre és a környékbeli erdőkbe menekült. A kollégium diákjai, s a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák seregeket; ezt a történetet örökítette meg Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélésben. A harcban elesett diákok emlékére a nagyenyedi Kápolnadombon állítottak emlékművet.

1707-ben a kurucokat üldöző labancok újból feldúlták a várost és a kollégiumot. A kollégium rektora, Pápai Páriz Ferenc, és gróf Teleki Sándor gondnok az angol királytól kértek segítséget. I. György brit király engedélyezte a gyűjtést a kollégium megsegítésére; az így kapott összeget később az angol pénz néven emlegették.

1712-ben a fejedelmi tanács megszűntével a kollégium vezetését a Református Egyházi Főtanács vette át. 1720-1743 között, az angol pénzből felépült az ókollégium. 1775-ben a megnövekedett diáklétszám elhelyezésére az intézmény új épülettel gazdagodott (a mai fiúbentlakás). A 18. század végén és a 19. század elején híres tanárok jöttek a kollégiumba tanítani, köztük Zágoni Bodola János, Benkő Ferenc, Herepei Ádám, Hegedüs Sámuel, Köteles Sámuel és Szász Károly. Herepei Ádám támogatásával létrejött a kollégium diákjai által szervezett Nagyenyedi Magyar Társaság és a Theatralis Társaság. 1799-1815 között a kollégium diákja volt Kőrösi Csoma Sándor. 1836-ban megépült a jelenlegi épület déli szárnya.

A nagyenyedi vérengzés során, 1849. január 9–10-én elpusztították a kollégium nagy részét. Elpusztult az értékes könyvtár és a tanszerek nagy része is. 1850 tavaszán, Vajna Antal és Incze Dániel a romok között megkezdték a tanítást, negyven elemi és nyolc gimnáziumi tanulóval.

1858-ban Nagyenyedre helyezték át a Kolozsváron beindított tanítóképzőt. Első választott igazgatója Gáspár János lett.Az 1867-68-as tanévben a kollégium diákjainak létszáma 1120 volt. 1883-85-ben megépítették az intézmény keleti szárnyát. A millenniumi ünnepély alkalmával a kormány 30 ezer forint államsegélyt biztosított az iskola bebútorozására és a tornacsarnok építésére. 1920-tól kezdve az állam a kollégium birtokainak nagy részét kényszerbérbe vette át.

A két világháború között, a kollégiumnak nehéz sorsa volt, de a tanároknak köszönhetően állta a sarat. Az akkori tanárok névsorában olyan hírességek szerepeltek, mint Áprily Lajos, Berde Amál, Berde Mária, Makkai Sándor, Vita Zsigmond.

1950-től kezdve a tanítóképző hét éven át nem működött, 1957-től óvónőképzővel kiegészülve újraindult. 1948 után több elnevezése volt az intézménynek, a Bethlen Gábor Kollégium nevet miniszteri rendelettel 1993-ban kapta vissza. 1999-ben beindult a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Tanítóképző Főiskola.

Az intézményben a következő neves teológusok tanítottak:^[1]

• Adorján Jenő szerkesztő
• Alvinczi Péter református lelkész, hitvitázó
• Aranka György történész, író, költő, filozófus
• Áprily Lajos költő, műfordító
• Bakó Árpád testnevelő tanár, atléta
• Barabás Miklós festőművész
• Berde Sándor (Martonos, 1856-Nagyenyed, 1894) – teológiai tanár, egyházi író (Berde Mária édesapja)
• Dominich Sándor informatikus
• Fogarasi Pap József (Szászváros, 1744. augusztus 26. – Marosvásárhely, 1784. december 17.) tanár, bölcsész.
• Fogarasi Albert filológus, történész, a kollégium diákja, majd tanára, rektora
• Gáspár János a tanítóképző első választott igazgatója
• Gergely Jenő jogász, egyetemi oktató
• Kecskés József közgazdász
• Kósa Barna agrármérnök, mezőgazdasági szakíró
• Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, könyvtáros
• Magyari Bertalan fül-orr-gégész szakorvos, egyetemi oktató
• Márkó József közíró
• Mihály Károly református lelkész, költő
• Mikó Imre államférfi, történész
• Náhlik Zoltán neveléstörténész
• Nagydobai Kiss Sándor matematikus
• Nemes János tanító, pedagógiai szakíró, néprajzkutató
• Sütő András, író, drámaíró
• Szász Béla szerkesztő, műfordító
• Szász Ferenc mezőgazdasági szakíró
• Szász Dórián festőművész
• Szentpétery József orvos, orvosi szakíró
• Tamás Lajos mezőgazdász, mezőgazdasági kutató.
• Tatár Géza pedagógus, helytörténész
• Tóth Vass Mária újságíró, fordító
• Újváry Imre bőrgyógyász, egyetemi tanár
• Varga Árpád emlékíró
• Varga Gyula helytörténész
• Vásárhelyi Boldizsár református egyházi író
• Dr. Vásárhelyi Boldizsár mérnök, a korszerű útépítés magyarországi úttörője
• Vass Albert festőművész
• Vincze Imre kántortanító
• M. Veress Zsuzsanna költő, prózaíró
• Vita Sándor közgazdász, politikus
• Zöld Mihály költő, református lelkész, egyházi író
• Zöld Zoltán pedagógus, zeneszerző

• Város az őrhegy alatt – Nagyenyed szóban-képben, Összeállította Hantz-Lám Irén
• Erdélyi műemlékek sorozat 28. száma – Nagyenyed, Bethlen Gábor Kollégium
• P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története, Nagyenyed, 1868
• Váró Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma. Nagyenyed, 1903
• A Bethlen Gábor Kollégium honlapja
• Nagyenyed város honlapja
• A Kollégium végzőseinek műsora a református templomban. YouTube
• Lista monumentelor istorice: Județul Alba. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
• A Bethlen Gábor kollégium évkönyve 1993–94 – Nagyenyed, 1995
• Aknay Tibor: Gáspár János 1816-1892, Dokumentumok, Budapest, 2003. http://mek.niif.hu/07900/07984/07984.pdf
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  

• Nagyenyed magyar irodalmi élete

• A Bethlen-Kollégium legújabb története. Magyarország ezeréves fennállásának ünneplése alkalmából kiad. a Főiskolai Elüljáróság; Cirner és Lingner Ny., Nagyenyed, 1896
• Vargha Zoltán: A gyulafehérvári főiskola 1657-iki szabályzata; Nagy Sándor Ny., Bp., 1907 (Művelődéstörténeti értekezések)
• A 300 éves Bethlen-kollégium jubileumi ünnepségeinek tájékoztató könyve; Könyvnyomda és Papírárugyár Rt., Aiud, 1922
• A 300 éves Nagyenyedi Bethlen-Kollégium emlékalbuma. 1622–1922; szerk. Járai István et al.; Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Elöljárósága, Aiud-Nagyenyed, 1926
• Vita Zsigmond: A nagyenyedi Bethlen-kollégium ifjúságának irodalmi törekvései a reform-korszak kezdetén; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1943 (Erdélyi tudományos füzetek)
• Vita Zsigmond: A Bethlen-kollégiumi színjátszás a XVII. és XVIII. században; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1943 (Erdélyi tudományos füzetek)
• Trócsányi Zsolt: A nagyenyedi kollégium történetéhez. 1831–1841; Akadémiai, Bp., 1957 (Irodalomtörténeti füzetek)
• Jakó Zsigmond–Juhász István: Nagyenyedi diákok. 1662–1848; Kriterion, Bukarest, 1979
• A Bethlen-kollégium emlékkönyve; vál., összeáll. Győrfi Dénes, szerk. Hadházi Ferenc, előszó Vita Zsigmond; Deleatur Kulturális Szolgáltató BT., Nagyenyed–Kolozsvár–Bp., 1995
• Emlékkönyv. 375 éves a Bethlen Gábor Kollégium. 1622–1997; szerk. Simon János et al.; s.n., Nagyenyed, 1997
• 150 éves a nagyenyedi tanítóképzés, 1853–2003; összeáll. Bakó Botond, Demény Piroska, Józsa Miklós; Mentor, Marosvásárhely, 2003
• Pápai Páriz Ferenc: A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-Kollégium alapítása és története; tan., jegyz. Rácz Emese, ford. Imregh Monika; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2016
• Megvalósult álom. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújításának krónikája; szerk. Turzai Melánia; Bethlen Gábor Alapítvány, Nagyenyed, 2016
• A nagyenyedi főnixmadár. Adalékok a Bethlen Gábor Kollégium történetéhez; szerk. Kapitány-Horváth Zsuzsa; Bethlen Gábor Alapítvány, Nagyenyed, 2016
• Rácz Emese: A nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárának XVIII. századi gyűjteményei; MTA KIK, Bp., 2019 (A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai)
  • 1. A Hungarika téka; 2019