SB/DV 17a, b, c, d sorozat

SB/DV 17a, b, c, d KsOd I BBÖ 103 sorozat BBÖ 403 sorozat BBÖ 503 sorozat BBÖ 603 ČSD 253.1 sorozat SHS / JDŽ 103 sorozat DSA / MÁV 226 sorozat FS 542 sorozat
	SB 17a	SB 17b BBÖ 103	SB 17c BBÖ 403 BBÖ 503	SB 17d BBÖ 603
Jelleg:	2'B-n2
Hengerátmérő:	425 mm			460 mm
Dugattyúlöket:	600 mm			650 mm
Hajtókerék-átmérő:	1720 mm	1740 mm		1820 mm
Futókerékátmérő:	n.a.		970 mm	n.a.
Merev tengelytávolság:	2200 mm
Ösztengelytávolság:	n.a.		6230 mm	n.a.
Tengelytávolság szerkocsival:	n.a.
Gőznyomás:	10,5 kg/cm²	11,0 kg/cm²	13,0 kg/cm²	12,0 kg/cm²
Rostélyfelület:	2,0 m²		2,33 m²	2,6 m²
Sugárzó fűtőfelület:	n.a.		8.57 m²	n.a.
Tűzcsövek száma:	n.a.		191	n.a.
Füstcsövek száma:	–
Forrfelület:	115,5 m²	108,0 m²	131,5 m²	140,0 m²
Túlhevíőfelület:	–
Üres tömeg:	n.a.		42,62 t	n.a.
Szolgálati tömeg:	43,2 t		47,72 t	47,7 t
Tapadási tömeg:	25,3 t	26,5 t	28,0 t
Ütközők közötti hossz:	n.a.		9,176 m	n.a.
Hosszúság szerkocsival:	n.a.
Magasság:	n.a.		4,550 m	n.a.
Teljesítmény:	500 LE		610 LE	680 LE
Legnagyobb sebesség:	80 km/h	90 km/h		n.a.

Az SB/DV 17a, SB/DV 17b, SB/DV 17c és SB/DV 17d a Déli Vasút szerkocsis gyorsvonati gőzmozdonysorozatai voltak. Egyes példányai a Duna–Száva–Adria Vasútnál (DSA) is tovább szolgáltak, és e vasút állami kezelésbe vételével a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 226 sorozatjelet kapták.

1881-ben a Déli Vasút növelni kényszerült gyorsvonati mozdonyparkját. 1882-ben a floridsdorfi mozdonygyárban megrendelt tíz db 17a sorozatú mozdonyt. Ezeket 302-311 pályaszámokkal látta el. A mozdony a 16a mintájára készült, a hátsó csatolt tengely nem az állókazán mögé, hanem alá került. A mozdony csakúgy mint a 17b, 17c és 17d külsőkeretes, Hall forgattyús, Stephenson vezérlésű, vaakumfékes volt és ezért abban az időben már elavultnak tekintették. A 17a sorozatú mozdony sík pályán 115 km/ó, 150 t súlyú vonattal 80 km/ó sebességet ért el. Elsősorban a Bécs–Trieszt vonal menetrend szerinti gyorsvonatait továbbította, majd amikor ott a 17b, 17c és 17d sorozatok átvették a helyét, áthelyezték (Nagy)Kanizsára, ahol a Budapest-Pozsony és a (Nagy)Kanizsa-Sopron-Bécs szakasz gyorsvonatait továbbította, valamint előfogatolt Bozen és Lienz között.

1924 után két mozdony Magyarországra került, nyolc pedig Jugoszláviába.

A Kassa-Oderbergi Vasút-nak (KsOd) szintén fejleszteni kellett gyorsvonati mozdonyparkját, ezért a Florisdorfi Mozdonygyártól 1884 és 1891 között tíz mozdonyt rendelt a Déli Vasútnál már bevált típusból. A KsOd a pályaszámrendszerében az I. osztályba sorolta és a 31-40 pályaszámokat adta nekik. A KsOd-nál ezek voltak az első igazi gyorsvonati mozdonyok. 1924-ben, miután a trianoni békediktátum a Csehszlovák Államvasutaknak (ČSD) juttatta őket, a ČSD átszámozta és a ČSD 253.1 sorozatba osztotta a mozdonyokat.

A 17b és 17c sorozatok a 17a sorozat erősebb változatai volta. A Florisdorfi Mozdonygyár 1884-ben összességében 14 db-ot épített a 17b sorozatú mozdonyból és a 312-325 pályaszámokat adta nekik. 1890-ben további öt db-ot épített, a 328-332 pályaszámúakat. A 326, 327 pályaszámokat további változatnak adták, amely a 17c sorozatjelet kapta.

Ebből a sorozatból 1901-ig 62 db épült. Ez lett a rendszeresített menetrendszerű mozdony a Déli Vasútnál. Ezek a mozdonyok a 372-431 pályaszámokat kapták. A florisdorfin kívül még a bécsújhelyi és a budapesti mozdpnygyár is építette ezeket a mozdonyokat. A mozdonyok Bécs, Marburg, Trieszt és (Nagy)Kanizsa honállomásokon állomásoztak.

1924-ben, a trianonni békediktátum után, a 17b sorozatból hat db Olaszországba került, mint FS 542 sorozat. A megmaradt példányok BBÖ 103 sorozatba kerültek.

A 17c prototípusok a BBÖ 403 sorozatba, a 17c sorozatból Ausztriába a BBÖ 503.01-23, a Szer-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszláv Királyság)-ba SHS/JDŽ 103 sorozatba és Magyarországon pedig a DSA/MÁV 226.001-021 sorozatba kerültek. Egy MÁV mozdony 1945 után a JDŽ-hez, egy rövid időre a ČSD-hez került. Hét BBÖ mozdonyt 1924-1927 között a Graz-Köflacher Eisenbahn (GKB) megvásárolt, ott a poályaszámokat 372, 398–400, 403, 406, 409 és 415-re változtatták.

A BBÖ a mozdonyait 1930-tól selejtezte, a MÁV egy pár mozdonya 1950-ig volt használatban.

A 17b és 17c sorozat építése közben a Florisdorfi Mozdonygyárban épült négy lényegesen erősebb példány, ami a 17d sorozatjelet kapta. Közülük 1888-ban egy db, 1890-ben három db épült, melyek a Déli Vasútnál a 351-354 pályaszámokat kapták. Mind a négy mozdony Bécs honállomású volt.

1924 után valamennyi mozdony Ausztriában maradt, pályaszámuk BBÖ 603.01-04 lett, és 1930-ig voltak használatban.

• A M. Kir. Államvasutak Gépgyára által szállított mozdonyok vázlatrajzai és méretadatai (Skizzen und Dimensionstabellen der in der Maschinenfabrik der Kön. Ung. Staatseisenbahnen gebauten Locomotiven), Klösz, Budapest, 1906
• Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
• Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB, alba, Düsseldorf, 1989, ISBN 3-87094-110-3
• Dieter Zoubek: Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7

Ez a szócikk részben vagy egészben a SB 17a,b,c,d című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.