Alesz Viktaravics Bjaljacki

Alesz Viktaravics Bjaljacki
Született	Аляксандр Віктаравіч Бяляцкі 1962. szeptember 25. (62 éves)[1] Vjartszilja
Állampolgársága	szovjet (1962. szeptember 25. – )[2] belarusz
Házastársa	Natalia Pinchuk
Gyermekei	egy gyermek
Foglalkozása	író emberi jogi aktivista irodalomtudós irodalomkritikus irodalomtörténész másként gondolkodó politikai fogoly tanár irodalmár
Tisztsége	Minszki Városi Tanács képviselője (1991–1996)
Iskolái	Homeli Állami Egyetem Fililógiai Kara (–1984, belarusz, orosz) Belarusz Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete (–1989)
Kitüntetései	Belarusz Köztársaság 100 Éves Évfordulója Díj Lew Sapieha-díj Homo Homini díj (2005) Per Anger-díj (2006) Andrej Szaharov Szabadságdíj (2006) Genova díszpolgára (2010) Petra Kelly-díj (2012) Párizs díszpolgára (2012) Václav Havel emberi jogi díj (2013) Francisak Aljahnovics-díj (2013) Alesz Adamovics-díj (2014) Siracusa díszpolgára (2014) Megélhetési Jog díj (2020)[3] Nobel-békedíj (2022)[4][5] Order of the Pahonia (2024)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Alesz Viktaravics Bjaljacki témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alesz Viktaravics Bjaljacki (belaruszul: Алесь Віктаравіч Бяляцкі; Vjartszilja, 1962. szeptember 25. –) belarusz irodalomtudós, közéleti személyiség és emberi jogi aktivista, a Vjaszna (Tavasz) jogvédő szervezet vezetője. 2021. július 14-én a belarusz rendőrség letartóztatták, majd névleg adócsalásra hivatkozva hétéves börtönbüntetésre ítélték.^[6] A 2022-es Nobel-békedíj egyik díjazottja.

Belarusz szülők gyermekeként született 1962-ben a karéliai Vjartsziljában. Apja a Homeli terület Rahacsovi járásából, anyja a Narovljai járásból származott. A család 1965-ben visszaköltözött Belorusz SZSZK területére és Szvetlahorszkban telepedtek le. Az ottani 5. sz. középiskolába járt. 1979-től A Homeli Állami Egyetem trörténelem-filológia karán tanult orosz és berlarusz irodalmat, valamint nyelvészetet. Az egyetemet 1984-ben fejezte be, orosz és belarusz nyelv- és irodalomtanári végzettséget szerzett.

Egyetemi tanulmányainak időszakából származik barátsága olyan később híressé vált belarusz írókkal, mint Anatol Szisz, Eduard Akulin, Szjarzsuk Szisz, Anatol Kazlov. Egyetemi tanulmányai alatt publikálta első írásait, és 1984-ben jelent meg első írása az Irodalom és Művészet (Litaratura i masztactva) című napilapban.

Az egyetem után rövid ideig a Homeli terület Lelcsici járásában tanított. 19851986-ben katonai szolgálatot teljesített a Szovjet Hadseregben. Szverdlovszk közelében szolgált egy páncéltörő tüzér hadosztálynál, ahol tüzérségi vontatót vezetett.

1981-től részt vett a nemzeti demokratikus ifjúsági és függetlenségi mozgalomban. Tagja volt a Nezalezsnaszc (Függetlenség) nevű illegális ifjúsági csoportnak, amelynek célja Belarusz kilépése a Szovjetunióból, majd egy demokratikus állam létrehozása volt.

Nős, felesége Natallja Pincsuk, aki a Belarusz Művészeti Akadémián történelmet oktat. Egy fia van, Adam Aljakszandravics Bjaljacki.