ATS (Formula–1)

ATS

Teljes név	Auto Technisches Spezialzubehör.
Székhely	Bad Dürkheim, Németország
Híres Versenyzők	Jean-Pierre Jarier, Keke Rosberg, Manfred Winkelhock, Eliseo Salazar, Gerhard Berger
Motorok	Ford, BMW
Gumik	Pirelli, Goodyear, Avon Rubber, Michelin
Jogelőd
Jogutód
Formula–1-es világbajnoki karrier
Első verseny	1977-es amerikai nagydíj
Utolsó verseny	1984-es portugál nagydíj
Versenyek száma	101
Konstruktőri világbajnoki címek	0
Versenyzői világbajnoki címek	0
Első győzelem
Utolsó győzelem
Győzelmek	0
Pole pozíciók	0
Leggyorsabb körök	0

Az Auto Technisches Spezialzubehör, vagy röviden ATS, volt Formula–1-es konstruktőr, 1977 és 1984 között vett részt a sportág küzdelmeiben. A német márkát Günter Schmid alapította, székhelye a Hockenheimringhez közeli Bad Dürkheimben volt.

A német ATS nevű cég az 1970–80-as években a Mercedes-Benz számára gyártott könnyű, alumínium szerkezetű kerekeket. Létrehoztak néhány forradalminak mondható, új és könnyű kerekeket, elsősorban a Volkswagen és a Porsche számára. A cég nevéhez köthető az első ötküllős kerék, ami alumínium ötvözetből készült. ATS "Penta" néven terjedt el, a Mercedes-Benz forgalmazta, először 1979-ben gyártották, feltalálója és előállítója Hans Werner Aufrecht volt.

Az ATS-tulajdonos Günter Schmid már régebb óta támogatta a különböző autósport eseményeket, mielőtt rájött volna, hogy a legnagyobb reklámértékkel cége számára a Formula–1-es sorozat jelentené. Schmidt így megalapította saját versenyistállóját, azonban hírhedten nehéz természete miatt a projekt nem volt túl hosszú életű.

1977-ben az ATS felvásárolta az amerikai Penkse Racing PC4 alvázait, versenyzőnek pedig a francia Jean-Pierre Jariert szerződtették. Az 1977-es amerikai nagydíjon a rajtrács hatodik konstruktőreként mutatkoztak be.

1977-es német nagydíjon már két versenyzőt indítottak, leszerződtették a kor híres túraautó pilótáját, Hans Heyert. Heyer nem fejezte be a futamot, miután a kerékfelfüggesztése eltörött, részvételét azonban így is nagy érdeklődéssel fogadta a hazai közönség. (A csapat főhadiszállása a Hockenheimringtől pár kilométerre volt.) Heyer helyét az év hátralevő részére Hans Binder vette át, a csapat az utolsó három versenyen azonban nem vett részt.

Az első saját gyártású Formula–1-es ATS a HS1 volt, a két versenyző pedig Jarier és Jochen Mass. Az 1978-as dél-afrikai nagydíjon Jarier a 8. helyen végzett, de kirúgták. Helyére Alberto Colombo érkezett, akit három futam után gyenge teljesítménye miatt Jarier váltott. Jól jellemzi a csapatnál uralkodó viszonyokat, hogy az évad során hét versenyzőt alkalmaztak. (Egy ideig a későbbi világbajnok Keke Rosberget is.)

A következő évben az istálló állandó pilótája a német Hans-Joachim Stuck volt, aki az 1979-es német nagydíjon megszerzett 5. pozíciójával az ATS első világbajnoki pontjait, és történetének legjobb eredményét szállította. Ebben az évben három különböző tervezésű autóval is rajthoz állt a csapat, és a fejetlenség nem tett jót a fiatal csapat fejlődésének.

Az 1980-as idényre ismét két versenyzővel, Marc Surerrel és Jan Lammersszel nevezett a D3-as típust bevető ATS. Az eredmények nem voltak túl biztatóak, egyetlen 7. hely az idény elején, ami említésre méltó. Az év vége felé Gustav Brunner előállt az új D4-gyel, azonban áttörést az új típus sem hozott, ráadásul Surer egy baleset miatt jó néhány futamot kihagyott.

1981-re megtartották Lammerst, melléje pedig a svéd Slim Borguddot szerződtették, aki mindössze egy futamra tudta kvalifikálnia magát. Ez volt az az év, amikor a csapatot a híres svéd együttes, az ABBA támogatta. (Borgudd több koncertfelvételen, vagy fotón feltűnik az énekesek mellett.)

Schmid a következő években jelentős erőfeszítéseket tett az istálló életben tartásáért, 1982-ben előálltak a DT TWO modellel és néhány figyelemre méltó eredményt is sikerült elérniük. A két pilóta Manfred Winkelhock és Eliseo Salazar voltak és mindketten szereztek egy-egy ötödik helyet Brazíliában illetve San Marinóban. Ebben az évben erős középcsapatnak számított az ATS, a hazai versenyükön mindenki meglepetésére Salazar sokáig támadta a versenyt vezető Nelson Piquet-t, bár ütközés lett a vége, de az élő közvetítésnek köszönhetően a hazai közönség őrjöngött.

A következő két szezonban a csapat már csak vegetált, lassú hanyatlás végén az ATS az 1984-es portugál nagydíj után megszűnt.

Schmid befolyásának köszönhetően nem csak hazai pilótákat alkalmazott előszeretettel, hanem a 83-as és a 84-es szezonban BMW motorokat vásárolt istállója számára. Az erőforrások ugyan versenyképesnek bizonyultak motorerő terén, azonban rendkívül megbízhatatlannak bizonyultak. Winkelhock ugyan felmutatott pár jobb teljesítményt, és a csapatnál ebben az időben versenyző Gerhard Berger is részben a BMW miatt kapott ülést, az együttműködés nem tartott tovább két évnél.

Miután az ATS csődbe ment, Schmid nem adta fel Formula–1-es álmait, és a szintén német Rial kötelékében az 1988-as világbajnoki idényben visszatért a királykategóriába.

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Autó	Motor	Gumi	Pilóta	#	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Pontok	Helyezés
1977	Penske PC4	Ford DFV V8	G			ARG	BRA	RSA	USW	ESP	MON	BEL	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN	JPN	1	12.
				Jean-Pierre Jarier	34				6	NK	11	11	8	Ki	9	Ki	14	Ki	Ki
				Hans Heyer	35											KIZ*
				Hans Binder														8
					33												12		NK
1978	ATS HS1 ATS D1	Ford DFV V8	G			ARG	BRA	RSA	USW	MON	BEL	ESP	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN		0	NK
				Jochen Mass	9	11	7	Ki	Ki	NK	11	9	13	13	Hn	Ki	NK	NK
				Michael Bleekemolen															NK	Ki	NEK
					10													NK
				Jean-Pierre Jarier		12	Ni	8	11	NK						NK
				Alberto Colombo							NK	NK
				Keke Rosberg									15	16	Ki					Ki	Hn
				Hans Binder													NK
				Harald Ertl															NEK
1979	ATS D2 ATS D3	Ford DFV V8	G			ARG	BRA	RSA	USW	ESP	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA			2	11.
				Hans-Joachim Stuck	9	NK	Ki	Ki	KIZ	14	8	Ki	Ni	NK	Ki	Ki	Ki	11	Ki	5
1980	ATS D3 ATS D4	Ford DFV V8	G			ARG	BRA	RSA	USW	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA				0	NK
				Marc Surer	9	Ki	7	Ni				Ki	Ki	12	12	10	Ki	NK	8
				Jan Lammers					Ki	12	Hn
					10	NK	NK	NK
				Harald Ertl										NK
1981	ATS D4 ATS HGS1	Ford DFV V8	M A			USW	BRA	ARG	SMR	BEL	MON	ESP	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	CPL			1	12.
				Jan Lammers	9	Ki	NK	12	NK
				Slim Borgudd						NK	NEK	NK	NK	6	Ki	Ki	10	Ki	Ki	NK
					10				13
1982	ATS D5	Ford DFV V8	G			RSA	BRA	USW	SMR	BEL	MON	DET	CAN	NED	GBR	FRA	GER	AUT	SUI	ITA	CPL		4	11.
				Manfred Winkelhock	9	10	5	Ki	KIZ	Ki	Ki	Ki	NK	12	NK	11	Ki	Ki	Ki	NK	Hn
				Eliseo Salazar	10	9	Ki	Ki	5	Ki	Ki	Ki	Ki	13	NK	Ki	Ki	NK	14	9	NK
1983	ATS D6	BMW M12/13 S4 (t/c)	G			BRA	USW	FRA	SMR	MON	BEL	DET	CAN	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	RSA			0	NK
				Manfred Winkelhock	9	15	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	9	Ki	NK	Ki	KIZ	Ki	8	Ki
1984	ATS D7	BMW M12/13 S4 (t/c)	P			BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	DET	DAL	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR		0	NK
				Manfred Winkelhock	14	KIZ	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	Ki	8	Ki	Ki	Ni	Ki	Ni
				Gerhard Berger																	13
					31												12		6†	Ki

* Engedély nélkül indult, nem kvalifikált.
† Nem volt jogosult pontszerzésre.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az ATS (wheels) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Az ATS honlapján a versenycsapat története