„Szmirnai keresztes háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Váratlan érkezés: egy betű |
→Egyezkedés: egy-két betű, rag jav |
||
| 57. sor: | 57. sor: | ||
1347-ben a keresztény hajók a johannita gályák vezetésével több mint száz török hajót süllyesztettek el az imbroszi csatátban, a [[Dardanellák]] bejáratánál, ez némi enyhülést hozott Szmirnánál.{{refhely|Hazard|295. oldal|azonos=Hazard295}} [[Dieudonné de Gozon]], az új nagymester megtiltotta, hogy a rend felelősséget vállaljon a város védelméért. A többi résztvevőnek is elment a kedve a harctól, a genovaiak elfoglalták Híoszt, a velenceiek és a johanniták pedig a rodoszi vámok miatt estek egymásnak. Novemberben, a pápa sürgetésére, az ispotályosok a béketárgyalások vezetői lettek. A kialkudott egyezményt VI. Kelemen 1348 februárban elutasította.{{refhely|Hazard|295. oldal|azonos=Hazard295}} |
1347-ben a keresztény hajók a johannita gályák vezetésével több mint száz török hajót süllyesztettek el az imbroszi csatátban, a [[Dardanellák]] bejáratánál, ez némi enyhülést hozott Szmirnánál.{{refhely|Hazard|295. oldal|azonos=Hazard295}} [[Dieudonné de Gozon]], az új nagymester megtiltotta, hogy a rend felelősséget vállaljon a város védelméért. A többi résztvevőnek is elment a kedve a harctól, a genovaiak elfoglalták Híoszt, a velenceiek és a johanniták pedig a rodoszi vámok miatt estek egymásnak. Novemberben, a pápa sürgetésére, az ispotályosok a béketárgyalások vezetői lettek. A kialkudott egyezményt VI. Kelemen 1348 februárban elutasította.{{refhely|Hazard|295. oldal|azonos=Hazard295}} |
||
1348 májusában I. Omár elesett Szmirna várfalánál egy rohamban. Helyére testvére, Kidr lépett, akivel sikerült tető alá hozni egy megállapodást augusztus 18-án. VI. |
1348 májusában I. Omár elesett Szmirna várfalánál egy rohamban. Helyére testvére, Kidr lépett, akivel sikerült tető alá hozni egy megállapodást augusztus 18-án. VI. Kelemen és a velenceiek ismét ellenezték a megállapodást, és amikor a felek 1350. májusban összegyűltek [[Avignon]]ban, hogy ratifikálják azt, egy új liga megalakítására ösztönözték őket. 1351 szeptemberében háború tört ki Velence és Genova között, így a közös flotta felállításából nem lett semmi. |
||
Szmirna végül keresztény kézben maradt egészen 1402-ig, amikor [[Timur Lenk]] elfoglalta. Addig a johannita rend előretolt tengerészeti bázisként használta. A Pápai Állam és |
Szmirna végül keresztény kézben maradt egészen 1402-ig, amikor [[Timur Lenk]] elfoglalta. Addig a johannita rend előretolt tengerészeti bázisként használta. A Pápai Állam és az ispotályosok minden évben három-három ezer aranyforintot fizettek Szmirna védelméért, és rendben utalták a várkapitányok járandóságát is.{{refhely|Lock|195. oldal|azonos=Lock195}}{{refhely|Hazard|297. oldal|azonos=Hazard297}} |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap jelenlegi, 2024. augusztus 1., 17:54-kori változata
| Szmirnai keresztes háború | |||
 | |||
| Konfliktus | Szmirnai keresztes háború | ||
| Helyszín | Szmirna | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Térkép | |||
 Szmirna
Pozíció Törökország térképén
| |||
 é. sz. 38° 25′ 07″, k. h. 27° 08′ 21″38.418611°N 27.139167°EKoordináták: é. sz. 38° 25′ 07″, k. h. 27° 08′ 21″38.418611°N 27.139167°E | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szmirnai keresztes háború témájú médiaállományokat. | |||
A szmirnai keresztes háborút 1343-ban hirdette meg VI. Kelemen pápa. A hadjárat célja Szmirna visszafoglalása volt, amely csak részben sikerült.
Előkészület
[szerkesztés]VI. Kelemen pápa 1343. szeptember 29-én hirdette ki Insurgentibus contra fidem című bulláját, amellyel a muzulmánok elleni keresztes háborúba szólította híveit. A hadjáratot korábban IV. Hugó ciprusi király kezdeményezte a pápánál, és sokat nyomott a latba az általános aggodalom, amelyet a török kalózok és portyázók okoztak az Égei-tenger kicsi keresztény államaiban.[1] A következő év decemberére háromévnyi dézsmának megfelelő összeget gyűjtöttek össze a gyülekezetek.[2]
A keresztes háború célja az Anatólia nyugati felén fekvő török emírségek tengeri erejének gyengítése és az 1329-ben elvesztett Szmirna visszafoglalása volt. A sereg haditengerészeti szövetségként állt fel, XXII. János pápa elképzelésének átvételével. A Pápai Állam négy gályája már az 1332-es Szent Liga óta az Égei-tengeren járőrözött a genovai Martino Zaccaria, Híosz egykori genovai urának parancsnoksága alatt. A pápa legátusa Asti Henrik, Konstantinápoly címzetes latin patriarchája lett. A pápa szigorú utasítást adott neki, hogy ne engedjen semmilyen kerülőt Zaccariának, hanem hajózzanak egyenesen Szmirnához.[2]
A Pápai Állam mellett a Velencei Köztársaság, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend és a Ciprusi Királyság csatlakozott. Mellettük még a Genovai Köztársaság járult hozzá a hadjárathoz.[2]
Váratlan érkezés
[szerkesztés]A 24-27 gályából álló flotta 1344. május 13-án ütközött meg először a törökökkel. A Kasszandra-félsziget előtt lezajlott tengeri ütközetben hatvan török hajót süllyesztettek el. Október 28-án megérkeztek Szmirnába, ami teljesen váratlanul érte I. Omár béget és csapatait.[2]
A hajók zárt alakzatban közelítették meg a partot, amelyet nagyjából egy időben értek el. Először a könnyű, majd a nehéz számszeríjászok szálltak partra, őket követték a lovagok és a gyalogosok. A sánc áttörésére külön alakulatok voltak kijelölve, amelyek harci bárdokkal nyitottak utat a védművön át. Ezután megrohanták és elfoglalták a várat, az alsóvárost és a kikötőt, de a fellegvár a törökök kezén maradt.[3]
1345. január 17-én a törökök meglepetésszerűen kitörtek az akropoliszból, és lemészárolták a győzelmet ünneplő mise résztvevőit. Meghalt a pápai legátus, Martino Zaccaria és Pietro Zeno velencei parancsnok.[2] Május 1-jén a pápa a johanniták lombardiai perjelét, Giovanni Biandratét nevezte ki főkapitánynak.[4]
II. Humbert csatlakozása
[szerkesztés]II. Humbert de la Tour-du-Pin, Viennois uralkodója 1345 áprilisában követei útján jelentkezett VI. Kelemennél, hogy elvállalná a hadjárat vezetését. A pápa május 26-án kinevezte őt a keresztes hadak élére, és megkezdődött az önkéntesek toborzása.[5] Humbert augusztusban hagyta el Avignont, és 1345. október 24-én érkezett meg Velencébe. A velenceiek két gályát biztosítottak neki, amelyek Negropotéhoz vitték, ahova december 25-én érkezett meg. 1346 júniusig maradt a szigeten. Sikerült felállítania egy 62 hajóból álló flottát, amellyel július elején érkezett meg Szmirnába.[6] A flottának az ispotályosok hat gályája volt tagja.[4]
Humbert megerősítette az alsóvárost, több fosztogató akciót vezetett a törökök ellen és saját zsebéből fizette ki a gályák legénységét, miután elfogyott a pénzügyi alap. Novemberben Kelemen levelet írt Humbertnek, amelyben tájékoztatta, hogy nehezen megy az önkéntesek toborzása, és pénzt sem tud keletre küldeni, mert arra szükség van a francia és az angol király között kirobbant háborúban. Ugyanebben a hónapban arra utasította a parancsnokot, hogy kezdjen béketárgyalást Omárral. Humbert tavasszal anélkül hagyta el Szmirnát, és utazott vissza Velencébe, hogy sikerült volna békét kötnie a törökökkel.[6]
Egyezkedés
[szerkesztés]1347-ben a keresztény hajók a johannita gályák vezetésével több mint száz török hajót süllyesztettek el az imbroszi csatátban, a Dardanellák bejáratánál, ez némi enyhülést hozott Szmirnánál.[4] Dieudonné de Gozon, az új nagymester megtiltotta, hogy a rend felelősséget vállaljon a város védelméért. A többi résztvevőnek is elment a kedve a harctól, a genovaiak elfoglalták Híoszt, a velenceiek és a johanniták pedig a rodoszi vámok miatt estek egymásnak. Novemberben, a pápa sürgetésére, az ispotályosok a béketárgyalások vezetői lettek. A kialkudott egyezményt VI. Kelemen 1348 februárban elutasította.[4]
1348 májusában I. Omár elesett Szmirna várfalánál egy rohamban. Helyére testvére, Kidr lépett, akivel sikerült tető alá hozni egy megállapodást augusztus 18-án. VI. Kelemen és a velenceiek ismét ellenezték a megállapodást, és amikor a felek 1350. májusban összegyűltek Avignonban, hogy ratifikálják azt, egy új liga megalakítására ösztönözték őket. 1351 szeptemberében háború tört ki Velence és Genova között, így a közös flotta felállításából nem lett semmi.
Szmirna végül keresztény kézben maradt egészen 1402-ig, amikor Timur Lenk elfoglalta. Addig a johannita rend előretolt tengerészeti bázisként használta. A Pápai Állam és az ispotályosok minden évben három-három ezer aranyforintot fizettek Szmirna védelméért, és rendben utalták a várkapitányok járandóságát is.[7][8]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Carr: Mike Carr. Humbert of Viennois and the Crusade of Smyrna: A Reconsideration. Ashgate (2014). Hozzáférés ideje: 2020. július 29.
- ↑ Carr2: John Carr. The Knights Hospitallerː A Military History of the Knights of St John. Pen & Sword Military (2016). ISBN 978 1 47385 888 6
- ↑ Lock: Peter Lock. The Routledge Companion to the Crusades. Taylor & Francis Group (2006)
- ↑ Hazard: H. W. Hazard. The Hospitallers at Rhodes 1326-1421 [archivált változat]. Digicoll Library. Hozzáférés ideje: 2020. július 23. [archiválás ideje: 2020. szeptember 23.]