„Juz Aleskovszkij” változatai közötti eltérés

Bratka László fordításában:^[1]

Dal Sztálinról

Sztálin elvtárs, ön tudósok gyöngye –

a nyelvészetben is mire vitte, ím.

Én meg – munkatáborba söpörve,

és ordas farkasok az elvtársaim.

Elhurcoltak, de miért, mivégre?

Csak az éltet, hogy az igazság tündököl.

Elhurcoltak Turuhán-vidékre,

a cár alatt itt szokott volt ülni ön.

Minden bűnt elvállaltunk, sok marha,

és idehajtottak fegyverek alatt.

Hittünk önben – csak ez sodort bajba,

ezt mondja a történelmi tapasztalat.

Most aztán ülhetek táborba hajtva,

ahol az őrök, akár a vérebek.

Azért ülök – kétely kibe marna –,

mert az osztályharc megint élesedett.

Hajtanak sárban, hajtanak fagyban,

robotolni hajnaltól... másnap hajnalig.

Az ordas fagy a csontomig marna,

ha szikrából lángot ön nem álmodna itt.

Nehéz lehet önnek, mindennel törődve

a világon, sivár éjszakai órákon át,

a kremli dolgozószobában járkálva

örök éberséggel színi a pipát.

Keresztünket hazugság lőcsölte

ránk, viszont sírig cipeljük – a semmiért.

Kivágott faként a priccsre dőlve,

kit sem kerül az álom, mint a vezért.

Csak önt látjuk, ahogy pártaktivista

köpenyben-sapkában a dísztribünre áll.

Az ön módjára – tarra csupaszítva –,

irtjuk az erdőt: sivár a láthatár.

Tegnap tettük két marxistánkat sírba

vörös zászlóba burkolván testüket.

Az egyik jobbra tért – vádlója írta –,

a másik ügyét csak elcseszte a testület.

„Vizsgáltassék felül az ügye!

– az utóbbi így végrendelkezett.

– Sztálin tudja, Sztálin nem gügye!" –

mondta és örökre elcsendesedett.

Ezer évig szálljon pipája füstje,

Sztálin elvtárs, én forduljak fel itt,

és sarló egyelje, kalapács üsse