„Nyelvművelő kéziszótár” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| (76 közbenső módosítás, amit 18 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Könyv infobox |
|||
{{forma}} |
|||
| név = Nyelvművelő kéziszótár |
|||
| eredeti cím = |
|||
| fordító = |
|||
| kép = Nyelvművelő kéziszótár.jpg |
|||
| képméret =220px |
|||
| képaláírás = A ''Nyelvművelő kéziszótár'' címlapja |
|||
| szerző = [[Grétsy László]]<br>[[Kemény Gábor (nyelvész)|Kemény Gábor]] |
|||
| ország = [[Magyarország]], [[Budapest]] |
|||
| nyelv = [[Magyar nyelv|magyar]] |
|||
| téma = magyar nyelvhelyességi kérdések |
|||
| műfaj = szótár |
|||
| ⚫ | |||
| előző = |
|||
| következő = |
|||
| kiadó = Tinta Könyvkiadó |
|||
| kiadás dátuma = [[2005]] |
|||
| magyar kiadó = |
|||
| magyar kiadás dátuma = |
|||
| illusztrátor = |
|||
| borítógrafika = Temesi Viola |
|||
| médiatípus = [[könyv]] |
|||
| oldalak = 632 |
|||
| isbn = 963 7094 29 6 |
|||
}} |
|||
| ⚫ | A '''''Nyelvművelő kéziszótár''' [[A magyar nyelv kézikönyvei]]'' című sorozat IX. kötete, amelyet [[Grétsy László]] és [[Kemény Gábor (nyelvész)|Kemény Gábor]] szerkesztett. A szótár sajtóbemutatója 2005. június 21-én az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Nyelvtudományi Intézetében volt. Kiss Gábor, a [http://www.tintakiado.hu Tinta Könyvkiadó] igazgatója ismertette meg a közönséggel. |
||
A szótár 5000 [[szócikk]]e népszerűen közli azokat a [[nyelvhelyesség]]i, [[helyesírás]]i, [[nyelvtan]]i, [[stilisztika]]i stb. tudnivalókat, amelyekre a művelt embernek önmaga szó- és írásbeli kifejezéséhez szüksége lehet. |
|||
===Jellemzői=== |
|||
A '''Nyelvművelő kéziszótár''' ''[[A magyar nyelv kézikönyvei]]'' című sorozat IX. kötete, amelyet [[Grétsy László]] és [[Kemény Gábor]] szerkesztett. Terjedelme 632 oldal, B/5-s méretű és keménytáblás kötésű könyv. ISBN száma: 963 7094 29 6. ISSN száma: 1589-4371. Megjelenési éve 2005, ez már a második, javított és bővített kiadás. |
|||
A [[kéziszótár]] a mai nyelvhasználati szokásokat, a legújabb nyelvi jelenségeket is feltérképező munka, amely betűrendben tárgyalja a leggyakrabban felvetődő kérdéseket a következő tárgykörökben: |
|||
===Tartalomjegyzéke=== |
|||
*új szavak és szójelentések (magyarok és idegenek); |
|||
:*Előszó: 5-11.o. |
|||
*idegen elemek befogadása, a szómagyarítás lehetőségei; |
|||
:*A szótárban használt jelek: 12.o. |
|||
*nyelvtani kifejezőeszközök, szövegalkotási technikák; |
|||
:*Szavak betűrendben: 13-618.o. |
|||
*nyelvi illemtan (köszönés, megszólítás, tegezés-magázás stb.). |
|||
:*Szakirodalmi ajánló jegyzék: 619-628.o. |
|||
| ⚫ | |||
:*Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához: 630-632.o. |
|||
A szótár újdonságának számít, hogy tükrözi az aktuális [[Gazdasági rendszer|gazdasági]], [[politika]]i, életmódbeli stb. változások hatását a nyelvhasználatban. Pl. új szavak esetében ''hallássérült, környezetbarát''; új szójelentések tekintetében ''kaszál, jogosítvány''; idegen elemek befogadása és a szómagyarítás korlátainak szintjén ''humánpolitika, CD (cédé), masszőr, tréner'' ill. nyelvi illemtan kérdésében pedig ''heló, hölgy'' használata. E mellett az '''''-s''''' melléknévképző használatát és zenei együttesek nevének írását (amiről máshol még nem találhat felvilágosítást az érdeklődő) is tárgyalja. |
|||
===Sajtóbemutatója=== |
|||
| ⚫ | |||
==A szótár szócikkeinek a szerkezete (Részlet az Előszóból)== |
|||
{{csonk-gen|kép=P Education.png|Ez az [[oktatás]]sal kapcsolatos lap}} |
|||
A szótár – a ''Nyelvművelő kézikönyv''höz hasonlóan – kétféle szócikket tartalmaz: önálló és utaló szócikket (röviden: utalót). Az utóbbi típus, mint neve is mutatja, nem fejti ki a címszóban jelzett témát, szót vagy kifejezést, csupán utal a könyvnek egy másik helyére, ahol arról valamely más szócikkben, tájékoztatást kaphat az olvasó (pl. '''bolondot csinál vkiből''' L. ''csinál''). Az ún. szétutalók arra hívják fel a figyelmet, hogy az adott jelenségről – rendszerint nyelvtani vagy stilisztikai fogalomról – önálló szócikk nem készült ugyan, de annak bizonyos vonatkozásairól, részleteiről több helyütt is szó esik (pl. <span style="letter-spacing: 3px"> mutató névmás</span> L. ''annak, ennek'' birtokos jelző | ''az, ez – ő'' | ''azzal – avval'' | ''ezzel – evvel'' | ''őket – azokat''; <span style="letter-spacing: 3px"> stílusrétegek</span> L. argó | bizalmas stílus | hivatali nyelv, valamint további tizenegy szócikkre való utalás). Olykor az önálló szócikkek végén (ritkábban: belsejében) is adnak utalót, Vö. (= vesd össze!) vagy L. (= lásd még) megjelöléssel. Az utalásokban feltüntetett címszók közé függőleges vonalkát, idegen nevén virgulát (|) tesznek. |
|||
<includeonly>[[Kategória:Csonkok (oktatás)|{{PAGENAME}} |
|||
Az önálló szócikkek vagy tárgyi címszót (pl. <span style="letter-spacing: 3px"> beszédhangok kapcsolódása</span>) vagy nyelvi adatot (szót vagy kifejezést) (pl. '''bessz''') tárgyalnak. Az utóbbiak sorában elég gyakoriak a gondolatjellel tagolt kettős címszók (pl. '''beszüntet – megszüntet''' | '''betanít – megtanít'''). Ezek a szócikkek a címül írt szavak viszonyát, használati szabályait, helyes vagy helytelen voltát taglalják. |
|||
A tárgyi címszó <span style="letter-spacing: 3px"> ritkított</span>, a nyelvi címszó '''félkövér''' (idegen szóval: fett vagy bold) betűkkel van írva. Az utalókban (helymegtakarítás végett) az L. után a tárgyi címszók nincsenek ritkítva, s a nyelvi címszók kurzív szedésűek. |
|||
A címszót (akár egy, akár több szóból áll) a szócikk szövegében tilde (~) helyettesíti. Ha a címszó végén levő magánhangzó valamely toldalék előtt megnyúlik, az értelmező szótárainkból ismerős ékezetes tilde (~́) jellel élnek (pl. a '''média''' szócikkben: ''a ~́k''). Nem használnak viszont tildét a többszörös (pl. '''restell – röstell; részvevő – résztvevő – részt vevő''') és az összetett (pl. '''bízik'''<span style="letter-spacing: 3px"> határozója</span>) címszavú cikkekben, továbbá a szépirodalmi idézetekben. |
|||
A szócikkek szövegében a nyelvi adatot – legyen az szó, kifejezés vagy akár egész mondat – a könnyebb áttekinthetőség kedvéért egységesen ''dőlt betűs'' (kurzív) szedéssel közölték. A szépirodalmi idézeteket (de csak ezeket!) idézőjelbe tették, s utánuk megadták a szerző nevét, rendszerint a mű címét is. A köznyelvi mondatpéldákat, a ''Nyelvművelő kézikönyv'' gyakorlatát követve, általában kis kezdőbetűvel írták. Ha azonban helyesírási szempontból fontos volt a nagybetűvel való kezdés (pl. feliratokban), természetesen megtartották a nagy kezdőbetűt. |
|||
==Források == |
|||
*''[https://dtk.tankonyvtar.hu/xmlui/handle/123456789/8881 Nyelvművelő kéziszótár],'' Előszó |
|||
*[http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=35 A Tinta Könyvkiadó szótárról szóló oldala] |
|||
*[http://www.ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=1793 Cserháthalápi Ferenc beszámolója a 2005. június 21-én az MTA Nyelvtudományi Intézetében a Tinta Könyvkiadó által szervezett szakkönyv és szótárbemutatóról]{{Halott link|url=http://www.ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=1793 |date=2018-11 }} |
|||
*[http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1303/130302.pdf Ágoston Mihály: Nyelvművelő kéziszótár] |
|||
{{portál|Nyelvészet|i }} |
|||
[[Kategória:Magyar nyelvhelyességi kérdések]] |
|||
[[Kategória:Magyar szótárak]] |
|||
[[Kategória:Nyelvészeti szakkönyvek magyarul]] |
|||
[[Kategória:2005 könyvei]] |
|||
A lap jelenlegi, 2023. április 23., 12:27-kori változata
| Nyelvművelő kéziszótár | |
| A Nyelvművelő kéziszótár címlapja | |
| Szerző | Grétsy László Kemény Gábor |
| Ország | Magyarország, Budapest |
| Nyelv | magyar |
| Téma | magyar nyelvhelyességi kérdések |
| Műfaj | szótár |
| Sorozat | A magyar nyelv kézikönyvei |
| Kiadás | |
| Kiadó | Tinta Könyvkiadó |
| Kiadás dátuma | 2005 |
| Borítógrafika | Temesi Viola |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 632 |
| ISBN | 963 7094 29 6 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Nyelvművelő kéziszótár A magyar nyelv kézikönyvei című sorozat IX. kötete, amelyet Grétsy László és Kemény Gábor szerkesztett. A szótár sajtóbemutatója 2005. június 21-én az MTA Nyelvtudományi Intézetében volt. Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgatója ismertette meg a közönséggel.
A szótár 5000 szócikke népszerűen közli azokat a nyelvhelyességi, helyesírási, nyelvtani, stilisztikai stb. tudnivalókat, amelyekre a művelt embernek önmaga szó- és írásbeli kifejezéséhez szüksége lehet.
A kéziszótár a mai nyelvhasználati szokásokat, a legújabb nyelvi jelenségeket is feltérképező munka, amely betűrendben tárgyalja a leggyakrabban felvetődő kérdéseket a következő tárgykörökben:
- új szavak és szójelentések (magyarok és idegenek);
- idegen elemek befogadása, a szómagyarítás lehetőségei;
- nyelvtani kifejezőeszközök, szövegalkotási technikák;
- nyelvi illemtan (köszönés, megszólítás, tegezés-magázás stb.).
A szótár újdonságának számít, hogy tükrözi az aktuális gazdasági, politikai, életmódbeli stb. változások hatását a nyelvhasználatban. Pl. új szavak esetében hallássérült, környezetbarát; új szójelentések tekintetében kaszál, jogosítvány; idegen elemek befogadása és a szómagyarítás korlátainak szintjén humánpolitika, CD (cédé), masszőr, tréner ill. nyelvi illemtan kérdésében pedig heló, hölgy használata. E mellett az -s melléknévképző használatát és zenei együttesek nevének írását (amiről máshol még nem találhat felvilágosítást az érdeklődő) is tárgyalja.
A szótár szócikkeinek a szerkezete (Részlet az Előszóból)
[szerkesztés]A szótár – a Nyelvművelő kézikönyvhöz hasonlóan – kétféle szócikket tartalmaz: önálló és utaló szócikket (röviden: utalót). Az utóbbi típus, mint neve is mutatja, nem fejti ki a címszóban jelzett témát, szót vagy kifejezést, csupán utal a könyvnek egy másik helyére, ahol arról valamely más szócikkben, tájékoztatást kaphat az olvasó (pl. bolondot csinál vkiből L. csinál). Az ún. szétutalók arra hívják fel a figyelmet, hogy az adott jelenségről – rendszerint nyelvtani vagy stilisztikai fogalomról – önálló szócikk nem készült ugyan, de annak bizonyos vonatkozásairól, részleteiről több helyütt is szó esik (pl. mutató névmás L. annak, ennek birtokos jelző | az, ez – ő | azzal – avval | ezzel – evvel | őket – azokat; stílusrétegek L. argó | bizalmas stílus | hivatali nyelv, valamint további tizenegy szócikkre való utalás). Olykor az önálló szócikkek végén (ritkábban: belsejében) is adnak utalót, Vö. (= vesd össze!) vagy L. (= lásd még) megjelöléssel. Az utalásokban feltüntetett címszók közé függőleges vonalkát, idegen nevén virgulát (|) tesznek.
Az önálló szócikkek vagy tárgyi címszót (pl. beszédhangok kapcsolódása) vagy nyelvi adatot (szót vagy kifejezést) (pl. bessz) tárgyalnak. Az utóbbiak sorában elég gyakoriak a gondolatjellel tagolt kettős címszók (pl. beszüntet – megszüntet | betanít – megtanít). Ezek a szócikkek a címül írt szavak viszonyát, használati szabályait, helyes vagy helytelen voltát taglalják.
A tárgyi címszó ritkított, a nyelvi címszó félkövér (idegen szóval: fett vagy bold) betűkkel van írva. Az utalókban (helymegtakarítás végett) az L. után a tárgyi címszók nincsenek ritkítva, s a nyelvi címszók kurzív szedésűek.
A címszót (akár egy, akár több szóból áll) a szócikk szövegében tilde (~) helyettesíti. Ha a címszó végén levő magánhangzó valamely toldalék előtt megnyúlik, az értelmező szótárainkból ismerős ékezetes tilde (~́) jellel élnek (pl. a média szócikkben: a ~́k). Nem használnak viszont tildét a többszörös (pl. restell – röstell; részvevő – résztvevő – részt vevő) és az összetett (pl. bízik határozója) címszavú cikkekben, továbbá a szépirodalmi idézetekben.
A szócikkek szövegében a nyelvi adatot – legyen az szó, kifejezés vagy akár egész mondat – a könnyebb áttekinthetőség kedvéért egységesen dőlt betűs (kurzív) szedéssel közölték. A szépirodalmi idézeteket (de csak ezeket!) idézőjelbe tették, s utánuk megadták a szerző nevét, rendszerint a mű címét is. A köznyelvi mondatpéldákat, a Nyelvművelő kézikönyv gyakorlatát követve, általában kis kezdőbetűvel írták. Ha azonban helyesírási szempontból fontos volt a nagybetűvel való kezdés (pl. feliratokban), természetesen megtartották a nagy kezdőbetűt.
