„Rock” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8.1 |
|||
(33 közbenső módosítás, amit 15 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|a könnyűzenei stílusról|Rock (egyértelműsítő lap)}} |
|||
{{Zenei stílus |
{{Zenei stílus |
||
|név=Rock |
|név=Rock |
||
7. sor: | 8. sor: | ||
|leszármazott stílusok=[[Alternatív rock]] – [[Heavy metal]] – [[Punk]] |
|leszármazott stílusok=[[Alternatív rock]] – [[Heavy metal]] – [[Punk]] |
||
|társműfajok=[[Heavy metal|Metal]] |
|társműfajok=[[Heavy metal|Metal]] |
||
|alműfajok=[[Art rock]] – [[Desert rock]] – [[Experimental rock]] – [[Garage rock]] – [[Glam rock]] |
|alműfajok=[[Art rock]] – [[Desert rock]] – [[Experimental rock]] – [[Garage rock]] – [[Glam rock]] – [[Hard rock]] – [[Instrumental rock]] – [[Jazz rock]] – [[Jangle pop]] – [[Keresztény rock]] – [[Piano rock]] – [[Posztrock]] – [[Pszichedelikus rock]] – [[Progresszív rock]] – [[Soft rock]] – [[Surf rock]] |
||
|alműfajok-régió=[[brit rock]], [[kínai rock]] |
|alműfajok-régió=[[brit rock]], [[kínai rock]] |
||
}} |
}} |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
A '''rock''' egy [[könnyűzene]]i stílus, mely a [[második világháború]]t követő politikai feszültségek korában tört utat magának, egész [[kultúra|kulturális]] forradalmat indítva. |
A '''rock''' egy [[könnyűzene]]i stílus, mely a [[második világháború]]t követő politikai feszültségek korában tört utat magának, egész [[kultúra|kulturális]] forradalmat indítva. |
||
[[1954]]. [[április 12.|április 12-én]] [[Bill Haley]] a ''[[Rock Around the Clock]]'' című számának stílusa, megszólalása éles ellentétben állt a korra jellemző lágy, fülbemászó, érzelmes dallamok stílusával |
[[1954]]. [[április 12.|április 12-én]] [[Bill Haley]] a ''[[Rock Around the Clock]]'' című számának stílusa, megszólalása éles ellentétben állt a korra jellemző lágy, fülbemászó, érzelmes dallamok stílusával, amelynek olyan előadói voltak, mint például [[Frank Sinatra]]. A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvő tinédzserek és szüleik között. Lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene csak nekik szólt, az ő életérzésüket hirdette. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra megváltozása. A rock futótűzként terjedt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]], majd [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] után egész [[Európa|Európában]], végül az [[1960-as évek]]re meghódította az egész világot. |
||
== Zenei jellemzői == |
== Zenei jellemzői == |
||
A rockzene hangzását meghatározza az [[elektromos gitár]] alkalmazása, ami az ötvenes években, a rock and roll előretörésekor vált népszerűvé.<ref>J. M. Curtis, ''Rock Eras: Interpretations of Music and Society, 1954-1984'' (Madison, WI: Popular Press, 1987), {{ISBN|0-87972-369-6}}, pp. 68-73.</ref> Rockban az elektromos gitárt általában [[basszusgitár]]ral kísérik, ami szintén ekkor jelent meg (először a [[Dzsessz|jazzben]] alkalmazták),<ref>R. C. Brewer, "Bass Guitar" in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN|0-8264-6322-3}}, p. 56.</ref> valamint [[dobfelszerelés]]sel, ami magában foglal különböző dobokat és cintányérokat.<ref>R. Mattingly, "Drum Set", in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN|0-8264-6322-3}}, p. 361.</ref> A három alapvető hangszer gyakran kiegészül billentyűs hangszerekkel (például [[zongora|zongorával]] vagy [[Hammond-orgona|Hammond-orgonával]], esetleg [[szintetizátor]]ral).<ref>P. Théberge, ''Any Sound you can Imagine: Making Music/Consuming Technology'' (Middletown, CT, Wesleyan University Press, 1997), {{ISBN|0-8195-6309-9}}, pp. 69-70.</ref> A rockzenét játszó csapatokat [[szleng]] kifejezéssel ''bandáknak'' vagy ''rockbandáknak'' nevezik, és általában 3-5 személy játszik bennük. A rock tradicionális felállása a quintett, ahol szerepel egy énekes, egy szólógitáros, egy ritmusgitáros, egy basszusgitáros és egy dobos, néha billentyűs illetve egyéb hangszeres.<ref>D. Laing, "Quartet", in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN|0-8264-6322-3}}, p. 56.</ref> |
A rockzene hangzását meghatározza az [[elektromos gitár]] alkalmazása, ami az ötvenes években, a rock and roll előretörésekor vált népszerűvé.<ref>J. M. Curtis, ''Rock Eras: Interpretations of Music and Society, 1954-1984'' (Madison, WI: Popular Press, 1987), {{ISBN|0-87972-369-6}}, pp. 68-73.</ref> Rockban az elektromos gitárt általában [[basszusgitár]]ral kísérik, ami szintén ekkor jelent meg (először a [[Dzsessz|jazzben]] alkalmazták),<ref>R. C. Brewer, "Bass Guitar" in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN|0-8264-6322-3}}, p. 56.</ref> valamint [[dobfelszerelés]]sel, ami magában foglal különböző dobokat és cintányérokat.<ref>R. Mattingly, "Drum Set", in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN|0-8264-6322-3}}, p. 361.</ref> A három alapvető hangszer gyakran kiegészül billentyűs hangszerekkel (például [[zongora|zongorával]] vagy [[Hammond-orgona|Hammond-orgonával]], esetleg [[szintetizátor]]ral).<ref>P. Théberge, ''Any Sound you can Imagine: Making Music/Consuming Technology'' (Middletown, CT, Wesleyan University Press, 1997), {{ISBN|0-8195-6309-9}}, pp. 69-70.</ref> A rockzenét játszó csapatokat [[szleng]] kifejezéssel ''bandáknak'' vagy ''rockbandáknak'' nevezik, és általában 3-5 személy játszik bennük. A rock tradicionális felállása a quintett, ahol szerepel egy énekes, egy szólógitáros, egy ritmusgitáros, egy basszusgitáros és egy dobos, néha billentyűs illetve egyéb hangszeres.<ref>D. Laing, "Quartet", in J. Shepherd, ed., ''Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production'' (New York, NY: Continuum, 2003), {{ISBN|0-8264-6322-3}}, p. 56.</ref> |
||
Más könnyűzenei stílusokkal (pl. [[Dzsessz|jazz]]) szemben a rock zeneileg sokszor jóval egyszerűbb mind dallam, mind harmóniavezetés, mind ritmika szempontjából. Rockban az akkordok sokszor egyszerű hármashangzatok, fordítások nélkül, így nem ritka a kvint- és oktávpárhuzam, ami a klasszikus [[összhangzattan]]ban tiltott. A rockszámok általában egyszerű, 4/4-es, egyenes (nem szinkópált) alapokra íródnak repetitív, monoton 2-4-es dobkísérettel, ami a második és negyedik leütést hangsúlyozza.<ref name="Ammer2004">C. Ammer, ''The Facts on File Dictionary of Music'' (New York, NY: Infobase, 4th |
Más könnyűzenei stílusokkal (pl. [[Dzsessz|jazz]]) szemben a rock zeneileg sokszor jóval egyszerűbb mind dallam, mind harmóniavezetés, mind ritmika szempontjából. Rockban az akkordok sokszor egyszerű hármashangzatok, fordítások nélkül, így nem ritka a kvint- és oktávpárhuzam, ami a klasszikus [[összhangzattan]]ban tiltott. A rockszámok általában egyszerű, 4/4-es, egyenes (nem szinkópált) alapokra íródnak repetitív, monoton 2-4-es dobkísérettel, ami a második és negyedik leütést hangsúlyozza.<ref name="Ammer2004">C. Ammer, ''The Facts on File Dictionary of Music'' (New York, NY: Infobase, 4th ed., 2004), {{ISBN|0-8160-5266-2}}, pp. 251-2.</ref> A dallamok sokszor modális skálákon alapulnak, gyakori a dór, mixolíd, ión és eol-skála. A leggyakoribb akkordmenetekben terc-, kvart- és kvintlépések találhatók, néha disszonanciával.<ref name=Ammer2004/> A hatvanas évek óta a rockdalok gyakran a ''verze-refrén'' formát követik, ami korábban a [[blues]] és a [[folk]] sajátja volt.<ref>J. Covach, "From craft to art: formal structure in the music of the Beatles", in K. Womack and Todd F. Davis, eds, ''Reading the Beatles: Cultural Studies, Literary Criticism, and the Fab Four'' (New York, NY: SUNY Press, 2006), {{ISBN|0-7914-6715-5}}, p. 40.</ref> Azonban a rock rengeteg különböző zenei stílussal keveredett, ezért mára a fent leírtaktól nagyban eltérőek lehetnek a rockszámok.<ref>P. Wicke, ''Rock Music: Culture, Aesthetics and Sociology'' (Cambridge: Cambridge University Press, 1990), {{ISBN|0-521-39914-9}}, p. x.</ref> |
||
== Történelme == |
== Történelme == |
||
56. sor: | 55. sor: | ||
=== Kronológia === |
=== Kronológia === |
||
==== Az 1950-es évek ==== |
==== Az 1950-es évek ==== |
||
[[Fájl:Chuck Berry51.JPG| |
[[Fájl:Chuck Berry51.JPG|bélyeg|200px|Chuck Berry]] |
||
Az [[1950-es évek]]ben leginkább a jól táncolható rock 'n' roll volt népszerű, de természetesen a műfaj gyökereinek számító [[country]] és [[blues]] is előtérben maradt. Az első rock 'n' roll előadók közül később sok világsztár lett, melyek nevét ma már a műfaj megteremtőiként, de legalábbis meghatározó alakjaiként emlegetjük. Ilyen volt például az amerikai [[Bill Haley]], aki [[Elvis Presley]]-vel együtt vált halhatatlanná. De ekkor élte előadói virágkorát [[Chuck Berry]] is, akit évekkel később a rock legendás alakjai neveztek meg, mint mesterüket. Ugyancsak az '50-es években alkotta legnagyobb sikereit [[Buddy Holly]], akit a [[The Beatles]] ihletőjeként tartanak nyilván. Zenéjére jellemző, hogy sokkal egységesebb, tisztább volt, mint a szupersztár Elvisé, ugyanakkor modernebbnek hatott a country és western előadók stílusánál, így egyfajta középutat talált a két uralkodó zenei irányzat között.Ugyancsak meg kell említeni [[Jerry Lee Lewis]] (Killer) nevét amelyet utánozhatatlanul egyedi zongorajátékával érdemelt ki.Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran a zongorára ugrott, felgyújtotta azt vagy éppen táncolva játszott. |
Az [[1950-es évek]]ben leginkább a jól táncolható rock 'n' roll volt népszerű, de természetesen a műfaj gyökereinek számító [[country]] és [[blues]] is előtérben maradt. Az első rock 'n' roll előadók közül később sok világsztár lett, melyek nevét ma már a műfaj megteremtőiként, de legalábbis meghatározó alakjaiként emlegetjük. Ilyen volt például az amerikai [[Bill Haley]], aki [[Elvis Presley]]-vel együtt vált halhatatlanná. De ekkor élte előadói virágkorát [[Chuck Berry]] is, akit évekkel később a rock legendás alakjai neveztek meg, mint mesterüket. Ugyancsak az '50-es években alkotta legnagyobb sikereit [[Buddy Holly]], akit a [[The Beatles]] ihletőjeként tartanak nyilván. Zenéjére jellemző, hogy sokkal egységesebb, tisztább volt, mint a szupersztár Elvisé, ugyanakkor modernebbnek hatott a country és western előadók stílusánál, így egyfajta középutat talált a két uralkodó zenei irányzat között.Ugyancsak meg kell említeni [[Jerry Lee Lewis]] (Killer) nevét amelyet utánozhatatlanul egyedi zongorajátékával érdemelt ki.Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran a zongorára ugrott, felgyújtotta azt vagy éppen táncolva játszott. |
||
67. sor: | 66. sor: | ||
==== Az 1960-as évek ==== |
==== Az 1960-as évek ==== |
||
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2005 áprilisából}} |
{{csonk-dátum|csonk-szakasz|2005 áprilisából}} |
||
Az [[1960-as évek]] elején több jelentős rockzenekar alakult. Ismertebb együttesek az 1960-as években: [[Beatles]], [[Pink Floyd]], [[Rolling Stones]], [[Beach Boys]]. |
Az [[1960-as évek]] elején több jelentős rockzenekar alakult. Ismertebb együttesek az 1960-as években: [[Beatles]], [[Pink Floyd]], [[Rolling Stones]], [[Beach Boys]]. |
||
76. sor: | 74. sor: | ||
==== Az 1980-as évek ==== |
==== Az 1980-as évek ==== |
||
Az [[1980-as évek]]ben folytatódott a rock aranykora. Ekkorra már a világ egyik legnagyobb zenei műfajává nőtte ki magát. [[Guns N’ Roses|Guns N' Roses]], |
Az [[1980-as évek]]ben folytatódott a rock aranykora. Ekkorra már a világ egyik legnagyobb zenei műfajává nőtte ki magát. [[Guns N’ Roses|Guns N' Roses]],[[Bon Jovi]] és [[Michael Jackson (énekes, 1958–2009)|Michael Jackson]]. Ezeket a neveket ismerte meg a világ ebben a korszakban... |
||
==== Az 1990-es évek ==== |
==== Az 1990-es évek ==== |
||
82. sor: | 80. sor: | ||
=== Magyarországi elterjedése === |
=== Magyarországi elterjedése === |
||
A diktatúra viszonyai között nem volt lehetőség a nyugati lázadó stílus átvételére, viszont a hazai rockegyüttesek – bár szolidabb formában – |
A diktatúra viszonyai között nem volt lehetőség a nyugati lázadó stílus átvételére, viszont a hazai rockegyüttesek – bár szolidabb formában – szintén rendszerellenes kritikát hangoztattak. Már az [[1960-as évek]]ben kezdtek színpadra lépni az amerikai stílust követő énekesek, de őket még kordában tudta tartani a [[cenzúra]]. Akkoriban tűnt fel például [[Kovács Kati (előadóművész)|Kovács Kati]], akit a táncdalénekesek "jólfésült" énekstílusához szokott fülű zsűri „üvöltözésnek” titulált előadásmódja miatt egy tehetségkutató műsorból is kirakott. Az 1960-as évek elején alakult [[Illés-együttes|Illés]], [[Metro (együttes)|Metró]], [[Omega (együttes)|Omega]] beatzenekarok, ill. az 1971-es rockos [[Locomotiv GT|LGT]] színvonalas, de legnagyobbrészt "rizikómentes" muzsikájukkal külföldön és belföldön is sikert arattak, koncerteken és lemezeken egyaránt. |
||
Az 1969-ben alakult és csak 2 évig működő [[Kex]] zenekar, ill. frontembere, [[Baksa-Soós János]] improvizatív, performansz-elemeket tartalmazó előadásmódja volt az első fecske a magyar underground rögös egén. Az 1970-es években a progresszív rockot, dzsesszrockot játszó, világszínvonalú [[Syrius]] együttes emelkedett a legmagasabbra, a korabeli amerikai hatásokat mutató ([[Jimi Hendrix]] és mások) zenéjük iránymutató volt, minden értelemben. A közönség hazai érdeklődése, ill. sikeres ausztráliai turnéjuk dacára a kultúrpolitika ellehetetlenítette őket, s a zenekar egy része idővel disszidált, külföldön (Ausztrália, USA) keresett boldogulást. |
|||
⚫ | |||
Hamarosan a [[Hobo Blues Band]] és a [[P. Mobil]] ("csöves zenekarok") nemkívánatossá vált [[Aczél György (kultúrpolitikus)|Aczél György]] és társai szemében. A durvaságba hajló színpadi body-actionökkel operáló VHK esetében (néhány koncertjelenet játékfilmekbe illesztésén túl) pedig föl sem merült a hivatalossággal való bármilyen kapcsolódás. A korai magyar undergroundban az [[1980-as évek]] elején megjelenő [[Beatrice]] együttes ment a legmesszebbre: a [[Funk|funky]] stílusból érkezett együttes hamarosan átvette a [[punk]] néhány külsőségét, valamint botrányos viselkedésükkel és szövegeikkel ők vívták ki legjobban az államhatalom ellenszenvét. A magyar [[Új hullám (zene)|újhullámos]] underground szövegcentrikus, jobbára áttételes rendszerkritikát képviselő képviselői nagyrészt budapesti zenekarok voltak ([[A. E. Bizottság]], [[URH (együttes)|URH]], [[Balaton (együttes)|Balaton]], [[Európa Kiadó (együttes)|Európa Kiadó]], [[Trabant (együttes)|Trabant]], [[Kontroll Csoport]], [[Neurotic]], [[KFT (együttes)|KFT]]). |
|||
⚫ | Az [[1990-es évek]]ben a nyugati kultúra befolyásaként számtalan új válfaja jelent meg a rockzenének hazánkban is, ugyanakkor megnőtt az elektronikus zene iránti igény is, részben egyszerűsége, részben olcsósága miatt. Azonban az átmeneti hanyatlást ismét a feltörekvés kezdte jellemezni, és hatalmas méretű rajongótáborok mutatják |
||
A Hobo Blues Band, a P. Mobil és a Beatrice alkotta a „fekete bárányoknak” nevezett csoportot, amely úgyszólván tiltólistára került a [[Magyarország 1957–1989 között|Kádár-korszak]]ban. 1980-as óbudai koncertjükön az előző évben alakult, előzenekarként föllépő Bizottság egy egészen más stílust ([[Art rock|art-rock]]) képviselt, amely szűk, jobbára értelmiségi/művészközegben vált népszerűvé. Fellépéseik túlmutattak a zenei produkció előadásán – színpadi viselkedésük, [[Performansz|performanszba]] hajló koncertjeik, abszurd szövegeik, "antizenéjük", dadaista, "kormánypukkasztó" jelenlétük méltán keltett értetlenséget a kulturális élet vezetésében (ennek ellenére – nagy kompromisszumok árán – 1983–84-ben két nagylemezük készülhetett idehaza). Szintén 1983–84-ben jelent meg a Nagy Feró nevével fémjelzett [[Ős-Bikini]] zenekar két (rendhagyó) albuma. |
|||
⚫ | Az [[1980-as évek]] közepén alakultak meg a Pokolgép és Ossian zenekarok, ők már a [[heavy metal]] képviselői voltak. 1989 végén debütált az egyik legnépszerűbb rockegyüttes, a [[Tankcsapda (együttes)|Tankcsapda]], mely az 1990-91-es években robbant be a köztudatba, és felkavarta a rockzenei élet állóvizét. |
||
⚫ | Az [[1990-es évek]]ben a nyugati kultúra befolyásaként számtalan új válfaja jelent meg a rockzenének hazánkban is, ugyanakkor megnőtt az elektronikus zene iránti igény is, részben egyszerűsége, részben olcsósága miatt. Azonban az átmeneti hanyatlást ismét a feltörekvés kezdte jellemezni, és hatalmas méretű rajongótáborok mutatják: a minőségi rockzenére igény van. |
||
== A rock zenei stílusai == |
== A rock zenei stílusai == |
||
105. sor: | 109. sor: | ||
Bár már a korai heavy metal együttesek, mint a [[Led Zeppelin]], a [[Deep Purple]] és a [[Black Sabbath]] is hatalmas közönséget vonzottak, ugyanakkor folyamatosan támadták őket a műfajon kívülről, ami azóta is végigkíséri a metal zene történetét. Mikor a heavy metal együttesek első hulláma kezdett kifáradni, az [[1970-es évek]] végén felbukkant [[a brit heavy metal új hulláma]] (New Wave Of British Heavy Metal, rövidítve NWOBHM), amely sokkal inkább eltávolodott az eredeti blueshatásoktól, és beolvasztotta a műfajba a punk fogósságát. |
Bár már a korai heavy metal együttesek, mint a [[Led Zeppelin]], a [[Deep Purple]] és a [[Black Sabbath]] is hatalmas közönséget vonzottak, ugyanakkor folyamatosan támadták őket a műfajon kívülről, ami azóta is végigkíséri a metal zene történetét. Mikor a heavy metal együttesek első hulláma kezdett kifáradni, az [[1970-es évek]] végén felbukkant [[a brit heavy metal új hulláma]] (New Wave Of British Heavy Metal, rövidítve NWOBHM), amely sokkal inkább eltávolodott az eredeti blueshatásoktól, és beolvasztotta a műfajba a punk fogósságát. |
||
A heavy metal az [[1980-as évek]]ben vált igazán népszerűvé világszerte, amikor sok, ma már szélesebb körben elterjedt alműfaja először kifejlődött. A metal korábban ismert formáinál jóval agresszívebb és extrémebb variációk jobbára csak az [[underground]] közönség figyelmét keltették fel, de például a [[ |
A heavy metal az [[1980-as évek]]ben vált igazán népszerűvé világszerte, amikor sok, ma már szélesebb körben elterjedt alműfaja először kifejlődött. A metal korábban ismert formáinál jóval agresszívebb és extrémebb variációk jobbára csak az [[underground]] közönség figyelmét keltették fel, de például a [[thrash metal]] együttesek is már komoly kereskedelmi sikereket arattak. |
||
=== Progresszív rock === |
=== Progresszív rock === |
||
115. sor: | 119. sor: | ||
=== Punk rock === |
=== Punk rock === |
||
[[Fájl:Anarchy Heart.JPG| |
[[Fájl:Anarchy Heart.JPG|bélyeg|200px|A szív és az [[anarchizmus]]ra utaló „[[A]]”-betű mint [[punk]] szimbólum]] |
||
{{Bővebben|Punk}} |
{{Bővebben|Punk}} |
||
A punk rock egy rendszerellenes rockzenei mozgalom, amely [[1974]]-[[1975]] táján indult el (habár átmeneti formái már évekkel korábban is léteztek) olyan zenekarok által, mint a [[Ramones]], a [[Sex Pistols]], a [[The Clash]] és a [[Patti Smith]]. A fogalom használható azokra a zenei színterekre is, amelyek ugyan később jelentek meg, de hasonló alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint az első generációs „punk”, azonban gyakran tévesen utalnak vele egyéb zenekarokra is, a „viselkedés”, ill. a „fiatalkori agresszió” fogalmán keresztül. A fogalmat gyakran használják a zenei mozgalomhoz kapcsolódó [[punk divat|divatirányzattal]], [[punk ideológia|ideológiával]] és [[punk szubkultúra|szubkultúrával]], vagy akár a tiszteletlen („csináld magad”) hozzáállással kapcsolatban is. |
A punk rock egy rendszerellenes rockzenei mozgalom, amely [[1974]]-[[1975]] táján indult el (habár átmeneti formái már évekkel korábban is léteztek) olyan zenekarok által, mint a [[Ramones]], a [[Sex Pistols]], a [[The Clash]] és a [[Patti Smith]]. A fogalom használható azokra a zenei színterekre is, amelyek ugyan később jelentek meg, de hasonló alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint az első generációs „punk”, azonban gyakran tévesen utalnak vele egyéb zenekarokra is, a „viselkedés”, ill. a „fiatalkori agresszió” fogalmán keresztül. A fogalmat gyakran használják a zenei mozgalomhoz kapcsolódó [[punk divat|divatirányzattal]], [[punk ideológia|ideológiával]] és [[punk szubkultúra|szubkultúrával]], vagy akár a tiszteletlen („csináld magad”) hozzáállással kapcsolatban is. |
||
140. sor: | 144. sor: | ||
A rockkabaré lényegében egy kabaré, ahol a zenét az egyes jelenetek aláfestérére használják. Illetve a zene nézőpontjából az egyes számok között átvezetést képeznek a humoros jelenetek, dialógusok. A stílus az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] és [[Egyesült Királyság|Nagy Britanniában]] volt a legnépszerűbb (lásd: [[Monty Python]]), hazánkban a [[L’art pour l’art Társulat]] volt a műfaj első képviselője. |
A rockkabaré lényegében egy kabaré, ahol a zenét az egyes jelenetek aláfestérére használják. Illetve a zene nézőpontjából az egyes számok között átvezetést képeznek a humoros jelenetek, dialógusok. A stílus az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] és [[Egyesült Királyság|Nagy Britanniában]] volt a legnépszerűbb (lásd: [[Monty Python]]), hazánkban a [[L’art pour l’art Társulat]] volt a műfaj első képviselője. |
||
⚫ | |||
== A rockzene vallási kritikája == |
|||
⚫ | |||
Egyesek [[kereszténység|keresztény]] szemszögből tették kritika tárgyává a rockzenét. A [[protestantizmus|protestáns keresztény]] nézeteket Walter Kohl ''Rockzene és keresztyén életvitel'' című [[1984]]-es műve világítja meg. Kohl úgy véli, hogy a rockzene tipikus elemei ''a)'' az egyoldalú, testre ható ritmus, ''b)'' a dallam-, összhang- és ritmusrészletek monoton ismétlődése, ''c)'' a nagy hangerő és ''d)'' a rendetlen, eksztatikus kifejezési formák ellentmondanak [[Isten]] teremtési rendjének, amely a békességet, nem pedig az összevisszaságot sugallja. Emellett Kohl szerint a rockzene „''gyakran kábító és hipnotikus hatású, transzba és pusztító eksztázisba meríti hallgatóságát''”, illetve fogalmához negatív képzetek tapadnak. Úgy véli, hogy ezért keresztény rockzene nem is létezhet.<ref>Kohl, i. m., 121. o.</ref> Arra a hozzá intézett kérdésre, hogy egy [[klasszikus zene]]szerző [[biblia]]i alapelvekkel ellentétes élete miatt miért hallgathatóak mégis művei, míg egy rockzenészé hasonló esetben miért nem ajánlott, – úgy válaszol, hogy szemben a komolyzenei alkotásokkal, a rockzene esetében a bibliaellenes életszemlélet – a fentebbi jellemző elemek miatt – közvetlenül a darabok zenei részében is kifejezésre jut.<ref>Kohl, i. m., 126. o.</ref> A rockvilágot 9, véleménye szerint a vallásos világnézettel ellentétben lévő ponton támadjaː 1. az alkotók hírnévéhsége; 2. a pénzügyi és ipari körökkel való komoly érdekeltségi kapcsolatok; 3. hatalomra és manipulációra törekvés; 4. kábítószer élvezet, alkoholizmus, kicsapongó szexuális élet; 5. keleti vallások befolyása; 6. varázslás, okkultizmus; 7. lázadás, rombolási düh; 8. kaotikus mammuthangversenyek; 9. önző, „vedd el” életszemlélet reklámozása.<ref>Kohl, i. m., 21–35. o.</ref> U. Bäumer [[1993]]-as ''Csak a lelkedet akarjuk! A rockzene világa és az okkultizmus'' című művében tulajdonképpen Kohl 6. pontját elemzi részletesenː rámutat, milyen mértékben van jelen az okkultizmus, varázslás, és a kifejezett [[sátánizmus]] a rockzene világában. Állításait az egyes rockzenészek életéből vett példákkal, zeneszövegrészletekkel és hanglemezborítók mellékelt képeivel támasztja alá.<ref>U. Bäumer, i. m.</ref> – Corrado Balducci a [[római katolikus egyház]] irányából vizsgálja meg a rockzene kérdését ''Sátánizmus és rockzene'' című [[1992]]-es könyvében. A mű hasonlóan Bäumer könyvéhez a rockzene okkult vonásaival foglalkozik és többé-kevésbé sátánista rockegyüttesnek minősíti a [[The Beatles]]-t, a [[The Rolling Stones]]-t, a [[Black Sabbath]]-ot, és a [[Led Zeppelin]]t. Részben sátánista vonásokat figyel meg – példákkal illusztrálva – az [[AC/DC]], a [[Dead Kennedys]], az [[Iron Maiden (heavy metal együttes)|Iron Maiden]], a [[Kiss (együttes)|Kiss]], a [[Megadeth]], a [[Mötley Crüe]] és a [[Possessed]] egyes dalszövegeiben is. Személy szerint sátánistának tartja [[Alice Cooper]]t, [[Mick Jagger]]t és [[Ozzy Osbourne]]-t. Úgy véli, hogy a rockzenei alkotások gyakran tudatalatti vagy tudatos sátánista üzeneteket közvetítenek, emellett nemritkán öngyilkosságra, lázadásra, szexuális devianciákra és bűnözésre buzdítják a hallgatóságot.<ref>Balducci, i. m.</ref> |
|||
== Források == |
== Források == |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
* Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, {{ISBN|963-9587-09-5}}) |
* Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, {{ISBN|963-9587-09-5}}) |
||
* Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock örök – és jól jövedelmező – [https://web.archive.org/web/20100402092252/http://nol.hu/archivum/archiv-320951 Népszabadság Online] |
* Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock örök – és jól jövedelmező – [https://web.archive.org/web/20100402092252/http://nol.hu/archivum/archiv-320951 Népszabadság Online] |
||
151. sor: | 153. sor: | ||
* [http://members.chello.hu/idol2003/Cikkek/konnyuzenei_kultura_a_kadar_korszakban.htm Zenei esszék] {{Wayback|url=http://members.chello.hu/idol2003/Cikkek/konnyuzenei_kultura_a_kadar_korszakban.htm |date=20070211134941 }} |
* [http://members.chello.hu/idol2003/Cikkek/konnyuzenei_kultura_a_kadar_korszakban.htm Zenei esszék] {{Wayback|url=http://members.chello.hu/idol2003/Cikkek/konnyuzenei_kultura_a_kadar_korszakban.htm |date=20070211134941 }} |
||
* [http://www.origo.hu/brit-het/zene/20080303-brit-zenei-mufajok-skiffle-merseybeat-mod-grime-2tone-britpop-madchester.html Made In Britain – jellegzetesen brit zenei műfajok] |
* [http://www.origo.hu/brit-het/zene/20080303-brit-zenei-mufajok-skiffle-merseybeat-mod-grime-2tone-britpop-madchester.html Made In Britain – jellegzetesen brit zenei műfajok] |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
== További információk == |
== További információk == |
||
* [http://rock.lap.hu/ Rock.lap.hu – linkgyűjtemény] |
* [http://rock.lap.hu/ Rock.lap.hu – linkgyűjtemény] |
||
*Tardos Péter: ''Beat – pop – rock''; Zeneműkiadó, Bp., 1972 |
|||
*Ungvári Tamás: ''A rock mesterei. Az ellenkultúra kulturtörténete''; Zeneműkiadó, Bp., 1974 |
*Ungvári Tamás: ''A rock mesterei. Az ellenkultúra kulturtörténete''; Zeneműkiadó, Bp., 1974 |
||
*Ungvári Tamás: ''Rock, rock, rock...''; Zeneműkiadó, Bp., 1976 |
*Ungvári Tamás: ''Rock, rock, rock...''; Zeneműkiadó, Bp., 1976 |
||
*''Rockzene, társadalom, ifjúság''; szerk. Nagy Mihály; ELTE, Bp., 1981 |
|||
*Csiba Lajos: ''A hetvenes évek rockzenéje. Módszertani kiadvány''; Népművelési Intézet, Bp.,1984 |
|||
⚫ | |||
*Raoul Hoffmann: ''Rocksztori. A rock- és a popzene három évtizede Presleytől a punkig''; ford. Fráter Zoltán Tamás; Gondolat, Bp., 1987 |
*Raoul Hoffmann: ''Rocksztori. A rock- és a popzene három évtizede Presleytől a punkig''; ford. Fráter Zoltán Tamás; Gondolat, Bp., 1987 |
||
*Göbölyös N. László: ''A progresszív rock mai sztárjai''; Laude, Bp., 1989 (''Rocktörténeti kiskönyvtár'') |
*Göbölyös N. László: ''A progresszív rock mai sztárjai''; Laude, Bp., 1989 (''Rocktörténeti kiskönyvtár'') |
||
⚫ | |||
*''Rockzenei kézikönyv. 1950–1993, 1. A–K''; szerk. Németh Oszkár; Berta, Bp., 1993 |
|||
⚫ | |||
*Kőrössy Soltész Katalin: ''A "keresztény" rockzene : érvek és ellenérvek''; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Budapest, 1998 |
|||
*Gary Herman: ''Rock'n'roll Babylon''; ford. Soproni András; Rózsavölgyi, Bp., 1999 |
*Gary Herman: ''Rock'n'roll Babylon''; ford. Soproni András; Rózsavölgyi, Bp., 1999 |
||
*Frölich Tamás: ''Hard rock & heavy metal enciklopédia, 1-2.''; Ex Design, Budapest, 2001–2004 |
|||
*David Cavanagh: ''Rockbotrányok''; ford. Szilágyi Diána; Ventus Libro, Bp., 2003 (''Minden idők legnagyobb...'') |
*David Cavanagh: ''Rockbotrányok''; ford. Szilágyi Diána; Ventus Libro, Bp., 2003 (''Minden idők legnagyobb...'') |
||
*Göbölyös N. László: ''A 60-as évek 45-ös fordulaton. Slágerek és történelem''; Szabad Föld, Bp., 2003 |
*Göbölyös N. László: ''A 60-as évek 45-ös fordulaton. Slágerek és történelem''; Szabad Föld, Bp., 2003 |
||
168. sor: | 175. sor: | ||
*Göbölyös N. László: ''Lemezlényeg portalanul. Szubjektív LP-történet, 1965–1975''; Pallas Könyvek, Bp., 2008 |
*Göbölyös N. László: ''Lemezlényeg portalanul. Szubjektív LP-történet, 1965–1975''; Pallas Könyvek, Bp., 2008 |
||
*Horváth Zsolt: ''Rocklexikon. A Metallicától a Kraftwerkig''; Vagabund, Kecskemét, 2008 |
*Horváth Zsolt: ''Rocklexikon. A Metallicától a Kraftwerkig''; Vagabund, Kecskemét, 2008 |
||
*Klucsik Péterné: ''Dicsőítés vagy önmegvalósítás, avagy Lehet-e két Úrnak szolgálni?''; szerzői, Székesfehérvár, 2008 |
|||
*Sebők János: ''Woodstock népe. Nem képzelt riport egy amerikai popfesztiválról legenda és a tények''; Népszabadság, Bp., 2009 |
*Sebők János: ''Woodstock népe. Nem képzelt riport egy amerikai popfesztiválról legenda és a tények''; Népszabadság, Bp., 2009 |
||
*Sebők János: ''Az utolsó dalt a halál játssza. A rocktörténet legbizarabb bűnesetei, rejtélyei''; Népszabadság Könyvek, Bp., 2009 |
*Sebők János: ''Az utolsó dalt a halál játssza. A rocktörténet legbizarabb bűnesetei, rejtélyei''; Népszabadság Könyvek, Bp., 2009 |
||
*''San Franciscótól Woodstockig. Az amerikai rockplakát aranykora, 1965–1971. Kogart Ház, 2011. szeptember 24–december 31.''; szerk. Danyi Orsolya, Fertőszögi Péter; Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Bp., 2011 |
*''San Franciscótól Woodstockig. Az amerikai rockplakát aranykora, 1965–1971. Kogart Ház, 2011. szeptember 24–december 31.''; szerk. Danyi Orsolya, Fertőszögi Péter; Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Bp., 2011 |
||
*''A magyar rock bölcsője. Budapesti tánczenekarok és beatzenekarok almanachja, 1960–1970''; szerk. Kelemen András, Oláh Árpád; MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület, Bp., 2013 |
|||
*Michele Primi: ''Rocktragédiák. Titokzatos zenészhalálok''; ford. Varga Attila; Cser, Bp., 2015 |
*Michele Primi: ''Rocktragédiák. Titokzatos zenészhalálok''; ford. Varga Attila; Cser, Bp., 2015 |
||
*Miklós Attila: ''Progresszív zenei lexikon''; Kornétás, Bp., 2015 |
*Miklós Attila: ''Progresszív zenei lexikon''; Kornétás, Bp., 2015 |
||
*''Utazás a magyar rock történelemkönyvében Papp Gyulával''; riporter Máthé József "Fiery"; magánkiadás, Pécs, 2016 + CD |
|||
*Fábián Anita–Pritz Péter: ''Gastrock. Akkordokra írt szakácskönyv''; Boook, Bp., 2016 |
*Fábián Anita–Pritz Péter: ''Gastrock. Akkordokra írt szakácskönyv''; Boook, Bp., 2016 |
||
*Dudich Ákos–Pritz Péter: ''ABC 0–24. Nonstop rock 'n' roll interjúk''; Konkrét Könyvek, Bp., 2017 |
*Dudich Ákos–Pritz Péter: ''ABC 0–24. Nonstop rock 'n' roll interjúk''; Konkrét Könyvek, Bp., 2017 |
||
*Marton László Távolodó: ''Alulnézet''; Rézbong, Göd, 2019 |
*Marton László Távolodó: ''Alulnézet''; Rézbong, Göd, 2019 |
||
*''Rock 'n' roll legendák a 60-as, 70-es, 80-as évektől''; portrékarikatúrák Szénási Ferenc, szöveg B. Tóth László; Palatia, Győr, 2019 |
*''Rock 'n' roll legendák a 60-as, 70-es, 80-as évektől''; portrékarikatúrák Szénási Ferenc, szöveg B. Tóth László; Palatia, Győr, 2019 |
||
*Vass Norbert: ''Mindenki! Koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából''; Cser, Bp., 2022 |
|||
*Zilahi Csaba: ''Erdélyi magyarock 1970–2010. Újságcikkek, interjúk, tények és vélemények az erdélyi magyar rockzenekarokról''; Exit, Kolozsvár, 2022 |
|||
*''Volt egyszer sok fesztivál. A Beatkorszak Projekt, a Hangőr Egyesület és a Miskolci Kulturális Központ 2023. június 9-én a Diósgyőri Popfesztivál 50 éves jubileumának tiszteletére szervezett konferenciájának anyagai''; szerk. Bajnai Zsolt; Öröm a Zene Nonprofit Kft., Bp., 2023 |
|||
*''Látható rockzene. A Beatkorszak Projekt 2022. december 12-ei konferenciája. Divat, plakátok, klipek, filmek, fotók, könyvek''; szerk. Bajnai Zsolt; Öröm a Zene Nonprofit Kft., Budapest, 2022 |
|||
{{Rock}} |
{{Rock}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
A lap jelenlegi, 2024. március 23., 23:14-kori változata
Rock | |
Stíluseredet | Rock 'n' roll, blues, jazz, country, R&B |
Kulturális eredet | Amerikai Egyesült Államok, korai 1950-es évek |
Hangszerek | Dobfelszerelés, elektromos gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek |
Népszerűség | Az 1950-es évek óta világszerte |
Leszármazott stílusok | |
Alternatív rock – Heavy metal – Punk | |
Társműfajok | |
Metal | |
Alműfajok | |
Art rock – Desert rock – Experimental rock – Garage rock – Glam rock – Hard rock – Instrumental rock – Jazz rock – Jangle pop – Keresztény rock – Piano rock – Posztrock – Pszichedelikus rock – Progresszív rock – Soft rock – Surf rock | |
Alműfajok régiók szerint | |
brit rock, kínai rock |
A rock egy könnyűzenei stílus, mely a második világháborút követő politikai feszültségek korában tört utat magának, egész kulturális forradalmat indítva.
1954. április 12-én Bill Haley a Rock Around the Clock című számának stílusa, megszólalása éles ellentétben állt a korra jellemző lágy, fülbemászó, érzelmes dallamok stílusával, amelynek olyan előadói voltak, mint például Frank Sinatra. A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvő tinédzserek és szüleik között. Lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene csak nekik szólt, az ő életérzésüket hirdette. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra megváltozása. A rock futótűzként terjedt az Egyesült Államokban, majd Nagy-Britannia után egész Európában, végül az 1960-as évekre meghódította az egész világot.
Zenei jellemzői
[szerkesztés]A rockzene hangzását meghatározza az elektromos gitár alkalmazása, ami az ötvenes években, a rock and roll előretörésekor vált népszerűvé.[1] Rockban az elektromos gitárt általában basszusgitárral kísérik, ami szintén ekkor jelent meg (először a jazzben alkalmazták),[2] valamint dobfelszereléssel, ami magában foglal különböző dobokat és cintányérokat.[3] A három alapvető hangszer gyakran kiegészül billentyűs hangszerekkel (például zongorával vagy Hammond-orgonával, esetleg szintetizátorral).[4] A rockzenét játszó csapatokat szleng kifejezéssel bandáknak vagy rockbandáknak nevezik, és általában 3-5 személy játszik bennük. A rock tradicionális felállása a quintett, ahol szerepel egy énekes, egy szólógitáros, egy ritmusgitáros, egy basszusgitáros és egy dobos, néha billentyűs illetve egyéb hangszeres.[5]
Más könnyűzenei stílusokkal (pl. jazz) szemben a rock zeneileg sokszor jóval egyszerűbb mind dallam, mind harmóniavezetés, mind ritmika szempontjából. Rockban az akkordok sokszor egyszerű hármashangzatok, fordítások nélkül, így nem ritka a kvint- és oktávpárhuzam, ami a klasszikus összhangzattanban tiltott. A rockszámok általában egyszerű, 4/4-es, egyenes (nem szinkópált) alapokra íródnak repetitív, monoton 2-4-es dobkísérettel, ami a második és negyedik leütést hangsúlyozza.[6] A dallamok sokszor modális skálákon alapulnak, gyakori a dór, mixolíd, ión és eol-skála. A leggyakoribb akkordmenetekben terc-, kvart- és kvintlépések találhatók, néha disszonanciával.[6] A hatvanas évek óta a rockdalok gyakran a verze-refrén formát követik, ami korábban a blues és a folk sajátja volt.[7] Azonban a rock rengeteg különböző zenei stílussal keveredett, ezért mára a fent leírtaktól nagyban eltérőek lehetnek a rockszámok.[8]
Történelme
[szerkesztés]Zenei gyökerek
[szerkesztés]A rockzene alapvetően az Amerikai Egyesült Államokban született, ahol a behurcolt fekete rabszolgák zenéje, a blues keveredett az Európából származó telepesek főleg country stílusú zenéjével. Mindez egy technikailag és társadalmilag rohamosan változó környezetben történt.
Bluesgyökerek (az afrikai eredet)
[szerkesztés]A blues az Egyesült Államok déli ültetvényein dolgozó rabszolgák munkadalaiból alakult ki, ami magában hordozta a fekete rabszolgából a korlátozott állampolgárság eléréséig vezető társadalmi változásokat. A blues gyökerei a földeken kurjongatott ún. hollerekre vezethetők vissza, melyek nem sokban különböztek a nyugat-afrikai rabszolgák munkadalaitól. Később a rabszolgaság eltörlését követően ezek szövege megmaradt, de ritmusuk – mivel már nem kellett a munka tempójához alkalmazkodnia – lelassult. Ezekből a dalokból a huszadik század 10-es éveire kialakult a mai értelemben vett klasszikus blueszene. A feketék egy része a szórakoztatóiparban helyezkedett el, ahova magukkal vitték a bluest, ahol az hamar népszerűvé vált.
A blues és a rock kapcsolata
[szerkesztés]A blues és a rock 'n' roll közötti kapcsolatot a második világháború után megjelenő rhythm & blues jelentette. (Nem összekeverendő a mai értelemben vett hiphop – pop hatásokat tartalmazó R&B-vel!) Ebben a stílusban megmaradt a blues zenére jellemző szövegvilág, de ritmusa felgyorsult, dinamikája erőteljesebb lett.
A rock és blues közötti legelső kapcsolatot egy chicagói muzsikus, Muddy Waters jelentette. Sok chicagói muzsikussal egyetemben ő is a déli deltavidékről származott. Az ő zenéje gyakorolta a legnagyobb hatást a brit blues-rock revival képviselőire. Egyik dalának címe lett a későbbi The Rolling Stones együttes névadója.
Countrygyökerek (a telepesek zenéje)
[szerkesztés]A country az amerikai ültetvényeken dolgozó fehér telepesek életéből merítette témáit és dallamvilágát.
A country és a rock kapcsolata
[szerkesztés]A country egyik későbbi stílusa, az ún. rockabilly már a rock and roll egyik korai stílusának számít. Főleg a délvidéki munkások zenéje volt, ahol a blueshagyományok is erősen éltek, így a két műfaj keveredéséből egy erősen ritmusos, gitárral, nagybőgővel, dobbal előadott tánczene alakult ki.
Társadalmi háttér
[szerkesztés]A második világháborút követő években az Amerikai Egyesült Államok soha nem látott gazdasági fejlődésnek indult. Olyan folyamatok kezdődtek, mint a kertvárosiasodás, az „autó kultusza”, új drága divatirányzatok indultak hódító útjukra a tinédzserek körében, mind-mind a hirtelen jött jólétnek köszönhetően. Ugyanakkor az országban továbbra is megoldatlanok voltak az olyan problémák, mint a rasszizmus, és a hidegháború súlya is rányomta bélyegét a közhangulatra. A fiatalabb generációk a külső feszültségek növekedésével egyre inkább eltávolodtak szüleiktől, amit a média és a filmipar is kihasznált saját gazdasági céljai szerint.
Az első igazi rock-himnusznak tartott Rock Around the Clock c. Bill Haley számra így emlékezett vissza az akkor még tinédzser Frank Zappa:
„ | Zsenge ifjúkoromban elképesztően gyanakodva fogadtam minden olyan rockzenét, amit fehérek játszottak. (…) De arra is emlékszem, mikor aztán megnéztem a Blackboard Jungle-t.[9] Bill Haley és a Comets már a főcím alatt elkezdte harsogni hogy „One Two Three O'Clock, Four O'Clock Rock...”. Ilyen hangos rockot a gyerekek akkor még soha azelőtt nem hallottak („Menj a szobádba ha ezt a szart akarod hallgatni… és halkítsd is le!”). Emlékszem, rám is félelmetesen hatott. (…) A moziban, a Blackboard Jungle alatt senki sem szólhatott rá ezekre a srácokra hogy kapcsolják ki. Már nem érdekelt hogy Bill Haley fehér volt-e vagy sem… a Nemzeti Tini-himnuszt játszotta, olyan HANGOSAN, hogy muszáj volt fel-le ugrálnom. A Blackboard Jungle, a sztoritól teljesen függetlenül (amiben egyébként a felnőttek győztek a végén) a tiniknek egy különös „jóváhagyást” jelentett: „Csináltak rólunk egy filmet, ezek szerint tehát létezünk…"[10] | ” |
Akkoriban rengeteg fiatal érzett Zappához hasonlóan. Az eseménytelen kertvárosi élet, az unalmas iskolák, és a szürke, egyforma családok rányomták bélyegüket a fiatal generációkra. Az egyetlen változást hosszú idő után a zene jelentette: Korábban csak a country, pop, musical volt jelen, aztán egyszer csak berobbant az ok nélküli lázadás, a rock 'n' roll személyében. Botrány, lázadás, felfordulás lettek az új életérzések.
A zeneipar születése
[szerkesztés]A rock 'n' roll megjelenése egybeesett az addig egyeduralkodó 78-as fordulatszámú lemezeket felváltó, 45-ös fordulatszámú bakelitlemezek piaci bevezetésével, és 1954 júliusától már a legtöbb kiadó az új hanghordozón jelentette meg a legfrissebb slágereket. Ettől az évtől kezdve a zeneipar bevétele 5 év alatt megháromszorozódott, azaz évi 213 millió dollárról 603 millióra nőtt az Egyesült Államokban. A pénz szagát megérezve egyre több vállalkozó fektette pénzét a zenei ágazatba, és sorra jelentek meg friss felfedezettjeikkel az újabb és újabb producerek is.
A szabadúszó fiatal – sokszor még tinédzser – dalszerzők fokozatosan megtörték az addig szinte egyeduralkodó slágergyártási mechanizmust: Korábban a különböző ügynökségek által foglalkoztatott szerzők megírták a nagy kiadó által igényelt dalokat, majd azt a kiadó által kiválasztott énekessel, muzsikusokkal lemezre vették. Másrészt megváltoztatták a nagy lemezcégek hozzáállását is: ettől kezdve ők, az addig figyelembe se vett tinédzserek diktálták a divatot, illetve a feltételeket. A vezető lemeztársaságok 1956 után gyakorlatilag bármilyen dalt hajlandók voltak rögzíteni bárkivel, ha a piac ezt úgy kívánta, függetlenül az illető külső megjelenésétől, – vagy, ami korábban elképzelhetetlen volt – bőrszínétől vagy nemi identitásától.
A rockzene, mint művészet feláldozása az üzlet oltárán az 1960-as évek eleji producerek – Brian Epstein, Andrew Oldham, Phil Spector és társaik – megjelenésével vált valósággá: ellentétben a konzervatív gondolkodású cégvezetőkkel, ők azonnal felismerték a lázadás profitképességét. Pénzüket eleinte lemezboltokba, hangszerüzletekbe fektették, klubokat, butikokat nyitottak, majd a zenészeket is elkezdték megkörnyékezni. A lemezipar ekkor kezdett évtizedekig tartó szárnyalásba, és az 1990-es évek végén már közel 4 milliárd lemezt értékesítettek világszerte, mintegy 45 milliárd dollár értékben.
Kronológia
[szerkesztés]Az 1950-es évek
[szerkesztés]Az 1950-es években leginkább a jól táncolható rock 'n' roll volt népszerű, de természetesen a műfaj gyökereinek számító country és blues is előtérben maradt. Az első rock 'n' roll előadók közül később sok világsztár lett, melyek nevét ma már a műfaj megteremtőiként, de legalábbis meghatározó alakjaiként emlegetjük. Ilyen volt például az amerikai Bill Haley, aki Elvis Presley-vel együtt vált halhatatlanná. De ekkor élte előadói virágkorát Chuck Berry is, akit évekkel később a rock legendás alakjai neveztek meg, mint mesterüket. Ugyancsak az '50-es években alkotta legnagyobb sikereit Buddy Holly, akit a The Beatles ihletőjeként tartanak nyilván. Zenéjére jellemző, hogy sokkal egységesebb, tisztább volt, mint a szupersztár Elvisé, ugyanakkor modernebbnek hatott a country és western előadók stílusánál, így egyfajta középutat talált a két uralkodó zenei irányzat között.Ugyancsak meg kell említeni Jerry Lee Lewis (Killer) nevét amelyet utánozhatatlanul egyedi zongorajátékával érdemelt ki.Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran a zongorára ugrott, felgyújtotta azt vagy éppen táncolva játszott.
„ | Semmisítsd meg lemezeidet, amennyiben azok pogány kultúrát, pogány életmódot képviselnek! Előre nézd meg, hogy milyen lemezt játszanak le a házi, vagy iskolai összejövetelen! Hívd fel a disc jockey-t, vagy írjál neki, hogy szennyes lemezt forgat le! Kapcsold ki a rádiót, vagy keress egy másik állomást, ha célzatos dalszövegeket hallasz! | ” |
– „Contacts”, az Amerikai Katolikus Ifjúság lapja |
Az '50-es évek közepétől a felnőtt társadalom üldözni kezdte a lázadó rock 'n' rollt. A nagyvárosokban együtteseket és lemezeket tiltottak be, koncerteket és kiadóvállalatokat lehetetlenítettek el. A hullám a médiára is kihatott: Sorra tűnt el a rock a rádióállomások műsoráról és a fiataloknak szóló nyomtatott sajtóból is. A rock-kultúrát mindennel összefüggésbe hozták, ami a társadalom romlottságára utalhat: alkohol-, cigaretta- és drogfogyasztással, motoros bandák fosztogatásaival, az utcai bandákkal. A szülők eltiltották gyermekeiket a zenétől, ami persze csak olaj volt a tűzre. A fiatalok szó szerint fellázadtak, a szüleik ellen és a társadalom ellen, amiben éltek. Egy 1956-os birminghami koncerten tettlegességig fajultak a dolgok, mikor egy civil csoport rátámadt Nat King Cole-ra csak mert ellenezték a fekete zenét.
Az európai országokban más volt a helyzet: A helyi zenészek átvették ugyan az amerikai zenei mintákat, de előadásmódjuk sokkal precízebb, kimódoltabb, ezáltal unalmasabb volt, és a rock éppen azt a vadságot veszítette el, ami sikeressé tette az újvilágban. Az itt-ott megjelenő valódi rockot játszó bandákra pedig az USA-hoz hasonló üldöztetés várt. A nyugati országokban a kritikusok és média egyaránt lenézték az új stílust, míg a kelet-európai országokban a Szovjet ideológia nevében még csírájában elfojtották annak terjedését. Mint egy korabeli ideológus írta: „Az utóbbi évek burzsoá könnyűzenéje nem más, mint az amerikai imperializmus világuralmi törekvéseinek az egyik megnyilvánulása.” Az évtized vége felé Elvis Presley megjelenésével aztán már nem lehetett tovább fékezni a rock 'n' roll népszerűsödését – legalábbis a nyugat-európai nemzetállamokban.
Az 1960-as évek
[szerkesztés]Az 1960-as évek elején több jelentős rockzenekar alakult. Ismertebb együttesek az 1960-as években: Beatles, Pink Floyd, Rolling Stones, Beach Boys.
Az 1970-es évek
[szerkesztés]Az 1970-es években nagyon elterjedt a rock. Különböző, 1950-es évekből vett stílusokat kevertek össze a modernebb rockkal. Divatba jött a filharmonikusok alkalmazása több együttesnél. Ismertebb együttesek az 1970-es években: Deep Purple, KISS, Led Zeppelin, Queen, Van Halen, Pink Floyd, The Who, Black Sabbath, AC/DC stb.
Az 1980-as évek
[szerkesztés]Az 1980-as években folytatódott a rock aranykora. Ekkorra már a világ egyik legnagyobb zenei műfajává nőtte ki magát. Guns N' Roses,Bon Jovi és Michael Jackson. Ezeket a neveket ismerte meg a világ ebben a korszakban...
Az 1990-es évek
[szerkesztés]Magyarországi elterjedése
[szerkesztés]A diktatúra viszonyai között nem volt lehetőség a nyugati lázadó stílus átvételére, viszont a hazai rockegyüttesek – bár szolidabb formában – szintén rendszerellenes kritikát hangoztattak. Már az 1960-as években kezdtek színpadra lépni az amerikai stílust követő énekesek, de őket még kordában tudta tartani a cenzúra. Akkoriban tűnt fel például Kovács Kati, akit a táncdalénekesek "jólfésült" énekstílusához szokott fülű zsűri „üvöltözésnek” titulált előadásmódja miatt egy tehetségkutató műsorból is kirakott. Az 1960-as évek elején alakult Illés, Metró, Omega beatzenekarok, ill. az 1971-es rockos LGT színvonalas, de legnagyobbrészt "rizikómentes" muzsikájukkal külföldön és belföldön is sikert arattak, koncerteken és lemezeken egyaránt.
Az 1969-ben alakult és csak 2 évig működő Kex zenekar, ill. frontembere, Baksa-Soós János improvizatív, performansz-elemeket tartalmazó előadásmódja volt az első fecske a magyar underground rögös egén. Az 1970-es években a progresszív rockot, dzsesszrockot játszó, világszínvonalú Syrius együttes emelkedett a legmagasabbra, a korabeli amerikai hatásokat mutató (Jimi Hendrix és mások) zenéjük iránymutató volt, minden értelemben. A közönség hazai érdeklődése, ill. sikeres ausztráliai turnéjuk dacára a kultúrpolitika ellehetetlenítette őket, s a zenekar egy része idővel disszidált, külföldön (Ausztrália, USA) keresett boldogulást.
Hamarosan a Hobo Blues Band és a P. Mobil ("csöves zenekarok") nemkívánatossá vált Aczél György és társai szemében. A durvaságba hajló színpadi body-actionökkel operáló VHK esetében (néhány koncertjelenet játékfilmekbe illesztésén túl) pedig föl sem merült a hivatalossággal való bármilyen kapcsolódás. A korai magyar undergroundban az 1980-as évek elején megjelenő Beatrice együttes ment a legmesszebbre: a funky stílusból érkezett együttes hamarosan átvette a punk néhány külsőségét, valamint botrányos viselkedésükkel és szövegeikkel ők vívták ki legjobban az államhatalom ellenszenvét. A magyar újhullámos underground szövegcentrikus, jobbára áttételes rendszerkritikát képviselő képviselői nagyrészt budapesti zenekarok voltak (A. E. Bizottság, URH, Balaton, Európa Kiadó, Trabant, Kontroll Csoport, Neurotic, KFT).
A Hobo Blues Band, a P. Mobil és a Beatrice alkotta a „fekete bárányoknak” nevezett csoportot, amely úgyszólván tiltólistára került a Kádár-korszakban. 1980-as óbudai koncertjükön az előző évben alakult, előzenekarként föllépő Bizottság egy egészen más stílust (art-rock) képviselt, amely szűk, jobbára értelmiségi/művészközegben vált népszerűvé. Fellépéseik túlmutattak a zenei produkció előadásán – színpadi viselkedésük, performanszba hajló koncertjeik, abszurd szövegeik, "antizenéjük", dadaista, "kormánypukkasztó" jelenlétük méltán keltett értetlenséget a kulturális élet vezetésében (ennek ellenére – nagy kompromisszumok árán – 1983–84-ben két nagylemezük készülhetett idehaza). Szintén 1983–84-ben jelent meg a Nagy Feró nevével fémjelzett Ős-Bikini zenekar két (rendhagyó) albuma.
Az 1980-as évek közepén alakultak meg a Pokolgép és Ossian zenekarok, ők már a heavy metal képviselői voltak. 1989 végén debütált az egyik legnépszerűbb rockegyüttes, a Tankcsapda, mely az 1990-91-es években robbant be a köztudatba, és felkavarta a rockzenei élet állóvizét.
Az 1990-es években a nyugati kultúra befolyásaként számtalan új válfaja jelent meg a rockzenének hazánkban is, ugyanakkor megnőtt az elektronikus zene iránti igény is, részben egyszerűsége, részben olcsósága miatt. Azonban az átmeneti hanyatlást ismét a feltörekvés kezdte jellemezni, és hatalmas méretű rajongótáborok mutatják: a minőségi rockzenére igény van.
A rock zenei stílusai
[szerkesztés]A rockzene folyamatos fejlődése során több különböző stílusirányzat megjelenését vonta maga után, melyek bár magukon viselik a rockos gyökereket, mégis sajátos műfaji elemekkel rendelkeznek.
Hard rock
[szerkesztés]A stílus sajátos ismertetőjegyei a torzított gitárhangok, és a korábbinál hangosabb ritmusszekció (basszusgitár, dob, ritmusgitár). Kialakulásának kulcsmozzanata volt az 1960-as évek első felében az amerikai rock 'n' roll találkozása a korabeli brit blueszal. A legelső ilyen zenét játszó együttesek: The Rolling Stones, The Yardbirds, The Kinks, The Who és Cream. Jellemző volt zenéjükre a bluesos témaválasztás, a hangos gitár és ritmuskíséret.
Később, a '60-as évek végén olyan együttesek mint a Led Zeppelin és a Black Sabbath megkísérelték a korai brit rock stílust összehozni a még inkább gitárorientáltabb hangszereléssel (Jimi Hendrix), ennek legjobb példája a Led Zeppelin II (1969) album. Innen eredeztethető a hard rock igazi kezdete. Harmadik stílusteremtő hard rock együttes a Deep Purple volt, kései albumaik már heavy metal elemeket is tartalmaztak.
Heavy metal
[szerkesztés]A heavy metal (vagy egyszerűen csak metal) 1968 és 1974 között jött létre. A heavy metalt életre hívó, blues-rock és pszichedelikus rock gyökerekkel rendelkező együttesek gitár- és dobközpontú, vastag, kemény hangzást alakítottak ki, melyet erős torzítás és gyors gitárszólók jellemeznek. A heavy metal a könnyűzenei műfajok egyik legextrémebb formája. (A kifejezés eredeti jelentése angolul "nehéz fém".)
Bár már a korai heavy metal együttesek, mint a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Black Sabbath is hatalmas közönséget vonzottak, ugyanakkor folyamatosan támadták őket a műfajon kívülről, ami azóta is végigkíséri a metal zene történetét. Mikor a heavy metal együttesek első hulláma kezdett kifáradni, az 1970-es évek végén felbukkant a brit heavy metal új hulláma (New Wave Of British Heavy Metal, rövidítve NWOBHM), amely sokkal inkább eltávolodott az eredeti blueshatásoktól, és beolvasztotta a műfajba a punk fogósságát.
A heavy metal az 1980-as években vált igazán népszerűvé világszerte, amikor sok, ma már szélesebb körben elterjedt alműfaja először kifejlődött. A metal korábban ismert formáinál jóval agresszívebb és extrémebb variációk jobbára csak az underground közönség figyelmét keltették fel, de például a thrash metal együttesek is már komoly kereskedelmi sikereket arattak.
Progresszív rock
[szerkesztés]A progresszív rock az 1960-as években alakult ki, de fénykora leginkább az 1970-es évekre tehető. A kompozíciók többnyire hosszú lélegzetűek, nem ritka a 20 percet is meghaladó szerzemény (például Pink Floyd: Echoes, Yes: Close to the Edge). A szerzők témáikat gyakran tételekre osztják, hasonlóan a klasszikus zenekölteményekhez. Bár a progresszív rockot a tudatos témafeldolgozás, annak aprólékos, cizellált zenei kifejtése jellemzi, mégis, szinte minden lemezen találhatunk egy-egy olyan dalt, amely nem illik bele a lemez összképébe. A progresszív rock művelőinek hangszerhasználata is e stílusra jellemző jegyeket mutat. Az elektronikus és akusztikus hangszerek (szintetizátor, orgona, zongora, fuvola) mellett a zenekarok vokális stílusa is sajátos. A progresszív rock előadóit nem kötik meg olyan zenei konvenciók, mint a szokványos 4/4-es ritmusképletek, vagy az egy zeneszám – egy hangnem világa. Egy zenei gondolat megvalósításához éppúgy hozzátartozik a változó ritmuskép, a dinamikusan változó tempó, mint a hangnemek közötti virtuóz átjárás alkalmazása és az extrém széles dinamikatartomány kihasználása. A progresszív rock legjobb képviselőire a virtuozitás, hangszerük (hangszereik) professzionális használata a jellemző. Előadóik, zeneszerzőik között nem ritka a magas szintű zenei előképzettségű művész. E megszerzett képességeket – többek között – szimfonikus jellegű műveikben érhetjük tetten. Jó példa erre az Emerson, Lake & Palmer Works Vol 1. című gyűjteményén a Piano Concerto No. 1 szerzemény.
Pszichedelikus rock
[szerkesztés]Punk rock
[szerkesztés]A punk rock egy rendszerellenes rockzenei mozgalom, amely 1974-1975 táján indult el (habár átmeneti formái már évekkel korábban is léteztek) olyan zenekarok által, mint a Ramones, a Sex Pistols, a The Clash és a Patti Smith. A fogalom használható azokra a zenei színterekre is, amelyek ugyan később jelentek meg, de hasonló alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint az első generációs „punk”, azonban gyakran tévesen utalnak vele egyéb zenekarokra is, a „viselkedés”, ill. a „fiatalkori agresszió” fogalmán keresztül. A fogalmat gyakran használják a zenei mozgalomhoz kapcsolódó divatirányzattal, ideológiával és szubkultúrával, vagy akár a tiszteletlen („csináld magad”) hozzáállással kapcsolatban is.
Dzsesszrock
[szerkesztés]A dzsesszrockot gyakran hozzák összefüggésbe a progresszív rockkal, hiszen mindkettő az európai klasszikus zenéből és a dzsesszből gyökerezik. A stílus rendszerint pörgősebb, élettel telibb a prog rocknál. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a rockzenére jellemző hangszerekkel és dallamvilággal játszanak olyan dzsessz-zenét, ami még belül képes maradni a rock keretein. Egy másik megközelítés szerint a dzsesszrock valódi rockzene, melyhez különböző – a stílustól „idegen” hangszerekkel (például: szaxofon, vonósok, vagy különféle fúvós hangszerek) – hangszerek alkalmazásával egy sokkal instrumentálisabb, teltebb hangzást tesznek hozzá.
A dzsessz-rock kapcsolatból kialakult stílust gyakran „jazz fusion”-ként, vagy csak fusion-ként emlegetik, ez a megnevezés azonban jelentheti a dzsessz összefonódását bármilyen más könnyűzenei stílussal is, például pop, folk, reggae, funk, heavy metal, R&B, hiphop, vagy akár elektronikus zene is.
Keveredése más műfajokkal
[szerkesztés]A hatvanas évek végén a rockelőadók visszanyúltak a klasszikus zenei stílusokhoz és előadásformákhoz, és ezeket saját zenei hangzásukkal vegyítették, így születtek például a rockoperák.
Rockopera
[szerkesztés]A rockopera kifejezés nem teljesen fedi a valóságot, mivel az ilyen néven említett lemezeknek nem sok közük van a klasszikus értelemben vett operához mint színházi műfajhoz. Rockopera alatt olyan lemezeket vagy dalciklusokat értünk, melyek egy bizonyos témát dolgoznak fel, vagy a színpadi műhöz hasonlóan történetet mesélnek el. Ismertebb rockoperák például a The Who Tommy, illetve Quadrophenia c. lemezei, a Pink Floyd The Wall c. munkája, vagy a magyar István, a király (zenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegét Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján – első bemutatója 1983-ban volt).
Rockmusical
[szerkesztés]A rocmusical olyan színpadi műfaj, mely előadása során rockos stíluselemeket tartalmaz. A színházi előadások során általában nélkülözni kell a rockzene fontos velejárói közül a hangerőt, és maga az előadás sem lehet egy koncerthez hasonlóan dinamikus, de az ilyen művek rendezőinek megvannak a módszereik a probléma kikerülésére. A rockmusicalek általában színpadi műként látnak hamarabb napvilágot és a zenei album csak a mű sikere után jelenik meg. Ezen is látszik, hogy elsősorban nem a zeneboltokba szánt alkotásokról van szó. Az első ilyen musicalek megjelenése az 1960-as évekre tehető (ekkor jelent meg a Hair és a Jézus Krisztus szupersztár), de a műfaj virágkora a későbbi évtizedekre tehető.
Rockoratórium
[szerkesztés]Lényegében rockopera, azzal a különbséggel, hogy az elmesélt történet nem bomlik szereplőkre, nincsenek benne dialógusok. A dalok elbeszélő formában adják át a történetet a nézőközönségnek. Bizonyos esetekben, ahol az elérni kívánt hangulat ezt megköveteli, a zenészek helyett teljes kórust, vagy nagyzenekart is alkalmazhatnak.
Rockkabaré
[szerkesztés]A rockkabaré lényegében egy kabaré, ahol a zenét az egyes jelenetek aláfestérére használják. Illetve a zene nézőpontjából az egyes számok között átvezetést képeznek a humoros jelenetek, dialógusok. A stílus az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában volt a legnépszerűbb (lásd: Monty Python), hazánkban a L’art pour l’art Társulat volt a műfaj első képviselője.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ J. M. Curtis, Rock Eras: Interpretations of Music and Society, 1954-1984 (Madison, WI: Popular Press, 1987), ISBN 0-87972-369-6, pp. 68-73.
- ↑ R. C. Brewer, "Bass Guitar" in J. Shepherd, ed., Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production (New York, NY: Continuum, 2003), ISBN 0-8264-6322-3, p. 56.
- ↑ R. Mattingly, "Drum Set", in J. Shepherd, ed., Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production (New York, NY: Continuum, 2003), ISBN 0-8264-6322-3, p. 361.
- ↑ P. Théberge, Any Sound you can Imagine: Making Music/Consuming Technology (Middletown, CT, Wesleyan University Press, 1997), ISBN 0-8195-6309-9, pp. 69-70.
- ↑ D. Laing, "Quartet", in J. Shepherd, ed., Continuum Encyclopedia of Popular Music of the World: Volume II: Performance and Production (New York, NY: Continuum, 2003), ISBN 0-8264-6322-3, p. 56.
- ↑ a b C. Ammer, The Facts on File Dictionary of Music (New York, NY: Infobase, 4th ed., 2004), ISBN 0-8160-5266-2, pp. 251-2.
- ↑ J. Covach, "From craft to art: formal structure in the music of the Beatles", in K. Womack and Todd F. Davis, eds, Reading the Beatles: Cultural Studies, Literary Criticism, and the Fab Four (New York, NY: SUNY Press, 2006), ISBN 0-7914-6715-5, p. 40.
- ↑ P. Wicke, Rock Music: Culture, Aesthetics and Sociology (Cambridge: Cambridge University Press, 1990), ISBN 0-521-39914-9, p. x.
- ↑ Tábladzsungel, fekete-fehér amerikai film, 1955
- ↑ The Oracle Has It All Psyched Out Archiválva 2011. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben - Frank Zappa, Life, June 28, 1968;
Források
[szerkesztés]- Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, ISBN 963-9587-09-5)
- Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock örök – és jól jövedelmező – Népszabadság Online
- The History of Rock 'n' Roll
- Zenei esszék Archiválva 2007. február 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Made In Britain – jellegzetesen brit zenei műfajok
További információk
[szerkesztés]- Rock.lap.hu – linkgyűjtemény
- Tardos Péter: Beat – pop – rock; Zeneműkiadó, Bp., 1972
- Ungvári Tamás: A rock mesterei. Az ellenkultúra kulturtörténete; Zeneműkiadó, Bp., 1974
- Ungvári Tamás: Rock, rock, rock...; Zeneműkiadó, Bp., 1976
- Rockzene, társadalom, ifjúság; szerk. Nagy Mihály; ELTE, Bp., 1981
- Csiba Lajos: A hetvenes évek rockzenéje. Módszertani kiadvány; Népművelési Intézet, Bp.,1984
- Walter Kohli: Rockzene és keresztyén életvitel. A XX. század legnagyobb zenei forradalma; Evangéliumi Kiadó, Stuttgart, 1984
- Raoul Hoffmann: Rocksztori. A rock- és a popzene három évtizede Presleytől a punkig; ford. Fráter Zoltán Tamás; Gondolat, Bp., 1987
- Göbölyös N. László: A progresszív rock mai sztárjai; Laude, Bp., 1989 (Rocktörténeti kiskönyvtár)
- Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene; ford. Komlósi Éva; Bencés-Piemme, Pannonhalma, 1992
- Rockzenei kézikönyv. 1950–1993, 1. A–K; szerk. Németh Oszkár; Berta, Bp., 1993
- Ulrich Bäumer: Csak a lelkedet akarjuk! A rockzene világa és az okkultizmus: adalékok, tények, a háttér; Primo, Bp., 1993
- Kőrössy Soltész Katalin: A "keresztény" rockzene : érvek és ellenérvek; "Jó Hír" Iratmisszió Alapítvány, Budapest, 1998
- Gary Herman: Rock'n'roll Babylon; ford. Soproni András; Rózsavölgyi, Bp., 1999
- Frölich Tamás: Hard rock & heavy metal enciklopédia, 1-2.; Ex Design, Budapest, 2001–2004
- David Cavanagh: Rockbotrányok; ford. Szilágyi Diána; Ventus Libro, Bp., 2003 (Minden idők legnagyobb...)
- Göbölyös N. László: A 60-as évek 45-ös fordulaton. Slágerek és történelem; Szabad Föld, Bp., 2003
- Szakács Gábor: Nagy rock 'n' roll könyv; Holoprint, Bp., 2004
- Göbölyös N. László: Lemezlényeg portalanul. Szubjektív LP-történet, 1965–1975; Pallas Könyvek, Bp., 2008
- Horváth Zsolt: Rocklexikon. A Metallicától a Kraftwerkig; Vagabund, Kecskemét, 2008
- Klucsik Péterné: Dicsőítés vagy önmegvalósítás, avagy Lehet-e két Úrnak szolgálni?; szerzői, Székesfehérvár, 2008
- Sebők János: Woodstock népe. Nem képzelt riport egy amerikai popfesztiválról legenda és a tények; Népszabadság, Bp., 2009
- Sebők János: Az utolsó dalt a halál játssza. A rocktörténet legbizarabb bűnesetei, rejtélyei; Népszabadság Könyvek, Bp., 2009
- San Franciscótól Woodstockig. Az amerikai rockplakát aranykora, 1965–1971. Kogart Ház, 2011. szeptember 24–december 31.; szerk. Danyi Orsolya, Fertőszögi Péter; Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Bp., 2011
- A magyar rock bölcsője. Budapesti tánczenekarok és beatzenekarok almanachja, 1960–1970; szerk. Kelemen András, Oláh Árpád; MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület, Bp., 2013
- Michele Primi: Rocktragédiák. Titokzatos zenészhalálok; ford. Varga Attila; Cser, Bp., 2015
- Miklós Attila: Progresszív zenei lexikon; Kornétás, Bp., 2015
- Utazás a magyar rock történelemkönyvében Papp Gyulával; riporter Máthé József "Fiery"; magánkiadás, Pécs, 2016 + CD
- Fábián Anita–Pritz Péter: Gastrock. Akkordokra írt szakácskönyv; Boook, Bp., 2016
- Dudich Ákos–Pritz Péter: ABC 0–24. Nonstop rock 'n' roll interjúk; Konkrét Könyvek, Bp., 2017
- Marton László Távolodó: Alulnézet; Rézbong, Göd, 2019
- Rock 'n' roll legendák a 60-as, 70-es, 80-as évektől; portrékarikatúrák Szénási Ferenc, szöveg B. Tóth László; Palatia, Győr, 2019
- Vass Norbert: Mindenki! Koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából; Cser, Bp., 2022
- Zilahi Csaba: Erdélyi magyarock 1970–2010. Újságcikkek, interjúk, tények és vélemények az erdélyi magyar rockzenekarokról; Exit, Kolozsvár, 2022
- Volt egyszer sok fesztivál. A Beatkorszak Projekt, a Hangőr Egyesület és a Miskolci Kulturális Központ 2023. június 9-én a Diósgyőri Popfesztivál 50 éves jubileumának tiszteletére szervezett konferenciájának anyagai; szerk. Bajnai Zsolt; Öröm a Zene Nonprofit Kft., Bp., 2023
- Látható rockzene. A Beatkorszak Projekt 2022. december 12-ei konferenciája. Divat, plakátok, klipek, filmek, fotók, könyvek; szerk. Bajnai Zsolt; Öröm a Zene Nonprofit Kft., Budapest, 2022