rideg
Hungarian
editEtymology
editOf unknown origin.[1]
Pronunciation
editAdjective
editrideg (comparative ridegebb, superlative legridegebb)
Declension
edit| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | rideg | ridegek |
| accusative | rideget | ridegeket |
| dative | ridegnek | ridegeknek |
| instrumental | rideggel | ridegekkel |
| causal-final | ridegért | ridegekért |
| translative | rideggé | ridegekké |
| terminative | ridegig | ridegekig |
| essive-formal | ridegként | ridegekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ridegben | ridegekben |
| superessive | ridegen | ridegeken |
| adessive | ridegnél | ridegeknél |
| illative | ridegbe | ridegekbe |
| sublative | ridegre | ridegekre |
| allative | rideghez | ridegekhez |
| elative | ridegből | ridegekből |
| delative | ridegről | ridegekről |
| ablative | ridegtől | ridegektől |
| non-attributive possessive - singular |
ridegé | ridegeké |
| non-attributive possessive - plural |
ridegéi | ridegekéi |
Antonyms
editDerived terms
editReferences
edit- ^ rideg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
edit- rideg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN