megszakítás
Hungarian
editEtymology
editmegszakít (“to interrupt”) + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
editNoun
editmegszakítás (plural megszakítások)
- verbal noun of megszakít: interruption (the act of interrupting a process)
Declension
editInflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | megszakítás | megszakítások |
accusative | megszakítást | megszakításokat |
dative | megszakításnak | megszakításoknak |
instrumental | megszakítással | megszakításokkal |
causal-final | megszakításért | megszakításokért |
translative | megszakítássá | megszakításokká |
terminative | megszakításig | megszakításokig |
essive-formal | megszakításként | megszakításokként |
essive-modal | — | — |
inessive | megszakításban | megszakításokban |
superessive | megszakításon | megszakításokon |
adessive | megszakításnál | megszakításoknál |
illative | megszakításba | megszakításokba |
sublative | megszakításra | megszakításokra |
allative | megszakításhoz | megszakításokhoz |
elative | megszakításból | megszakításokból |
delative | megszakításról | megszakításokról |
ablative | megszakítástól | megszakításoktól |
non-attributive possessive - singular |
megszakításé | megszakításoké |
non-attributive possessive - plural |
megszakításéi | megszakításokéi |
Possessive forms of megszakítás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | megszakításom | megszakításaim |
2nd person sing. | megszakításod | megszakításaid |
3rd person sing. | megszakítása | megszakításai |
1st person plural | megszakításunk | megszakításaink |
2nd person plural | megszakításotok | megszakításaitok |
3rd person plural | megszakításuk | megszakításaik |
Derived terms
editCompound words
Further reading
edit- megszakítás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN