karakán

Hungarian

Variant of kolokán (“water soldier, Stratiotes aloides”), itself of Turkish origin,^[1]^[2]^[3] ultimately from Proto-Turkic *kara (“black”).

karakán (comparative karakánabb, superlative legkarakánabb)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	karakán	karakánok
accusative	karakánt	karakánokat
dative	karakánnak	karakánoknak
instrumental	karakánnal	karakánokkal
causal-final	karakánért	karakánokért
translative	karakánná	karakánokká
terminative	karakánig	karakánokig
essive-formal	karakánként	karakánokként
essive-modal	karakánul	—
inessive	karakánban	karakánokban
superessive	karakánon	karakánokon
adessive	karakánnál	karakánoknál
illative	karakánba	karakánokba
sublative	karakánra	karakánokra
allative	karakánhoz	karakánokhoz
elative	karakánból	karakánokból
delative	karakánról	karakánokról
ablative	karakántól	karakánoktól
non-attributive possessive - singular	karakáné	karakánoké
non-attributive possessive - plural	karakánéi	karakánokéi

^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
^ karakán in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ karakán in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN