ráf

Borrowed from German Reif.^[1]

• IPA^(key): [ˈraːf]

ráf m inan (related adjective ráfový, diminutive ráfek)

1. (colloquial) tyre, hoop (a circular band of iron used on wooden wheels)

• “ráf”, in Příruční slovník jazyka českého (in Czech), 1935–1957
• “ráf”, in Slovník spisovného jazyka českého (in Czech), 1960–1971, 1989
• “ráf”, in Internetová jazyková příručka (in Czech)

From German Reif.^[1][2]

• IPA^(key): [ˈraːf]
• Hyphenation: ráf
• Rhymes: -aːf

ráf (plural ráfok)

1. headband

   Synonym: hajpánt

2. (folksy) hoop (a circular band of iron used on wooden wheels)

   Synonyms: abroncs, kerékabroncs, vasabroncs

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ráf	ráfok
accusative	ráfot	ráfokat
dative	ráfnak	ráfoknak
instrumental	ráffal	ráfokkal
causal-final	ráfért	ráfokért
translative	ráffá	ráfokká
terminative	ráfig	ráfokig
essive-formal	ráfként	ráfokként
essive-modal	—	—
inessive	ráfban	ráfokban
superessive	ráfon	ráfokon
adessive	ráfnál	ráfoknál
illative	ráfba	ráfokba
sublative	ráfra	ráfokra
allative	ráfhoz	ráfokhoz
elative	ráfból	ráfokból
delative	ráfról	ráfokról
ablative	ráftól	ráfoktól
non-attributive possessive - singular	ráfé	ráfoké
non-attributive possessive - plural	ráféi	ráfokéi

Possessive forms of ráf
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ráfom	ráfjaim
2nd person sing.	ráfod	ráfjaid
3rd person sing.	ráfja	ráfjai
1st person plural	ráfunk	ráfjaink
2nd person plural	ráfotok	ráfjaitok
3rd person plural	ráfjuk	ráfjaik

• ráf in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Deverbal from ráfa (“to wander”).

• IPA^(key): [rauːv]
• Rhymes: -auːv

ráf n (genitive singular ráfs, no plural)

1. wandering, rambling

   Synonyms: flakk, sveim, rangl, reik