dupla

From Medieval Latin dupla.

dupla (plural duplas or duplae)

1. A form of bell used in some medieval clocks.^[1][2]

• plaud

dupla

1. saliva, spit, spittle

Hungarian numbers ^(edit)

	20
←  1	2	3  → [a], [b]
Cardinal: kettő, két     Nominal: kettes     Ordinal: második     Day of month: másodika     A.o.: másodszor, másodjára     Adverbial: kétszer     Multiplier: kétszeres, kettős, dupla     Distributive: kettesével     Collective: mindkét, mindkettő     Fractional: fél, ketted     Number of people: ketten

Borrowed from Latin dupla.^[1]

• IPA^(key): [ˈduplɒ]
• Hyphenation: dup‧la
• Rhymes: -lɒ

dupla (not comparable)

1. double, twofold, duplicate

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	dupla	duplák
accusative	duplát	duplákat
dative	duplának	dupláknak
instrumental	duplával	duplákkal
causal-final	dupláért	duplákért
translative	duplává	duplákká
terminative	dupláig	duplákig
essive-formal	duplaként	duplákként
essive-modal	—	—
inessive	duplában	duplákban
superessive	duplán	duplákon
adessive	duplánál	dupláknál
illative	duplába	duplákba
sublative	duplára	duplákra
allative	duplához	duplákhoz
elative	duplából	duplákból
delative	dupláról	duplákról
ablative	duplától	dupláktól
non-attributive possessive - singular	dupláé	dupláké
non-attributive possessive - plural	dupláéi	duplákéi

dupla (plural duplák)

1. two shots of espresso

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	dupla	duplák
accusative	duplát	duplákat
dative	duplának	dupláknak
instrumental	duplával	duplákkal
causal-final	dupláért	duplákért
translative	duplává	duplákká
terminative	dupláig	duplákig
essive-formal	duplaként	duplákként
essive-modal	—	—
inessive	duplában	duplákban
superessive	duplán	duplákon
adessive	duplánál	dupláknál
illative	duplába	duplákba
sublative	duplára	duplákra
allative	duplához	duplákhoz
elative	duplából	duplákból
delative	dupláról	duplákról
ablative	duplától	dupláktól
non-attributive possessive - singular	dupláé	dupláké
non-attributive possessive - plural	dupláéi	duplákéi

Possessive forms of dupla
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	duplám	dupláim
2nd person sing.	duplád	dupláid
3rd person sing.	duplája	duplái
1st person plural	duplánk	dupláink
2nd person plural	duplátok	dupláitok
3rd person plural	duplájuk	dupláik

• dupla in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• dupla in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).

• IPA^(key): /ˈdu.pla/
• Rhymes: -upla
• Hyphenation: dù‧pla

dupla

1. feminine singular of duplo

• dupla: (Classical Latin) IPA^(key): /ˈdu.pla/, [ˈd̪ʊpɫ̪ä]
• dupla: (modern Italianate Ecclesiastical) IPA^(key): /ˈdu.pla/, [ˈd̪uːplä]
• duplā: (Classical Latin) IPA^(key): /ˈdu.plaː/, [ˈd̪ʊpɫ̪äː]
• duplā: (modern Italianate Ecclesiastical) IPA^(key): /ˈdu.pla/, [ˈd̪uːplä]

dupla f (genitive duplae); first declension

1. (Medieval Latin) A form of bell used in medieval clocks.

First-declension noun.

dupla

1. inflection of duplus:
   1. nominative/vocative feminine singular
   2. nominative/accusative/vocative neuter plural

duplā

1. ablative feminine singular of duplus

• dupla in Charles du Fresne du Cange’s Glossarium Mediæ et Infimæ Latinitatis (augmented edition with additions by D. P. Carpenterius, Adelungius and others, edited by Léopold Favre, 1883–1887)

From duplo.

• Hyphenation: du‧pla

dupla f (plural duplas)

1. pair, duo

   Synonym: duo

2. (tennis) doubles

Coeficiente	Substantivo	Resultado
1	único singular
2	dobro	dupla par duo
3	triplo	trio trinca terceto tríade
4	quádruplo	quarteto
5	quíntuplo	quinteto
6	sêxtuplo	sexteto
7	sétuplo séptuplo	septeto
8	óctuplo	octeto
9	nônuplo (Brazil) nónuplo (Portugal)	noneto/novena
10	décuplo	dezena
11	undécuplo	onzena/onzeno
12	duodécuplo	dúzia
100	cêntuplo
muitos	múltiplo

dupla

1. feminine singular of duplo

• duplo

• IPA^(key): /ˈdupla/ [ˈd̪u.pla]
• Rhymes: -upla
• Syllabification: du‧pla

dupla f (plural duplas)

1. duo
2. (sports) doubles

• “duplo”, in Diccionario de la lengua española [Dictionary of the Spanish Language] (in Spanish), online version 23.7, Royal Spanish Academy [Spanish: Real Academia Española], 2023 November 28