Valentinit
Valentinit | |
Általános adatok | |
Kémiai név | antimon(III)-oxid |
Képlet | Sb2O3 |
Kristályrendszer | rombos |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | Oxidásványok |
Alosztály | 2:3 és 3:5 típusú fém-oxidok |
Azonosítás | |
Megjelenés | rombos dipiramisos |
Szín | fehéres szürke, barnás piros, színtelen, sárgás |
Porszín | fehér |
Fény | gyémántfényű |
Átlátszóság | átlátszó |
Keménység | 2,5-3 |
Hasadás | tökéletes |
Törés | egyenetlen |
Sűrűség | 5,69 g/cm³ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Valentinit témájú médiaállományokat. |
A valentinit (Sb2O3) az oxidásványok közé tartozó ásvány. Az antimon-trioxid egyik természetben előforduló ásványa. Az ásványt Basilius Valentinus 15. századi alkimistáról nevezték el. A 18. század végén fedezték fel a franciaországi Allemont mellett. Típuslelőhelye a csehországi Příbram.
Jellemzői
[szerkesztés]A valentinit rombos rendszerben kristályosodik. Néha szépen fejlett kristályos csoportokban, de többnyire azonban kivirágzásként, sugaras, nyalábos, kérges, szemcsés bevonatokban képződik az antimoniton. Kitűnően hasad a 010 kristálysík szerint, gyémántfényű, általában színtelen.
Előfordulása
[szerkesztés]Antimontartalmú érceken néha nagyobb mennyiségben keletkezik. Számos lelőhelye közül megemlíthetők: Příbram (Csehország), Felsőbánya (Románia), Freiberg (Németország), Dauphiné (Franciaország).
Források
[szerkesztés]- A valentinit lapja a webmineral.com-on
- Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994